Március közepén Bernard Hopkins minden idők legidősebb profi ökölvívó világbajnoka lett. Életének 48 éve és két hónapja akár egy hollywoodi forgatókönyv is lehetne. Út a börtönből a halhatatlanságba.

Általában egy sportoló a harmincas éveinek elején-közepén éri el pályafutása csúcspontját, ám hogy valaki a negyedik iksz után is csúcson legyen, ahhoz legalább Michael Jordannek, Dara Torresnek vagy Birgit Fischernek kell lenni. Ehhez az illusztris táborhoz csatlakozott nemrég Bernard Hopkins, aki úgy iskolázta le a nála 17 évvel fiatalabb ellenfelét, ahogyan tényleg csak a legnagyobbak tudják. Pedig a philadelphiai hóhér fiatalkori ténykedése nemhogy a hosszú sportkarrier, de a túl hosszú élet reményével sem kecsegtetett.

Balhés gyerekkor

Az 1965-ben született Hopkinst már születésétől kezdve kemény dolgok elé állította az élet. Hét testvérével és szüleivel Philadelphia egyik legszegényebb kerületében éltek, nem csoda, hogy Bernard már egészen fiatalon a bűnözés felé fordult. Tizenhárom éves korában már háromszor volt letartóztatva, tizennégy évesen súlyosan megkéselték, emiatt hat hónapot kórházban töltött, 17 éves korára már több mint harminc alkalommal állt bíróság előtt.

Fiatalkoráról így beszélt: „Az az igazság, hogy akkoriban még öntudatlan voltam, egy kisstílű bűnöző. Kétféle ember létezik: a bárány és a farkas, és én farkas voltam. (...) Leginkább megfélemlítéssel vettem el a dolgokat. Nem akartak bunyózni velem, megvolt a hírnevem. Általában csak ránéztem egy srácra, és már adta is a nyakláncát, kérnem sem kellett. Egy alkalommal kilenc aranyláncot viseltem egyszerre.”

1982-ben már nem tudta elkerülni a törvény szigorát, ugyanis fegyveres rablásért 18 év börtönre ítélték, amiből 56 hónapot le is kellett töltenie. A rács mögött töltött évek teljesen megváltoztatták Hopkinst, tudta, ha nem változtat, akkor vagy börtönben, vagy az utcán fog meghalni. Áttért az iszlám vallásra, nem ivott alkoholt, nem drogozott, és a lehető legegészségesebben próbált meg élni. Tanulni is elkezdett, levelező tagozaton főiskolai oklevelet szerzett, és akkor kezdett el komolyabban foglalkozni az ökölvívással is. A boksz afféle terápiaként szolgált számára, visszairányította az életét a helyes útra. Megalkuvás nélküli edzésmunkája, konoksága azóta ikonná emelte, és a mai napig tart előadásokat arról – például iskolákban vagy börtönökben –, hogyan is találta meg a kiutat.

Amikor 1988-ban kiszabadult a gratefordi fegyházból, kifelé menet az egyik őr állítólag odavetette neki: „Találkozunk mi még, úgyis visszajössz majd!”, mire Bernard csak annyit mondott: „Én ide soha nem kerülök vissza!” Így is lett.

Az első évek

Szabadulása után nem sokkal profi bokszolónak állt, és első meccsén rögtön vereséget is szenvedett. Ez a kezdeti pofon majdnem eltérítette B-Hopot a szorítótól, ám másfél év szakácskodás után 1990-ben győztes meccsel tért vissza, és 1993-ig még 21 győztes mérkőzése volt, tizenhat K.O.-val. Ekkor kapta a Hóhér becenevet is – tizenkét meccsen ütötte ki ellenfelét már az első menetben, így tulajdonképpen egyenes út vezetett a világbajnoki címmeccsig. Pechjére első címmérkőzését a '90-es évek talán legnagyobb bokszolójával, Roy Jones Jr.-ral kellett vívnia, nem is sikerült győznie.

A vereség bár sokáig benne volt Hopkinsban, nem szegte kedvét, és három mérkőzés után ismét világbajnoki övért meccselhetett. 1994. december 17-én Segundo Mercado ellen két alkalommal is padlóra került, de végül így is sikerült döntetlenre hoznia a meccset, ám a visszavágón már egyértelmű volt, hogy ő a jobb, és a hetedik menetben technikai K.O.-val megszerezte az IBF középsúlyú világbajnoki övét.

A vitathatatlan bajnok

2005 júliusáig Hopkins összesen húsz sikeres címmérkőzést vívott, és gyakorlatilag mindenkit legyőzött súlycsoportjában, a középsúlyban. A stílusa persze sokak szemét szúrta, hiszen a nagy K.O. királyból az évek alatt egy kiemelkedő védekező kontrabunyós lett. Kellően önfejű és kegyelmet nem ismerő alakká vált a ringen belül és kívül is, és bizony nem riadt vissza a kisebb-nagyobb szabálytalanságoktól sem, a meccseit a sportszerűség határát súroló fogások és fejelések is jellemezték.

A legendás promoter, Don King összehozott egy középsúlyú szupertornát 2001-ben, három világbajnokkal és a nagyváltósúlyból fellépő Felix Tito Trinidaddal. Hopkins először Keith Holmest pontozta ki, majd egy igencsak emlékezetes találkozón a 12. menetben Trinidadot is kiütötte, így a három nagy világszervezet (WBA, WBC, IBF) valamint a Ring Magazine világbajnoki övet is megkapta. A mérkőzés előtt szinte az egész közvélemény Trinidad győzelmét várta, Hopkins csattanós választ adott mindenkinek.

Három évvel később, 2004-ben már tényleg minden idők egyik legnagyobbjává vált, Oscar De La Hoya kiütésével ugyanis a WBO világbajnoki övét is bezsebelte, így ő lett az első bunyós a boksztörténelemben, aki a négy övet egyesíteni tudta.

Úgy tűnt, véget ért a Hóhér uralkodása 2005 júliusában, amikor a veretlen trónkövetelő, Jermain Taylor egy igencsak véleményes pontozásos győzelemmel letaszította őt a középsúly csúcsáról. A mérkőzésen volt némi kavarás a pontozólapokkal, ezért természetesen rögtön visszavágó következett, ahol ismét csak Taylor került ki győztesen, ismét csak megkérdőjelezhető pontozással.

Félnehézsúlyú kalandok negyven felett

A két vereség után az ekkor már 41 esztendős Hopkins a visszavonulás helyett egy súlycsoporttal feljebb merészkedett, és rögtön világbajnoki címet szerzett a Roy Jones Jr.-t elsőként kiütő Antonio Tarverrel szemben. Egy Winky Wright elleni győztes dulakodás után a walesiek ütőgépe, Joe Calzaghe megoldhatatlan feladatnak bizonyult számára, és ekkor már mindenki úgy vélte, Hopkins végleg szögre akasztja a kesztyűit. De Bernard még mindig nem gondolt a visszavonulásra, és egy érzelemgazdag mérkőzésen legyőzte az ifjú titán Kelly Pavlikot. A mérkőzésen viselt kesztyűjét egy rákbetegségben elhunyt rajongójának koporsójába helyezte: a tizennyolc éves Shaun Negler ugyanis 2006-ban összebarátkozott a bokszolóval, és éppen e győztes meccs után vesztette el eszméletét, és nem is tért soha többé magához.

2010 áprilisában sikerült revánsot vennie korábbi legyőzőjén, a pályafutása csúcsán már jócskán túllévő Roy Jones Jr.-on, nem meglepő módon a mérkőzés súrolta az élvezhetetlenség határát a rengeteg tisztátalan megmozdulás miatt. Hopkins ezután egy igencsak vitatott mérkőzésen először döntetlenezett Jean Pascallal, majd a visszavágón taktikus boksszal minden idők legidősebb profi világbajnoka lett 46 évesen és négy hónaposan. A Pascal elleni két mérkőzést két Chad Dawson elleni ütközet követte, ebből az első inkább egy paródiára emlékeztetett, ahol egyik fél sem akart igazán bokszolni, de a második találkozójuk sem sikerült sokkal élvezetesebbre, és megosztott pontozással ezután is Dawson maradt a világbajnok.

A Cloud elleni mérkőzésen mindenki attól félt, hogy B-Hop a legutóbbi meccsein mutatott formát és attitűdöt hozza, vagyis tördelni fogja a bunyót, amennyire csak lehet, ám a Hóhér mindenkit ámulatba ejtett. Fantasztikus erőnlétben és zseniális taktikával lépett ringbe, és tanítanivaló módon lett újfent a legidősebb profi világbajnok, megdöntve ezzel saját rekordját.

Ötvenéves világbajnok?

A győztes meccs után Hopkins azonnal ajánlatokat kapott, ám gyakorlatilag nem sok olyan bokszoló van, aki ellen megérné neki kiállni. Immáron 25 éve tartó pályafutása során gyakorlatilag minden szóba jöhető riválissal megmérkőzött, a nagyközépsúlyú André Ward Hopkins személyes védence, aki ellen biztosan nem fog bokszolni, a szépreményű brit Nathan Cleverlynek pedig előre lekötött meccsei vannak, amelyekből elég nehéz lenne kivásárolni őt (bár Hopkins neve még mindig nagy pénzt rejt magában).

Bernard a mérkőzés után úgy nyilatkozott, szeretne még bokszolni, ám ötvenéves koráig nem szeretné húzni. Bár láttunk már csodákat, és a Hóhér kedve továbbra is töretlen, előbb vagy utóbb eljön majd a búcsú ideje. Mindenesetre most nagyon jó bőrben van, és ahogy az alábbi megszólalása mutatja, önbizalomban és szerénységben továbbra sincs hiánya:

„Élvezem, ahol most tartok. Tisztán jutottam el eddig, kemény munkával és igazi izmokkal. Lance Armstrong 200 millió dollárt szedett össze ennek az ellenkezőjével. Ha az NBA-ben, az NFL-ben lennék, hokiznék vagy egészen más sportágat űznék, el tudod képzelni, milyen népszerű lennék? Ha mondjuk a Miami Heatben 48 évesen 20 pontot dobnék?"

(Fotó: Europress/Getty)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon