Hanem valahogy tényleg minden klappol: a macskakő, a szunnyadásra hajlamosító székek, a lombzuhatag, az azt keresztülszurkáló napfény, valamint a késő húszas, kora harmincas korosztály gyakran pattogó hangsúlyokkal kísért párbeszédei. Az étlapra pillantással pedig bezárul a kör: Olaszország nemzeti ételei viszik el hátukon a felhozatalt, prosciutto salátától a frissen sütött ciabattából készült szendvicseken át a könnyed desszertek egyik leigázhatatlan királyáig, a gyümölcsöntettel tálalt panna cottáig.
Miután helyet foglaltunk a bejárattal szemben, a Múzeumkert kerítése melletti asztalok egyikénél, és a hely jelszómentes wifijéről beoperáltuk a Foursquare adatbázisba a kötelező checkint, elsőként egy tejszínes hagymalevest rendeltünk (690 forint). Erről röpke negyed óra elteltével már el is mondhattuk, hogy eltalált arányaival, pelyhes üdeségével, a mellé felsorakoztatott ropogós bagettszeletekkel sikerrel plántálta belénk a tavasz könyörtelen jelenlétét, ráadásul nem is csak egy csészével bökték ki a szemünket. Magnifico start.
Olasz konyha, a világ egyik legismertebbje
Nem véletlenül mondják róla, hogy nem a séfek, hanem a nagymamák konyhája: még egy gasztronómiában járatlan embert is felkelthetünk álmából, hogy mondjon valamit a talján ételkultúráról, valószínűleg ő sem nagyon hibázna, és géppuskaként lődözné magából a spagetti, pizza, lasagne szavakat. A csizma alakú mediterrán ország konyhája egyfelől a színes variálhatóság, másrészt a könnyű elkészítési módok, az egyszerűség miatt válhatott a világ egyik legjelentősebbjévé: az ételek jó része 4-8 hozzávalóból áll csupán. Sőt, extrém és nehezen beszerezhető alapanyagokra nem lesz szükségünk, néhány kötelezőre azonban igen: bazsalikom, rozmaring, oregánó, parmezánsajt és olívaolaj feltétlenül legyen a háztartásban, különben hozzá se fogjunk a művelethez.
Következőként egy balzsamecetes rukkolával kínált, bolognais farfallére (890 forint) esett a választásunk, amire már nem tudjuk csípőből dobálni a pozitív jelzőket: bár a csokornyakkendős tészta állaga úgy volt al dente, ahogy annak lennie kell, a só csúnyán kimaradt belőle. Itt tennénk azonban hozzá: először fogyasztottunk a helyen csőben sült tésztát, a korábbi alkalmakkor, amikor nem így tettünk, minden esetben megfogadtuk, hogy ide még visszatérünk, mert a paszták nem hagynak kívánnivalót maguk után. Ezt tehát betudjuk alkalmi hibának - ráadásul a ház rozéja nagyjából kiegyenlítette a számlát, hirtelen hasraütve nem is tudjuk, hol kapunk még Budapesten 250 forint per deciért ilyen kellemes lőrét.
Értékelés 5 pontból
Kiszolgálás: 4
Ár-érték: 3,5 (csak az alkalmi hiba miatt nem négyes.)
Vannak egyéb remek helyek is, amiket teszteltünk: disznótoros és vietnami gyöngyszemek, és kurd gyrosos csak most, csak nektek!