Tavaszváró rozék délről – A Barbie-borok Kennek is szólnak
Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Rosé, rozé, rozetta, siller. Sokak szerint a rozé csajos bor, nyári bor, könnyű, és nem szabad komolyan venni. Aki ezt gondolja, semmivel sem jobb annál, mint aki azt hiszi, hogy különleges, rózsaszínű szőlőfajtából készül. Figyelem, tévhitromboló, tavaszváró alkoholcikk, első rész.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb alkoholdivatja a rozé bor, ennek megfelelően ezernyi tévhit kering róla. Hallottam már olyat, hogy talán a fehér- és a vörösbor pancsolásából készül, hogy csak melléktermék, kizárólag lányoknak illik ilyet inni, meg azt is, hogy ez a joker pia, ami minden ételhez kiváló. Természetesen a boros bullshitgenerátorban is minden és mindennek ellenkezője igaz: az is elterjedt nézet, hogy a rozé csak fröccsként jó.

A rozé gyakran fut rosé, rozetta, rosato néven, néha rózsaborként emlegetik, de ugyanez a fuchsli, fuxli, rókabor is. Külföldön és sznob körökben gris de gris, weißherbst, clairet, chiaretto, blus és még ki tudja hány címen tisztelik – vagy vetik meg. Alapvetően bármelyik olyan kékszőlőfajtából elkészíthető, amiből jó a vörösbor is, de különösen ütős lehet a kékfrankosból, zweigeltből, kadarkából vagy akár házasításokból. Könnyű borként könnyű ételekhez passzol: leves, zöldség, hal vagy lightos csirke kísérője lehet, és állítólag a legjobb szomjoltó. (Mivel az alkohol alapvetően dehidratál, én nem hiszek abban, hogy bármelyik fajtája megfelelő szomjoltó, de ezt a hangzatos jelzőt most meghagyom neki.) A fehérbornál kicsit hűvösebben, körülbelül tízfokosan tölthetjük, úgyhogy hűsítőnek is szuper.

Így készül

A csoda megszületésének leegyszerűsített sémája: a kékszőlőből olyan eljárással készítenek bort, amilyennel leginkább a fehéret szokták. Habár egyes területeken régen a kék- és a fehérszőlő közös feldolgozásával is előállították, ez ma már ritka. Akárhogy is, egy kicsit fattyú ez a Barbie-színű csoda, sokan le is nézik miatta – amit persze nem bánok, hiszen több marad belőle nekünk, akik szeretjük.

Ahhoz, hogy a borász rozét kapjon, a kékszőlőt korán szüreteli, és az acéltartályban a gyümölcs levét nem hagyja a héjon ázni. Attól függően, hogy mennyi időt tölt a szőlőlé a törkölyön – mennyi szín és ízanyag tud kioldódni a héjból – kapunk rozét vagy sötétebb színű sillert. Míg előbbi egy–két órát, utóbbi akár két napot is ázhat. A levet ezután általában reduktív technológiával dolgozzák fel, hűtött tartályokban, irányított erjesztéssel. Ehhez persze a csavarzár és az enyhe szénsavas bolondítás is ugyanolyan jól illik, mint a hasonlóan gyors életű fehérekhez passzolna.

Kétarcú János

Janus, a január hónap névadója, a római mitológiában a kezdet és a kapuk védőszelleme, a kétszínűség kétarcú alakja. Ennyit a kultúrfröccsből, jelen esetben jelentősége, hogy a villányi Janus Pincészet névadója: „összeköt múltat jövővel, hagyományt újdonsággal, embert emberrel”. Sajnos ezek eléggé semmitmondó, átlagos sorok, úgyhogy nézzük a lényeget. Két barát, Szél Géza és Pécsi-Szabó Miklós megvalósult álma a 12 hektáros terület, ahol 2004 óta gazdálkodnak, saját telepítésű szőlőjükön.

A 2012-es Janus Rosé tökéletes olyan alkalmakra, amikor nem különösebben akarunk ízlelni és szaglászni, egyszerűen csak innánk végre. Könnyű, és a 13-as alkoholja sem csap meg. Tényleg van két arca – a korty elején gyümölcsös, aztán elnehezül –, de nem több. A borcímke-irodalom semmitmondásának gyöngyszeme a borítás, a szöveg ezzel együtt vezeti be a fogyasztót a sallangmentes coelhóság rejtelmeibe.

„Szeretem az állandó déli szellőt, szeretem a napsütést, szeretem a jó társaságot, szeretek a tőkék közt lógni nyaranta, szeretem a zenét, és hogy örömet okozhatok ezzel önnek, neked…” Persze én örülök, hogy árad a szeretet, de érdekelne az is, hogy mit iszom. Milyen szőlőből készül, száraz-e vagy sem? Segítene egy QR-kód, vagy ha legalább a honlap frissült volna az elmúlt két évben... Marad a tudatlan kortyolás, de legalább csak 1300 forintunkba kerül a kíváncsiskodás.

Borvédelem védett virággal

A villányi borokon megtalálható Kikerics Védjegy egyfajta rangjelzés. 2006 óta olyan borok érdemlik ezt ki, amelyek meghatározott szempontok szerint, a minőség jegyében készülnek, klasszikus vagy prémium tételek. Ezek szőlői kizárólag ott nőnek, ahol a védett magyar kikerics is, vagyis a Szársomlyó és a Villányi hegységben. Ahogy az ott élők a virágot védik, az ott dolgozó gondos borosgazdák úgy óvják a borok termőhelyét is ezzel az összefogással.

Mi az a róka-tény?

A Fuxli márkanevet az elmúlt két évben gyakran hallhatta az, aki a bort szereti – és ez a sikeres bormarketing jele. A szekszárdiak ugyanis alapvetően azért fogtak össze, hogy a közös névvel hatékonyabban árusítsák saját termékeiket, együtt egyformán nagy figyelmet kapjanak. Ez a minőség javára is vált, hiszen vaktesztekkel, vagyis jelöletlen tételek kóstolgatásával döntötték el, melyik ital érdemli meg, hogy rókás borrá legyen. A legfontosabb kritérium a rókasághoz egyébként az, hogy a bornak nagyrészt két Kárpát-medencei fajtából, a kékfrankosból és a kadarkából kell készülnie. Így aztán egy Fuxlival nem lehet melléfogni, például ha egy grillpartihoz választunk kísérőt.

Mielőtt a kilenc közül egyet kézbe vettem, figyelmeztettek: a róka-tényt feltétel nélkül el kell fogadni. Egyéb magyarázatot nem kaptam, a szakértő – a Fuxlistát elejétől végig és visszafelé is végigkóstoló barátok – inkább csak ivásra biztattak. Nekem éppen Pósta Gergő és Pósta Péter rókácskája jutott, vagyis elvileg a legvirgoncabb darabra csaptam le.

A Pósta pasik főleg vörösborokkal foglalkoznak, és a hegytetők klímájára esküsznek. Rajta vannak a természetes, környezetbarát bortermelés vonalán, a cél, hogy maholnap biodinamikusak legyenek. Ilyen elvek mentén készül kimondhatatlan nevű vörösük, a Noirkékmerfranlotpinotkos, vagy például a név alapján szintén érdekes, vicces-bubis SecSzárd pezsgőjük is. Póstáék különlegessége még, hogy a melléktermékekre is odafigyelnek, őszintén hisznek a szőlőmag hatalmában: szőlőmagőrleményüket és olajukat ajánlják a nyálkahártya, az emésztés, a keringés, sőt, akár a nemi szervek érdekében is.

Fuxlijuk tehát egyedi, kézműves. Ez a félig kékfrankosból, maradék részben kadarkából és merlot-ból álló siller akár négy napot is a cefrén fortyoghatott, így már-már a vörösborokra emlékeztet – illatra például egyértelműen. Nekem éppen ezért egy kicsit még téli, de inkább már tavaszi, így április második felében. Nagyon intenzív, gyakorlatilag friss meggy-csereszenye szörp, a legjobb fajtából. Azok közül, amiket idén eddig ittam, ez a legjobb rozé.

És itt jön képbe, hogy mi is az a róka-tény. Nekem azt mondták, addig kell kóstolni, amíg rá nem érzünk, meg nem barátkozunk vele. Ha nem sikerül, akkor pedig újrakezdeni. Esetleg szelídíteni, mint a kis herceg. Mivel nálam is akad még köd tudásban, amit fel lehet oszlatni – vagy alkoholpárára cserélni –, maradok a rozénál, és jövő hétig önfeláldozóan keresem tovább a megoldást.

Ha kedvet kaptál hozzá…

A Stella által kóstolt borokat – és még tucatnyi remek ár-érték arányú finomságot – megtalálod együttműködő partnerünk, a Radovin Borkereskedés üzleteiben. Facebook-oldalukat is érdemes figyelemmel kísérni, elég sok kedvezményes akciót hirdetnek meg.

(Fotó: Tóth István. Stella a borok világával a Zonában, a város legújabb, modern borbisztrójában ismerkedik.)

HELLO, EZ ITT A
PLAYER
Kövess minket a Facebookon!
Nagyon jól fogod érezni magad nálunk!

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.