A netes társkeresőzés jó dolog: az ember találhat magának párt. Vagy szexpartnert. Vagy valakit, akivel ihat egy kávét. Ugyanakkor sokan vannak, akik gyakorlatilag a társkeresőkön élik az életüket. Mondhatnánk, hogy ez ugyanolyan, mint amikor valaki egész nap a Facebookon lóg, de az anonimitás miatt azért mégis hatalmas a különbség. A társkeresőn nem vagy visszakereshető, bármit is csinálsz. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy aki úgy érzi, baj van, az költözzön át a Facebookra, hanem inkább felhívnánk a figyelmet pár dologra, ami történhet, ha valaki nem bír lekattanni az újabb és újabb adatlapok böngészéséről.

A társkeresőkön nagyon sok dolog van, és nagyon sok dolog történik. Vannak olyanok, ahol lehet fórumozni, blogolni, csetelni, képeket értékelni és még ki tudja, milyen egyéb dolgokkal hasztalanul elütni az időt. (Mondjuk híroldalakat is olvashat az ember egész áldott nap, bár az sem túl konstruktív, hacsaknem a sajtófigyelésből él valaki.) Ha azt veszed észre, órákig elvagy a tárkeresőn anélkül, hogy bárkivel is intenzív levelezésben lennél, és észre sem veszed, hogy a fórumról a blogra, a blogról a csetre, a csetről az adatlapokra kattintasz ciklikusan mindenféle cél nélkül, kapcsold ki a gépet és menj ki a lakásból gyorsan.

Amellett, hogy sok időt vehet el, a társkeresőzés pénzbe is kerül. Ha nem bánod, hogy egyszerre több ilyen oldal tagja vagy, és minden hónapban behajtják rajtad a kíváncsiságod árát, akkor furcsa helyzetben vagy. Miért kéne, hogy a valaha bárhova regisztrált nők mindegyikét meg tudd nézni? Az utcán is csak azok közül választhatnál, akik azon az útvonalon közlekednek, amin te. A netes társkereső adatbázis ugyan, de nem arra való, hogy az egészet végigböngéssze a kíváncsi felhasználó, hanem arra, hogy minél gyorsabban kiválassza magának belőle a neki legjobban tetsző tételt. Erre való benne a keresőfunkció. Ugye, hogy néha rákeresel az ország túlfelén élő ötvenes nőkre, holott épp csak betöltötted a harmincat?

Ha azon veszed észre magad, hogy automatikusan újabb és újabb adatlapokat nyitsz meg és közben már nem is igazán figyelsz, csak arra mész rá, hogy a következő csajt is letudd, akkor úgy viselkedsz, mint a pornónéző, aki mindig újabb és újabb klipre klikkel, hogy valami új inger érje az agyát. Vagyis az élmény hajhászása a cél, nem a kielégülés. Ha átvitt értelemben ez veled is így történik, akkor már rég nem hiheted azt, hogy társat keresel, hanem el kell fogadnod, hogy valamit keresel, és a valami már simán lehet, hogy csupán a függésednek a tárgya.

Másik jele lehet a függésnek, ha nem bírod abbahagyni a csetelést, képnézegetést, levelezgetést. Ha még a munkahelyeden is ezt tolod, és csak gyorsan nyomsz egy escape-et, ha megjelenik valaki, akkor erre előbb-utóbb rámegy a munkád. Nem biztos, hogy ez abban nyilvánul meg, hogy kirúgnak, de nagyon sokan hiszik azt, hogy a főnököknek nem tűnik fel, hogy egyszerűen csak ott tartózkodnak az emberek a munkahelyen, de semmit sem csinálnak. Feltűnik nekik: előre találd ki, mit mondasz majd az év végi értékelőn, hogy miért voltál olyan motiválatlan.

Ha elkezded szégyellni, hogy mennyi időt töltesz a kedvenc társkeresődön, akkor is bajban lehetsz. Bár szégyellni nem kell, ha az ember rákattan valamire, azért nem árt kordában tartani a dolgot. Az mindenképpen rossz, ha nem mész el este találkozni a haverjaiddal, mert inkább a Loveboxon csetelsz mindenféle unatkozó csajokkal, és még le is tagadod, sőt, holmi munkára, vagy ami még rosszabb, csajra hivatkozol. Persze, hogy a haverjaid hülyének néznének amiatt, hogy ezt tolod. Bizonyos értelemben az is vagy: kapcsold ki a gépet és inkább unatkozz velük a kocsmában. Abban is sokkal több az élet, mint az internetben; és ki tudja, hátha lesz ott olyan csaj, aki bejön: élőben.

Tovább:
A Player legfrissebb cikkeihez
Ilyen szöveggel (ne) csajozz a netes társkeresőkön
Mikor hívd először randizni a csajt a társkeresőről?