Évek óta külön rakjuk a müzlis dobozt a sertésmájkrémétől, hogy kicsit tovább húzza a bolygó, de egyre csak azt susmogják, felesleges az egész. Tényleg az?

Még szinte meg sem tanultuk, hogy a hulladék nemcsak szükséges rossz, hanem értékes alapanyag is lehet, máris elterjedt a hír, hogy az egész szelektívgyűjtősdi csak önámítás. Hiába válogatjuk lelkesen külön a Tesco-prospektust a sörös doboztól és a kólásflakontól, úgyis jön a teherautó, és mindkét kukát ugyanoda öntik. Aztán persze nyilván viszik a szeméttelepre, mint a sima háztartási mindenfélét. Az ember meg nem szereti, ha hülyének nézik, inkább megy minden műanyag, fém és papír a gyerek használt pelenkája mellé, és kész.

Ebből is látszik, elég keveset tudunk még a hulladékkezelésről. Tulajdonképpen nem csoda: Budapesten is csak 2003-ban adták át azt a száz hulladékgyűjtő szigetet, ahová a környezettudatos állampolgár elvihette az addig szokatlan módon külön gyűjtött hulladékokat. Ma már sok helyen a házaknál is megoldható a szelektív gyűjtés – így legalább könnyebben levideózható az összeöntés.

Ezt bizony tényleg összeöntötték. Mielőtt azonban összeesküvést kiáltunk, gondoljuk végig: a papír, a fém és a műanyag tényleg újrahasznosítható, tehát pénzt ér, a szelektív gyűjtés pedig nemcsak a lakosságnak kerül plusz energiába, de a hulladékkezelőnek is plusz pénzbe, tehát duplán értelmetlen lenne a színjáték.

Van magyarázat, nem is bonyolult, de gyorsan megnyugtatunk, nem gyűjtöd feleslegesen külön a szemetet. Más-más településeken más-más módon zajlik a hulladékelszállítás és -hasznosítás, valahol egy kukáskocsin belül is el lehet különíteni a különböző színű gyűjtők tartalmát, valahol pedig tényleg összeöntik. Utána viszont mindkét esetben válogatni viszik.

Miért mégis mindenhol külön gyűjteni? Mert a szennyezett hulladékkal – furán hangzó kifejezés – nem tudnak mit kezdeni, tehát az mindenképp fontos, hogy a háztartási szeméttől külön legyen a hasznosítható. A legegyszerűbb pedig egyszer rászoktatni erre a lakosságot, függetlenül attól, hogy épp milyen a kukásautó.

A vége ugyanis mindenképp egy futószalag, ahonnan a valóban értékes hulladék már kiválogatva megy a feldolgozás helyére. A szemétválogatás nem egy túl jó meló, de van rosszabb: például egy cellában ülni egész nap. Ezért azok a rabok, akik a szalag mellé kerülhetnek, kifejezetten örülnek – Budapesten ugyanis a szelektív hulladék egy részét elítéltek szortírozzák, és még a börtönboltban elkölthető pénzt is kapnak érte, 2016-ban havi bruttó nem egész 35 ezer forintot.

A veszélyes hulladékok – akkumulátor, szárazelem, használt sütőolaj, autógumi, festék, hígító stb. – gyűjtésével kicsit több dolgunk van, ezeket vagy a hulladékgyűjtő udvarokon, vagy benzinkutaknál (aksi, fáradt olaj), műszaki áruházakban (elem, izzó, fénycső), vagy a helyi önkormányzat által általában a lomtalanítás környékén meghirdetett helyszínen és időpontban lehet leadni.

Mára már odáig jutottunk, hogy nem az az érdekes, ha valaki szelektíven gyűjt, hanem az a ciki, ha nem – és most már tudjuk, hogy nem feleslegesen.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Ennek a lánynak bármikor lövünk egy hárompálcás plüssdelfint a céllövöldében

Mennyit tudsz a 20. század fontos történéseiről? Válaszolj néhány kérdésre, és kiderül

Sydney olyan különleges, hogy elneveznénk róla egy várost

További cikkeink a témában