Gyanúm szerint a hetedik kerületben található a legtöbb különálló burgerműhely, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne lehetne újat mutatni a témában. A Tuning például jó példa erre azzal, hogy egy, a külső szemlélő által telítettnek tűnő piacra hogyan érdemes berobbanni.

A Tuning gondolata már 2013 januárjában megfogant Erdélyi Róbert tulajdonos fejében, de csak idén ősszel jutott el a koncepció abba a fázisba, hogy megnyithasson a hely. Ha körbenézünk, magunk is láthatjuk, hogy a dizájn teljesen egységesen lett megtervezve, minimális ipari beütéssel, és persze mindenhol a hamburgerek szeretete dominál benne. Berendezni sem volt egyszerű a helyiséget, a fene sem gondolta volna például, hogy mennyire nehéz olyan szagelszívót találni, ami tényleg közel 100%-osan működik.

A fentebb említett berobbanás sem véletlen, alaptétel volt, hogy itt bizony a gourmet-burgerek fognak pörögni, csak és kizárólag minőségi alapanyagokból. Ehhez mostanra már egészen úgy tűnik, hogy összejött a megfelelő csapat is, így került be például a korábban a Kandallóból is ismert Sima Laci a konyhába, ahol a csoda történik. Őt, úgy gondolom, már nem kell bemutatnom senkinek, de aki netán nem ismerné, az olvassa el róla itt, amit írtam.

Gyorsan be is indulunk a konyhába, de előtte még rámegyünk a házilag pirított, fűszeres mogyoróra, ami a ház ajándéka a várakozás idejére, valamint a pálinkát sem vetjük meg, ami szintén aperitifként szolgál. Két burger fog készülni, az egyik a Rockefeller, a másik pedig az Angus becenevet viseli magán. Ehhez két húspogácsát dobunk fel a rostlapra, mindegyik 18 dekás, Gál Józsi-féle 80–20-as arányú csoda. Az Angus burgeren még látszanak is a kis hús-hernyók, ahogyan kijöttek a darálóból, gyönyörű látvány.

Időközben felkerülnek a zsömlék is a rostlapra, egy jó adag francia vajkenet társaságában. Ehhez egy új játékos szállt be a piacra, ugyanis a Butter Brothers felelős a gyakorlatilag tökéletes briós bucik elkészüléséért. Emellé pattan a rostlapra a bacon is, azaz miket is beszélek, az már a múlté! Ha valaki trendi akar lenni, akkor a feketeerdő-sonkát preferálja, amint az itt is történik, mi pedig ezt csak bátorítani tudjuk.

Köret gyanánt sem érjük be kevesebbel: egyrészt először főzött, majd egy éjszakán át hűlt burgonyát vetünk be a frituba. Az állás azért kell, hogy keményítő átalakuljon, így lesz a belseje vajpuha, a külseje pedig a sütés után észvesztően ropogós. A másik kísérő a káposztasaláta, melybe Laci tesz az elmaradhatatlan káposztán felül almát, répát, salottahagymát, tejfölt, majonézt, petrezselymet, citrom héját, és egy kevés levét is. Ennek a megfelelő arányú kombinációjából jött létre a csoda, melyet ezek után bárki elkészíthet otthon – rendesek vagyunk, hogy így elmondtuk, nem?

Időközben a húsok pördültek egyet a rostlapon, kaptak egy szép koronát is ír cheddarból, odalent pedig elkezdődött az összeszerelés. Római saláta a burgerek zöldség-szekciójának az alapja, erre kerül egy kevés hagyma, savanyú uborka, valamint a paradicsom. Az Angus burger titkos összetevője még a chimichurri, ami egy zöld szószt takar, melynek titkos összetevői között megtalálhatjuk a petrezselymet, fokhagymát, olívaolajat, és a bazsalikomot is, pépesítve, összekeverve. A Rockefeller burger még ennél is tovább megy, és egy tízdekás libamájszelettel gazdagítja az összetevők sorát. Kerül még rá két szelet grillezett alma is, ami ugye a máj nagy barátja, valamint a totális fényűzés jegyében szarvasgombás-sáfrányos majonézzel lesz még tuningolva.

Miközben visszatérünk az asztalunkhoz, hogy a burgereket magunkba tömjük, gyorsan pattintunk még két John Lemon szörpöt, hogy azzal oltsuk a szomjunkat, de ha szeretnénk, a közelgő hidegben akár a Valaha Tanya melegíthető szörpjeire is rámehetünk. És, hogy milyenek a burgerek? Nagy meglepetést nem árulok el azzal, hogy zseniálisak. Az Angusban (2950 Ft) a húspogácsa és a chimichurri szósz csodásan ural mindent, egészen elképesztő ízeket tárva fel. A Rockefeller (3600 Ft) még durvább, a libamáj, az alma, és a szarvasgombás-sáfrányos majonéz kombó tényleg az olyan urak közé emeli az elfogyasztóját, akit nem érdekelnek a hétköznapok hívságai, mert a magas élet trónján üldögélve szemléli a világot – a burger elfogyasztásának idejére mindenképp.

Desszertfronton a kínálat ugyan szűkös – egészen konkrétan egyre rúg a lista – ellenben az olyan, hogy az agyad is eldobod tőle. Ez nem más, mint egy klasszikus desszert, a csokiszuflé, gyakorlatilag tökéletesen elkészítve, egy gombóc fagyival szervírozva, hibátlan lezárása az étkezésünknek.

A fentebbi burgerek is tökéletesen ajánlottak a kóstolásra, de a Tuning itt nem áll meg, és hétről-hétre újabb egyedi ajánlatokkal készül, hogy még a törzsvendégek is megtalálják a számításukat. Továbbá, itthon még nem megszokott módon, van egy olyan opció is, hogy elmondod, milyen hangulatban vagy éppen, és a konyha ennek megfelelően fog neked kitalálni egy burgert. Na, ezt nevezem én a hazai burgerkultúra továbbgondolásának, amikor ilyen kisebb-nagyobb ötletekkel próbálnak színt vinni a dologba – kívánjunk hát hozzá sok sikert mi is, mert az biztos, hogy megérdemlik. Fontos: asztalfoglalás ajánlott!

(Fotó: Tóth István)