A Player szakírója 42 kilométer lefutására készül, de sok hasznos tanáccsal tud szolgálni annak is, aki csak rövidebb távokban gondolkodik.
Miért sanyargatja valaki magát azzal, hogy – látszólag cél nélkül – esőben, fagyban nagy magányosan rója a kilométereket?! Talán meglepő, de erre még egy futó sem tudja valami könnyen megadni a választ. Nem azért, mert nem tudjuk, hanem azért, mert ez egy olyan dolog, amit nem igazán lehet elmagyarázni, át kell élni.
És itt akkor be is fejezhetném a cikket. Persze, nem fogom. Inkább megpróbálom összeszedni azt a sok gondolatot és érzést, ami a futással kapcsolatban a fejemben van.
Praktikus előnyök
Képmutatás volna azt állítani, hogy a futással kapcsolatban mellékes tényező, hogy ez a leghatékonyabb módja annak, hogy az ember megszabaduljon a felesleges kilóktól. Szerintem az esetek kilencven százalékában ezért kezdenek el szaladgálni az emberek. Le kéne dobni néhány kilót, szedjük elő a régi tréningcsukát és a kopott mackófelsőt, és irány a sziget! És ezzel nincs is semmi baj, csak önmagában nem elég. Ha futás ennyiben marad, előbb-utóbb abba is marad.
Ennél valami nagyobb kattanásra is szükség van. Egy lökésre, ami mindenkinél más és más. Én az enyémet egy étterem férfivécéjében találtam meg. A piszoárnál megszólított egy szimpatikus arc, aki elmondta, hogy ő az egyik legmenőbb német autómárka szóvivője, és éppen most indítanak útjára egy kezdeményezést, melyben újságírókat készítenek fel a maratonra, van-e kedvem csatlakozni? Lerázogattam, és a tenyerébe csaptam (a kezem). Már nem volt menekvés, elköteleztem magam, ha nem akartam blamálni magam, végig kellett csinálnom.
És jelentem – nem kis büszkeséggel - 2012. október 28-án, Frankfurtban 04:16:11-es idővel lefutottam azt a bizonyos 42 195 métert! De ne szaladjunk – fussunk – ennyire előre!
Megtalálni a motivációt
Kanyarodjunk még egy picit vissza a motivációhoz! Szegény hiúság, amit annyira megvetünk, hogy a hét főbűn közé is bevettük, azért mégsem teljesen hasztalan, hisz egy másik erős motivátor is ebben az emberi tulajdonságban gyökerezik. Ez pedig a versenyszellem. „Bakker, ha ő meg tudja csinálni, akkor én is!” Ezt az effektust több barátomnál is megfigyelhettem, akik azok után kezdtek el futni, hogy belőlem futó bolond lett. És ennek az egészséges versenyszellemnek a táplálásában segítenek az olyan telefonos, futós alkalmazások, mint például a Runkeeper.
Hiszen mit ér, hogy a héten háromszor is futottál, ráadásul elég jó idővel, ha erről senki nem tud?! Nem hívhatod fel az összes futós cimbid, hogy elmeséld, mekkora császár voltál! Az túl direkt lenne. De az, hogy minden lefutott métered, pontos és hiteles adatokkal felkerül az online profilodba, az mindjárt más! Szép suttyomban lehet lesni a versenytársak eredményeit. Lehet jobbat futni náluk, lehet inspirálódni tőlük, lehet lelkiismeret-furdalást kapni, ha, veled ellentétben, ők már kétszer voltak a héten futni. Ez óriási dolog, és sokkal többet számít, mint azt elsőre gondolná az ember. Szóval, aki futni szeretne, azonnal töltsön le magának ilyen alkalmazást, rengeteget fog segíteni.
Aktív befelé figyelés
A futás meditáció. Erre akkor jöttem rá, amikor nemrég elkezdtem tanulni meditálni, és azt tapasztaltam, hogy a meditációban is azt a folyamatot kell előidézni, amit a futás során tapasztalunk, történik. Egyenletes lélegzünk, befelé fordulunk, és hagyjuk, hogy a gondolataink, aggályaink, félelmeink elmaradjanak mögöttünk. Mint egy gyorsuló repülőgép, amelynek a szárnyára potyautasok kapaszkodnak, de ahogy nő a sebesség, szép lassan leesnek, az extra tehertől felszabadult gép pedig felszállhat végre.
Ezt az állapotot hívja a futó szakzsargon flow-nak. Amikor harmóniába kerülünk önmagunkkal. A lábaink maguktól röpítenek minket, a szívünk egyenletesen ver és friss, oxigéndús vérrel látja el a szerveinket, miközben a tudatunk, az énünk, a lelkünk – kinek hogy tetszik – kényelmesen és békésen utazik ebben a csodálatos, hibátlanul működő járműben: a testünkben.
Elérkezünk a nagy OK állapotába. Értelmet nyernek a megannyi reklámban közhellyé koptatott szavak: „Nincs lehetetlen.” Megállíthatatlan és boldog vagy.
Hiszen erre vagyunk tervezve, hogy a vadonban szaladgáljunk vagy egy állat után vagy egy állat elől. Akárhogy is, az életünkért. A testünk azt mondja, ha szaladsz, akkor élsz, és ezért megjutalmazlak. Megajándékozlak az egyszerű, feltétel nélküli boldogság örömével. Ez pedig olyan cucc, amire igen hamar rá lehet kattanni. Amiért nem rest az a futó télen hóesésben, nyári kánikulában, szakadó esőben is felhúzni a futócipőt, és lenyomni tíz–tizenöt kilométert. Hát ezért.
Küldetés indul!
Április 14–én arra készülök, hogy ismét lefutom a maratoni távot, ezúttal Bécsben. A versenyig tartó időszakban a Player virtuális hasábjain beszámolok felkészülésemről, közben kipróbálok futást segítő alkalmazásokat, stratégiákat, táplálkozási és edzésmódszereket, a legmenőbb futócipőket és más kiegészítőket.
(fotó: Tóth István)