A bal keze
Ha az meglendült, az ellenfélnek befellegzett. Hányszor mentette meg a válogatottat szorult helyzetben? Hányszor szorult ökölbe az öröm vagy épp a vereség miatti tehetetlenség miatt? Képtelenség megmondani. De ha aranyba kéne öntenünk a magyar sporttörténet ötven legfontosabb testrészét, Benedek Tibor bal karjának emléke egész biztosan megmaradna az utókor számára. 54 döntőt játszott életében, harminchárom aranyat el is hozott. Számosat nekünk: ahol Benedek bal keze végigsuhintott, ott eufória támadt. Olaszországban is:
Az egyszerűsége
Sohasem voltak sztárallűrjei. Még csak véletlenül sem engedett meg semmi hivalkodót magának. Modell feleségével, Epres Pannival sosem teregették ki magánéletük részleteit, de felfogták, hogy a közvélemény kíváncsi rájuk, így nem is titkolóztak sohasem. Benedek Tibor egy közülünk, akinek épp ezért tudunk leborulni a sportemberi nagysága előtt. Ezt az egyensúlyt csak kevés sztárnak sikerül megtalálnia, Benedeknek sikerült.
Névjegy
BENEDEK TIBOR
- Született: 1972. július 12.
- Sportág: vízilabda
- Poszt: szélső (balkezes)
- Klubjai: KSI (1980–1989), UTE (1989–1996), Roma (1996–2001), Pro Recco (2001–2004), Honvéd (2004–2007), Pro Recco (2007–2012)
- Eredmények - Válogatott: 3x olimpiai bajnok (2000, 2004, 2008); világbajnok (2003); Európa-bajnok (1997); 2x világkupagyőztes (1995, 1999), 2x világligagyőztes (2003, 2004), olimpiai gólkirály (1992), ifjúsági Európa-bajnok (1989)
Klub: 4x BEK-/Euroliga-/BL-győztes (1994, 2003, 2008, 2010), európai Szuperkupa-győztes (1994, 2007), LEN-kupa-győztes (1993), 6x magyar bajnok (1991, 1993, 1994, 1995, 2005, 2006), 6x olasz bajnok (1999, 2002, 2008, 2010, 2011, 2012) - Elismerések: Az év magyar vízilabdázója (1992, 1993, 1994, 2002); A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2008)
Hogy igazi példakép
Amikor 1999-ben, Firenzében Európa-bajnok lett a magyar vízilabda-válogatott, a horvátok elleni 15-12-re megnyert döntő végén a medencében a csapat Benedek nevét skandálta. Aki azonban ekkor nem is játszhatott, hisz eltiltott volt. Ez a momentum mindent elmond arról, mekkora szerepe volt Benedek Tibornak az elmúlt évtizedek magyar pólós sikereiben. Azt minden magyar (és minden ellenfél) tudja, hogy vízilabdában mi vagyunk a császárok, az pedig, hogy egy sikersportág nyerőembere valaki, s közben így megmaradt embernek, gyerekek ezreinek példaképévé teszi őt.
A fáradhatatlansága
Megtehetné, hogy világkörüli útra megy, vagy sütteti a hasát Toszkánában, egy kellemes tengerparti villában gyönyörű családjával. Ám ő máris talált magának új feladatot (vagy a feladat találta meg őt?): Kemény Dénes mellett a válogatott másodedzője lesz a londoni olimpián. Ez az elképesztő szorgalom jellemezte egész karrierje során, nagy részben ennek az állandóan benne munkáló erőnek köszönheti azt is, hogy ilyen messzire jutott. Ő mondta magáról, hogy neki mindig sokkal többet kellett dolgoznia, nem volt olyan keze, mint Kásásnak, s ezt csakis kőkemény melóval ellensúlyozhatta. Ennél jobban nem tehette volna.
Hogy az életünk része volt
Néztük a közvetítéseket. Ott volt a reklámokban (még azt is bevállalta egy ország előtt, hogy repedtfazék-hangja van!). Alig vártuk, hogy nyilatkozzon. Bújtuk az interjúkat, a szerkesztőség női részlege pedig férfiasan bevallja, szobája falán még a ’99-es Eb-győztes csapat posztere is ott volt. Amikor Fukuokából vert seregként érkeztek haza, majdnem ugyanannyian várták őket a reptéren, mint amikor arannyal a nyakukban jöttek. (Mi is, zászlóstul.) Tudjuk, hogy jönnek a fiatalok, lesz új világverő csapatunk (vízilabdában ezt el tudjuk hinni), de Benedeket látni és ezt a korszakot megérni olyan volt, mint futballban az Aranycsapat idején élni.
Mivel neki saját bevallása szerint a sydney-i olimpia megnyerése a legkedvesebb győzelme, ezzel búcsúzunk Benedek Tibortól mint aktív pólóstól – és kívánjuk, hogy munkamániáját kamatoztassa tovább edzőként ennek az országnak a gyönyörűségére.