Amikor a Kárpát-medencében még a Pannon-tenger hullámzott, száz méter mélyen adott fajokból nagyobb egyedek éltek, mint bárhol máshol.
Tenger alatti hőforrásokhoz köthető – a többi között kagylók, rákok, tengeri sünök és más sós vízi őslények alkotta – ökoszisztémát azonosítottak a Mecsek mintegy 132 millió éves rétegeiben a Pécsi Tudományegyetem (PTE) és az Oslói Egyetem kutatói.
Bujtor László, a PTE Földrajzi és Földtudományi Intézetének egyetemi docense, a felfedezésről a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology című folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője az MTI-nek elmondta, hogy
korábban csak az Antarktiszon és a Tirrén-tenger mélyén leltek fel a Mecsekben megfigyelthez hasonló életközösségeket.
A kutató szerint az új felfedezés szenzációsnak számít, mert a Mecsekben talált őslények a maradványok alapján a másutt vizsgált egyedeknél nagyobbakra nőttek a kedvező környezeti hatásoknak köszönhetően.
„Mindez olyan, mintha valahol az érintetlen őserdőben ma olyan emberi populációt találnánk, amelynek tagjai 2,2-2,5 méter átlagmagasságúak lennének”
– érzékeltette a felfedezés jelentőségét Bujtor László.
130 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medence helyén a több száz méter mélységű Pannon-tengerben a Mecsek környezete különleges volt. Ott a 100-120 méter mély, sekélynek számító víz a fenék közelében is 20-22 Celsius-fokosra melegedett a föld mélyén lévő vulkanikus hőforrásoknak köszönhetően. Mindez a hatás a nagy fajgazdagságban és abban is megnyilvánult, hogy számos, aljzaton élő faj példányai a megszokotthoz képest jóval nagyobb testméretet értek el.
Ez is érdekelhet:
Hatezer tonnás a világ legnagyobb élő szervezete
Nemcsak elképesztő, gyönyörű is.
(Forrás: MTI. A kép illusztráció.)
