Hetek óta tömött sorok kígyóznak a Baross utcában egy kis kék táblás hely előtt, a turisták fotózzák a várakozó embereket, a nyugdíjasok érdeklődve kérdezik, mi ez a csődület. Ennek az őrületnek a frissen nyílt Smashy burgerező az oka. Megnéztük, mi folyik ott.

Mielőtt elmentünk tesztelni és felmérni a helyet, nyilván tájékozódtunk kicsit, mi lehet az oka ennek a példátlan népszerűségnek, elvégre hamburgert 72 méterenként lehet enni Budapest belvárosában. Egyéb más gyorskaját meg tényleg lépten-nyomon. Két fő oka lehet, hogy ennyire felkapott a Smashy:

a TikTokon szorgoskodó fiatal vloggerek, influenszerek vagy hívják őket bárhogy is, totális hájpot csaptak körülötte; valamint az, hogy ez a burgerező nem kínál nagyot, mindössze kétféle sajtburgert, de abból igyekszik minőségit.

Hárman vállaltuk be a várakozással járó viszontagságokat, és tudni kell, hogy csak félig voltunk célközönség. Nem a TikTokról tájékozódunk, de a hamburgert szeretjük. Meg a smashburgert is. Mivel a sorban állás nem a kedvenc elfoglaltságunk, igyekeztünk bevetni némi fifikát, és az ebéd- és vacsoraidő közé terveztük be a látogatást. No meg napokkal azután, hogy az első hájpvonat távozott az állomásról. Mondanom sem kell, egyik sem jött be, jókora sor végére állhattunk be.

Nem kellett generációkutatónak vagy biológusnak lennünk, hogy azonnal levágjuk, erősen emeltük az átlagéletkort, tizenéves fiatalok várakoztak hordákban, készültek a videók és a sztorik, mi, bácsik meg csak útban voltunk. De türelmesen vártuk a sorunkat, miközben láttuk, hogy alakul egy másik sor is a kordon szélén: a rendelést már leadó, de még nem evők sora. Nem volt biztató.

Várakozás közben többen odajöttek, hogy mégis mi ez a tömörülés, egy idős, borvirágtól rügyező arcú úr felcsillanó szemmel kérdezte, mi van itt, hátha ingyen osztanak valamit, de aztán csak nevetett, hogy ezek a barmok hamburgerre várnak.

Háromnegyed óra múlva leadtuk a rendelésünket, majd mivel fotózni is szerettünk volna, bent várakoztunk a kosztra. Ennek van jelentősége, hidd el! Szakmai szempontból az, hogy minden folyamatot végignézhettünk páholyból.

A srácok keze nagyon pörgött, de még így sem tudták utolérni magukat. A konyhából érkező húsgolyók pillanatok alatt kisültek, és el is fogytak, de persze ettől még mi csak tovább vártunk.

Mielőtt rátérek a benn várakozás árnyoldalára, elmesélem, mit kapunk enni – na nem mi, mert nekünk még újabb háromnegyed órát ott kellett dekkolni.

A hús tehát golyóformában érkezik, majd kilapítják egy spatulával (ezért smashed), és megy rá a hagyma. Sok hagyma, szerintem túl sok.

Aztán fordul a hús, jön az uborka és a sajt, eközben pedig egy speciális gépben átpörög a zsemle egy vajazón. Jöhet rá a választott szósz, és máris csomagolják a burgereket, amelyekbe két nyomott hús és szelet sajt kerül. Kétféle sajtburger van, a ketchup-mustáros meg a house-os, ami kábé egy ketchupös majonéz.

Mire megkaptuk a kajánkat, már jóllaktunk az illatokkal, olyan brutál kajaszag van bent, hogy még a pórusainkba is beitta magát. Az egy dolog, hogy a ruhák azonnal mentek a mosógépbe, de konkrétan nem tudtam lemosni a kezemről a burger húsos-hagymás jól ismert aromáját. Mondanám, hogy nem ajánlott sem bent várakozni a kajára, sem bent elfogyasztani, de gyanús, hogy csak boomerek vagyunk, és a fiatalok magasról szarnak erre.

Mindenesetre nekünk a várakozás és a mindent átható szag miatt erős hendikeppel indult a kóstolás.

Maga a hamburger megéri a kétezret (1990 forint), tényleg hozza azt, ami a Smashy szlogenje: Back to the basic. Egy alap, mekis dupla sajtburgert csinálnak, csak jobban. Szaftosabb, ízesebb, frissebb. A sok vaj ízt és szaftosságot is ad neki, a két-két hússal és sajttal együtt viszont már olyan zsiradékos lesz, ami könnyen megüli az ember gyomrát. Legalábbis az enyémet.

Bodor kolléga szerint a house verzióban túlságosan is elnyomja a szósz a hús ízét, én ugyanezt el tudom mondani a hagymáról. Túl sok, túl intenzív és túl sokáig tart túl lenni rajta, én egész nap büfizgettem vissza a sült hagyma karakteres ízét. Féjja munkatárs a klasszik verziót választaná, ha visszajönne legközelebb. De nem jövünk vissza, mert ugyan a burger megéri az árát, de a várakozást nem.

Lehet, hogy túlságosan pragmatikusak vagyunk, miután azonban súlyos bűzmérgezés után távoztunk, olyan következtetést vontunk le, ami megint lehet, hogy csak a korunk miatt jött:

a hamburger gyorskajának számít, street food meg ilyenek, de a másfél óra várakozás szerintünk nem illik ebbe bele.

Meg valahogy logikailag sem áll össze ez a hájp, elvégre ha valaki megéhezik, akkor elmegy enni egy burgert, de itt ugye ez csak akkor játszik, ha az éhség előtt egy órával beállsz a sorba.

Az ötletért és a virális reklámért le a kalappal, fantasztikus üzlet, a sajtburgerek is finomak, de mi csak akkor ugranánk be újra, ha öt perc múlva kézhez kapnánk a smash burgerünket.

(Fotó: Bodor Tamás)

Ez is érdekelhet:

Teszteltük a főváros 10 legjobb pizzázóját – Itt a Player Budapesti Pizzalistája

Az olasz vékony lepénykenyér ismét virágkorát éli, de ma már a minőség a trendi. A Player szerkesztősége pedig imádja a jó pizzát, meg is néztünk pár izgalmas helyet.

A csontleves az igazi szuperfood – kipróbáltuk az Allee-nál nyílt Alaplé bárt

Az Alaplé igazi tápanyagbomba, az immunrendszer legjobb barátja, de bennünket már a karakteres, erőteljes ízvilágával is meggyőzött.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

World Margarita Day – Egy újabb ünnepet köszönthetünk köreinkben, már Magyarországon is

Ez a lány nem idióta, csak hülye

Mit és hogyan egyél, hogy neked és a bolygónak is jó legyen? A WWF tippeket, egy séf recepteket ad

További cikkeink a témában