Gondoltad volna, hogy van még lejjebb? Hát persze, mindig van, és a magyar klubfoci mindig be is bizonyítja ezt. Történelmi mélységbe süllyedt labdarúgásunk, már a nyár végét sem érték meg kupaindulóink. Rajtunk röhög Európa?! Ég az arcunk.

Tanult kollégám remegő kézzel, nem leplezett indulattal írt e-mailt az éjszaka, hogy "ugye leszel kedves pénteken eltemetni végre a magyar focit? Írásban is." Nincs más választásom, örök optimizmusom cserben hagyott.

Miután múlt héten elképesztően kellemetlen élményben volt részünk Győrben – és nem azért, mert a beléptetésnél még a cipőből is ki kellett bújni és csak a rektális vizsgálat hiányzott –, már volt rá esély, hogy ki fogunk borulni. Nagyon. Jellemző, a modern, de igen furcsa ETO Stadion lelátóján mellettem ülő hozzáértő barátom a második félidőben egyetlen szót mantrázott, maga elé bámulva, kvázi katatón állapotban, úgy 46 másodpercenként: "Jézusom...! Jézusom...!" És nem az égiek miatt. Olyan botrányos teljesítményt még magyar pályán is ritkán látni, amit a mi bajnokunk ott letett a fűre.

Csodás a magyar nyelv, hiszen számtalan módon körül lehet írni gondolatokat, mérhetetlen mennyiségű szinonima található a szótárunkban, de alig találtam megfelelőt a Győrre: szánalmas, kínos, kellemetlen, szégyenteljes, égő, pocsék, értékelhetetlen. Lehet választani. És nem csak a teljesítményre, de a hozzáállásra is. "Emberek, fiúkák, srácok, ez egy szájbavert Bajnokok Ligája, legalább izzadjatok már le!" – ordított kétségbeesett az előttünk ülő, ránézésre úgy harminc éve ETO-meccsre járó joviális bácsi. Persze a lelátón csücsülő vállalhatatlan szakember is nyakig benne volt a kudarcban, de rá később visszatérünk.

De ez a győri szeánsz még csak a repedés volt a nem létező magyar labdarúgás papírvékony falán,  július 25-én, pénteken végleg berúgták a díszes gipszkartont a kontinens peremén álló, de nálunk még így is sokkal előrébb tartó országok közepesen gyenge klubjai. És mit láttak mögötte? A nagy nihilt. Azután, hogy a talán legerősebb, de mindenképpen a leggazdagabb és legkomolyabb hátszéllel rendelkező Videoton kiesett Montenegró hatodik (!) legjobb csapata ellen, na azután már azt hittük, ennél nagyobb baj nem történhet. Mekkorát tévedtünk. A Honvéd otthon is vereséget szenvedett a Vojvodinától, de legalább ebben a párharcban egyértelmű volt, hogy eleve jobb csapat a szerb. Mondjuk azért Újvidéken egy erős hetvenperces emberelőnyt minimum ikszre lehetett volna hozni, csak mondom.

No de a Debrecen?! A piros-fehérek állítólag egészen jól játszottak Drammenben, a 2–2-es eredmény akkor továbbjutást jelentett, így várta Nyíregyházán a félelmetes Strömsgodsetet a Magyar Kupa győztese. Aztán nem hittek a szemüknek a kilátogatók (akiknek ezúton is üzenjünk, le a kalappal, hogy képesek voltak pénzt áldozni egy ilyen eseményre), a norvég gárda olyan könnyedén átsiklott a Lokin, mint forró kés a vajon, nyugodtan kivárta, míg az elején hármasba kapcsolva lötyög egyet a remek magyar brigád, majd három góllal megzavarta. A norvégiai kettő kettő után hazai pályán 0–3-at játszott az elmúlt évtized sikercsapata. De azért volt pozitívum is, született magyar gól, Kovács Péter ismét betalált a 'Godset színeiben. Van remény...

Persze mit várjunk az olyan csapatoktól, ahol Magyarország, de nem kizárt, hogy Európa két legvállalhatatlanabb, legostobábbnak tűnő edzője tartja a tréningeket és próbálja összerakni a taktikát. A Győr trénerének jó eséllyel a magyar alapfokú közoktatás is komoly kihívást jelenthetett, de a stabil védekező taktika azért ki lett dolgozva precízen... Debrecenben meg nem biztos, hogy maga a csapat a legkínosabb, a mester úr magyarul beszélni is csak középfokon tud, viszont "nagyon sajnálta és tehetetlennek érezte magát, hogy oldalszabadrúgásokból kaptunk gólt", no meg hogy "nem találta el a kaput" kupagyőztes csapata. És Elemér, mi a bánatot csináltok az év 365 napján, hogy a tanítványaid többször is teljesen szabadon hagyják a norvég együttes magyar támadóját? Például.

Ismerjük a híres mondást, rosszul lehet játszani, de lélektelenül soha. Ezek a labdarúgónak látszó hobbisportolók már megmutatták, hogyan lehet pocsékul futballozni, de most láthattunk, simán képesek félvállról venni egy nemzetközi meccset is, nekik jó a langyos pocsolya, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy több ezren pénzt, időt és ideget nem sajnálva szorít értük.

Hogy tényleg rajtunk röhög egész Európa? Ugyan. Azt se tudják, hogy létezik ilyen sportág a dübörgő, sikeres országunkban, sőt. A magyar foci eddig is éber kómában volt, de most már egész nyugodtan kihúzhatjuk a lélegeztetőt.

(Fotó: ujszo.com)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon