Rendesen rászaladtam a thai szexturizmus sötét oldalára. Nem volt kellemes, de legalább magamra szedtem néhány infót, aminek talán hasznát veszed. Mondom, amit tudni érdemes.
Egy olyan kavarás után, mint amit tegnap műveltünk, az ember nem érzi elpazarolt időnek, ha egész délelőtt a hotelben döglik. Sanyi sajnos úgy horkol, mint egy tüdőbeteg vaddisznó, ezért már hajnali tizenegykor kihullik a csipa a szemem sarkából. Első dolgom, hogy megszagolom az ujjaimat, nincs-e valamelyiknek egérszaga, majd oldalba rúgom Sanyit és visszafekszem. Nem így indul egy konstruktív nap, de a havernak speciel nincs félnivalója, mert tegnap lebeszélt Tinderen egy randit egy helyi lánnyal, úgyhogy ő nyugodtan fújhatja a nyálbuborékot még egy darabig.
Nekem viszont semmi tervem mára, és mivel nem akarom fetrengéssel elcseszni az egész napot, összeszedem magam, aztán lemegyek a partra magamba szívni egy kis D-vitamint. Még csak délután kettőt üt az óra, ahogy a Bangla Roadon sétálok a Patong Beach felé, de egyes helyeken már most elkezdték feltekerni a hangerőt. A parton a tűző napon sercegő barna testek mindenhol. A harmadik napomon én nem vagyok ennyire bátor, inkább 200 bahtért kibérelek egy napernyőt és alábújok. Berendelek egy mojitót a parton sorakozó bárok egyikéből, és miközben szürcsölgetem, fura anomáliára leszek figyelmes.
Tőlem úgy tíz méterre épp egy hatvanvalahány éves német papa keni az orrára a naptejet, mellette egy fiatal thai csajszi igazgatja a strandszőnyeget a napernyő alá. A nyugdíjas külsejű fószer kalapot nyom az arcába, majd úgy nyúlik el az árnyékban, hogy a bal tenyerét a hason fekvő lányka fenekére ejti. Hallottam már róla, hogy jómódú nyuggerek néha kibérelnek egy-egy helyit néhány napra, de nem gondoltam, hogy ezt ennyire transzparensen nyomják. Elvégre is az egész szituról süt, hogy a bácsi egy kurvával parádézik a strandon, az ilyesmit meg egy jó érzésű ember nem szokta kiírni a homlokára.
Soha nem láttam még ilyet, ezért jól megnézem magamnak a jelenetet. Az öreg és a kamaszkülsejű lány valószínűleg nagyon apró közös nyelvi platformon mozoghatnak, mert a délután folyamán alig szólnak egymáshoz. Amikor a Günter rendel magának egy italt, oldalba böki a bérmacát és elé tolja az itallapot. A csaj rámutat valamire, a pincér bólint, kicsit később megjön két pálmaerdővel betelepített koktél, amit a párocska szavak nélküli egykedvűségben elfogyaszt, aztán tespednek tovább. Az egész valami elképesztően szánalmasan fest. Hirtelen eszembe jut, hogy talán rám is ez vár, ezért gyorsan elmantrázom, hogy „a Sors szeret engem”, amivel szerencsére sikerül elhessegetnem ezt a kétségbeejtő gondolatot.
Végül mégis úgy járok, mint az egyszeri fiatalember, aki a barátnője késlekedő menszesze miatt be van darázva és mindenhol terhes nőket lát, épp csak velem nem leendő kismamák, hanem alig nagykorú prostikkal nyomuló nyugdíjas faszik kezdenek szembejönni.
Ettől még vacsora közben sem menekülök. Sanyi elhívja a randiját is, így hárman toljuk be az esti szénhidrátot, miközben a mellettünk lévő asztalnál egy másik nyugdíjaskorú, szintén német ürge egy helyi tinédzser sráccal együtt tömi a fejét. Ők sem beszélgetnek, csak betermelik a sorban érkező fogásokat. Az őszhajú pali még csak rá sem néz a mentoráltjára. Valószínűleg nem tudja, hogyan is működik pontosan ez a kapcsolat két anális behatolás között, ezért inkább mindketten az evésre koncentrálnak.
Sanyinak sikerült egy tök jó arc csajjal összemeccselnie, szóval mi nagyon jól elvagyunk. Elhatározzuk, hogy a vacsi végeztével bele is csapunk az estébe, ezért a kaja után tömött sorokban rendeljük a koktélokat. Közben a mellettünk ücsörgő párocska is elszürcsölget valamit, aztán felállnak és balra el, vagyis valószínűleg a Günter számára csak ezután következik az este érdemi része.
Nem tudom, milyen tudatalatti dinamizmus lép nálam működésbe, de ahogy a partról sétálunk a Bangla irányába, kiélesednek az érzékeim, és lassan már mindenhol Güntereket látok. Itt egy pocakos, kopaszodó, borvirágos orrú csávót támogat egy körömcipőben egyensúlyozó thai lányka, amott egy szemüveges, kapafogú faszi kapaszkodik egy másik példány derekába. Rengetegen vannak. Meg is jegyzem Sanyi randijának, akit egyébként Jaun Jaunnak hívnak, hogy alig hiszem el, amit látok, mire ő megnyugtat, hogy nem a szemem káprázik, itt tényleg ez megy.
Aztán felcsillan a szeme, mutat jobbat, mondja, és elvezet minket egy rejtélyes ajtóhoz, ami előtt egy csapatnyi reklámember fekete habszivacs ostorokkal csapkodja a járókelőket. A bejárat mögött vastag vörös függöny takarja az enteriőrt, hogy az utcáról sehogyan se lehessen belátni. Egy ajtónálló figyelmeztet minket, hogy még véletlenül se vegyük elő odabent a mobiltelefonjainkat, aztán széttárja a függönyt, bennem pedig megáll az ütő.
A helyiség közepén egy félkör alakú színpadon hat-hét, teljesen meztelen thai bombázó táncikál. Nem olyan csajokról beszélek, mint akik tegnap este lerángatták a gatyámat. Ezekhez a lányokhoz képest ők csupán leharcolt háziasszonyoknak néztek ki, pedig velük sem voltam különösebben elégedetlen. Az itt vonagló hölgyek mindegyike olyan külsővel van megáldva, mintha egy génlaborból szöktek volna meg, ahol a tökéletes thai szépség megalkotását tűzték ki célul.
Mindenhol hosszú combok, karcsú derekak, kerek (nem minden esetben természetes) mellek, kacér mosolyok és borotvált intim részek. Az egyik lány leültet minket a színpad mellé, Jaun Jaun pedig rendel három sört, majd amikor meglátja az arcunkat, nevetésben tör ki. Odajön hozzám az egyik istennő, lenyomja a fejem, felhúzza a hátamon az atlétát, aztán azzal a fekete basszal, amit odakint is lóbálnak a reklámemberek, elkezdi ostorozni a hátam. Néhány közepesen erős suhintás után megemeli az állam, a kezembe adja a fekete bigyót, és a tökéletes popsijával belepucsít az arcomba. Ahhoz már túl régóta vagyok itt (három nap alatt nálam megvolt az átállás), hogy ettől zavarba jöjjek. Finoman, de határozottan kezdem csapkodni a lány seggét, mire ő kiabálni kezd, hogy erősebben, ezért úgy belelendülök, hogy a közben elém pakolt sört is majdnem sikerül a padlóra borítani.
A következő néhány percben legalább két csaj jön oda megmutatni, honnan nőttek ki a combjai. Az egyikük rámutat egy harangra. Kéri, kongassam meg, de még éppen van annyi vér a fejemben, hogy észrevegyem a harang fölé helyezett kis táblát, mely apró betűkkel hirdeti, hogy a kongatás az „italt minden lánynak” egyezményes jele, és mint ilyen, 1200 bahtba, azaz nagyjából 8400 forintba kerül. Nem vagyok ennyire gavallér, így a lányok egy időre békén hagynak.
A kis szünetet kihasználva körülnézek. Szerencsére csak egy nyugdíjast látok, de rajta kívül van itt minden. Az egyik sarokban egy fiatal srác annak a bombázónak a szeméremdombját simogatja, aki az elején elverte a hátam. A csaj szétterpesztett lábakkal ül az ölében, hogy a kotorászó ujjak rendesen hozzáférjenek, és épp a pali fülébe duruzsol valamit. Biztos jól fogyasztott a vendég, ezért a főnök odaküldte a munkaerőt, hogy hívassa meg magát néhány kamuvodkára.
Mögöttem egy orosz hölgy csókolózik egy másik thai lánnyal. Közben úgy markolássza a fenekét, mintha most jött volna rá, hogy a nőket szereti, és egy este alatt be szeretné pótolni élete összes elvesztegetett évét. Amikor visszaemelem a tekintetem a színpadra, az arcomtól húsz centire egy puncit találok, amint épp tolat az orrom felé. Tökéletes látvány, de annyira nem vagyok még bebombázva, hogy feltétel nélkül tudjam élvezni a kilátást. Tudod, van abban valami óvatosságra intő, hogy egy ilyen helyen nem egyedül vagy, a lányok pedig simán beleülnek bárkinek az arcába, aki hajlandó berendelni egy egész üveg pezsgőt. Vigyorgok persze, de azért egy kicsit nyugtalanít ez a gondolat.
Eszembe jut Nittaya, akibe tegnap majdnem szerelmes lettem. Akár ő is lehetne, aki épp ráfarol a velem szemben ülő papa homlokára. Amennyire tegnap éltem az estét, ma annyira nem jön be ez az egész. Ingertúladagolás megint, de most a rosszabbik fajtából. Néhány perc elteltével már az sem hatna meg, ha az egyik szépségkirálynő rámarkolna a farkamra. Egykedvűen kortyolgatom a sörömet, és elkezd idegesíteni, hogy már harmadjára indítják el ugyanazt a zenét. Kifogástalan testek és arcok mindenhol, de ahelyett, hogy felülnék a hangulatra, hirtelen ez jut eszembe:
Mennyi elpazarolt szépség!
Akkor kerül fel az i-re a pont, amikor belép az ajtón egy Günter, és a színpadon lévő lányok örömükben sikongani kezdenek. A faszi túlzás nélkül olyan, mint egy karikatúra. Szemüvegének vastag lencséi felnagyítják a szemeit, felső fogsora kicsit eláll, így vihogás közben úgy néz ki, mint egy kacsa, aki sipítva sprintel az etetőhöz. Rövidnadrág, sportcipő, akkurátusan boka fölé húzott fehér zokni. Itt az sem para, hogy emberünknek a kor már elkezdett púpot formálni a hátára, kezének legyintésére egyszerre hat thai szépség integet vissza széles mosollyal. Valószínűleg a nagyfater nem először van itt, az pedig még valószínűbb, hogy ő velem ellentétben nem szokott spórolni a kongatással sem. Ezzel már nem akarok közösséget vállalni. Szólok Sanyinak, hogy lépek, mire közli, hogy ők is lelépnek, és rám kacsint. Az este további részében egyedül leszek kénytelen boldogulni. Sebaj, nem ez lesz az első alkalom.
Mivel ma este egy kicsit szelektív a látásom, nem ülök le a Bangla valamelyik nyitott bárjában, inkább elmegyek egy olyan helyre, ahol biztosan nem fogok Günterekkel találkozni: az Illuzion nevű diszkó Patong leghíresebbje. Annyira menő hely, hogy itt még behívócsajokkal sem kell telepakolni a felfelé vezető lépcsősort, de annyira már nem az, hogy a rövidgatya-atléta kombó miatt elzavarjanak átöltözni. Bemegyek, kérek egy vodkaszódát, hogy ne topogjak üres kézzel, aztán felmérem a terepet. A tánctér itt is tele van 10/10-es csajokkal, a mojo ráadásul annak ellenére is a csúcson pörög, hogy az előző helyen egyáltalán nem kerültem bulihangulatba. Egy pásztázó fejmozgás alatt több szemkontaktust is sikerül létesíteni, kapok jónéhány mosolyt, egy lánytársaság pedig látványosan összesusmorog, miután rákacsintok az egyikükre. Úgy tűnik, jó helyre jöttem.
Két vodkaszódával később elkezdődik a szexitájm. Lassan arra is rájövök, hogy errefelé nem kell annyira óvatoskodni, mint otthon. Budapesten megszokja az ember, hogy nem ront ajtóstól a házba. Mielőtt odatolja a csípőjét valakinek a popsijához, minimum megvár egy összemosolygást, de még ebben az esetben sem kezd el azonnal seggeket markolászni. Ezzel szemben Patongban ez így működik: elindulsz a kiszemelt alany felé, aztán amikor a célpont észreveszi, hogy becserkészés tényállása forog fent, feléd fordul és becsúsztatja a combját a lábaid közé. Tényleg csak két lépést teszek, és azt veszem észre, hogy a lány, akire az imént rákacsintottam, az atlétám alatt kotorászik.
A hangszórókból valami ortó deephouse bömböl, de az akusztikus élmény hiányát totálisan feledteti a körülöttem tekergőző hölgy, aki kínosan ügyel arra, hogy a nagy táncikálás közben egy tizedmásodpercre se szűnjön a testkontaktus. A combjait simogatom, mert az mégiscsak bőr-bőr interakció, és igazság szerint nem akarom már túl sokáig hallgatni ezt a fülsértő zajt, szóval nem baj, ha kicsit előre szaladunk. A csajszi erre benyúl az övem alá, engem pedig hirtelen eláraszt a túl szép ahhoz, hogy igaz legyen érzése. Money or fun? – teszem fel a nagy kérdést. Money – jön a válasz egy puszi kíséretében, a továbbiakat pedig már nem várom meg.
Ha most arra gondolsz, hogy ezt én kúrtam el, akkor erre az a válaszom, hogy igen, így utólag nekem is eszembe jutott, hogy ezt a direkt kérdést talán mellőzhettem volna. Lehet, hogy a csaj valójában nem is hivatásos prosti, csak opportunista. Talán ha jó fej vagyok és ügyesen folytatom a tapizást, a lányka meggyőzte volna magát, hogy ezzel a palival érdemes elmenni just for fun. Ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy eltáncikálunk, elcsevegünk, eliszogatunk, aztán néhány óra múlva a hölgy bedobja, hogy 2000 baht lesz az este további része. (Mint később megtudom, ennyi Patongban egy fizetős menet átlagára, ha nincs kedved alkudni.) Így vagy úgy, a nap korábbi tapasztalataival együtt annyira felbasz a szitu, hogy elindulok kifelé, és még az sem állít meg, hogy közben egy másik csaj elkapja a karom és megpróbál magához húzni.
Csak akkor esik le, amikor kiérek az utcára, hogy a prostitúció elől sikerült a lehető legrosszabb helyre menekülnöm. Bangla Road, hajnali négy óra – épp amikor az utca örömlányai megpróbálják összecsipkedni maguknak a maradékot. Tíz méteren belül az összes éjszakai pillangó és ladyboy úgy támad rám, mint veszett kuvasz a velős csontra. Az egyik hímnő nagyjából olyan magas mint én, és elég bátor ahhoz, hogy megpróbáljon kapásból lesmárolni. Mivel nem rég olvastam, hogy egy hisztiző thai prosti simán megcsinálja azt, hogy szétveri a magassarkúját az erélyesebben fellépő delikvens fején, ezért csak óvatosan bontom ki magam a nagycsöcsű csávó öleléséből. Nagyon jól szopok – veti oda tört angolsággal, én pedig erre inkább nem mondok semmit, mert egyrészről az orális szex nem egzakt tudomány, másrészt meg nem akarok a témában vitát nyitni.
Elindulnék a part felé, de mellém keveredik egy másik példány – ezúttal nőnemű, már amennyire meg tudom állapítani –, belémkarol, és elkezd mellettem tipegni. Hirtelen megvilágosodom. No money – mondom ki a varázsszót, mire bomlik a szorítás, és a következő pillanatban már nincs is sehol a tündérke. Ezzel a no money szöveggel még négy-öt rámenősebb csajt sikerül leszerelni, majd veszek az egyik éjjel-nappaliban egy sört és kimegyek a tengerpart homokjára sajnálni magamat.
A part ezúttal totálisan Güntermentes. Sehol senki, csak én, a söröm, és a Bangla fényárja által hosszúra kent árnyékom. Így nézzük hárman a sötétségbe vesző partot, amikor az enyém mellett felbukkan egy másik árnyék, majd a hátam mögött megszólal egy női hang.
Minden oké? – kérdezi, én pedig anélkül nyomom megint a no money-t, hogy hátranéznék. Azt mondja, nem kell neki pénz, csak látott a Banglán és gondolta, megkérdezi, mi a baj. Gyanakvón fordulok meg. Mivel hátulról érkezik a fény, először csak a lány sziluettjét látom. Bocsánatot kérek tőle, és csevegni kezdünk. Egy Bacardi Breezert szorongat az egyik kezében, és ő is pontosan azzal a hanglejtéssel beszél, mint aki hozzám hasonlóan nagyon belefáradt a ma estébe. Kanisának hívják, egy masszázsszalonban dolgozik – gyorsan hozzéteszi, hogy no happy ending –, 23 éves, két gyereke van, és tetszem neki. Ezek közül kettő információ már pont elég ahhoz, hogy közelebb lépjek, és alaposabban megnézzem magamnak.
Kanisa egy szürke egyberuhában, mezítláb áll a homokban a magassarkúját a kezében tartva. Csinos, világos bőrű thai lány, az arca pedig kifejezetten szép. Az egész szettje arról árulkodik, hogy nagy reményekkel indulhatott neki a ma estének, de végül nem úgy jött össze a buli, ahogy tervezte. Így már kapásból van bennünk valami közös. Leülünk egy padra, és lassan visszatér belénk a jókedv. Amit nem tud elmondani angolul, azt elmutogatja, ez pedig már önmagában elragadó látvány. Nagyjából egy órát fecsegünk, közben kétszer is elugrok az éjjel-nappaliba feltankolni, végül pedig nekem szegeződik a kérdés, hogy nincs-e kedvem nála folytatni az estét.
Végülis mi baj történhet azon kívül, hogy kirabolnak és összevernek – gondolom, de már azelőtt kimondom az igent, hogy ez eszembe jutna. Elindulunk valamerre, de mivel Kanisa ekkor már folyamatosan ott simogat, ahol ér, rohadtul elfelejtem figyelni az irányokat. Sikátorok rengetegén keresztül vezet az út egy olyan környéken, ahová valószínűleg még soha a büdös életben nem tette be a lábát épeszű turista.
Végül megérkezünk egy tömblakás kinézetű valamihez és felmegyünk a második emeletre. Most látom meg először, milyen elképesztő szegénység rejtőzik a Bangla neonfénnyel festett színfalai mögött. Az aprócska lakásban nincs vezetékes víz, ezért egy hatalmas műanyag hordóból mosakszunk meg, aztán a fürdőszobából két lépéssel belehuppanunk az ágyba. Kanisa megkér, hogy próbáljuk meg szolid hangerővel, mert a szomszéd szobában alszik az édesanyja a gyerekeivel. Gondolom, annak idején az anyukát is elhagyta valaki, és ez az átok azóta is kísérti a családot. Valahogy mégsem keserű a szitu, mert a lány vidám és bújós, mint egy doromboló kiscica.
Ha az este további részéből le kellene vonnom valamiféle következtetést, akkor ennyiben foglalnám össze a tanulságot:
nem hiába mondják a nálam ilyen téren tapasztaltabbak, hogy a thai lányok elképesztően odaadó és hálás szeretők.
Már pirkad, amikor kilépek a ház ajtaján. Kanisa az ablakból dob egy puszit, visszaintegetek, aztán elindulok valamerre. A Google Térképet is segítségül hívom, de még így is legalább tíz percig bolyongok össze-vissza. Amikor végre irányba állok, akkor veszem észre, hogy pont amellett a masszázsszalon mellett vezet el az utam, ahol két napja bemutatkozott nekem a legszebb lány, akit életemben láttam.
Hirtelen úgy érzem, muszáj kimondanom a nevét. Nittaya – suttogom, majd megrázom a fejem és halkan kinevetem magam.
(A cikk jövő héten folytatódik.)