A bogáncslepke (Vanessa cardui), Európa egyik leggyakoribb lepkefaja képes megtenni 12-14 ezer kilométert Afrika és Európa között, ha a Szaharában az esős idő kedvező a növényzet fejlődéséhez, amelyekre a nőstények petéznek.
Ez a leghosszabb vándorlási útvonal, amelyet egy rovar megtesz – derítette ki egy nemzetközi kutatócsoport.
Az angliai Readingi Egyetem közreműködésével készült tanulmány szerzőinek megállapítása segít annak megértésében, hogy miként vándorolnak a rovarok – a beporzók és a kártevők –, és miként terjesztik az általuk hordozott betegségeket a jövőben, amikor a klímaváltozás megváltoztatja az évszakok jellemzőit.
„Tudjuk, hogy a bogáncslepke össze-vissza fordul elő Európában, van, amikor százszor többen vannak, mint az előző évben. Nem tudtuk azonban, hogy ezt milyen körülmények idézik elő, nem bizonyította senki, hogy képesek átkelni a Szaharán és az óceánon, hogy eljussanak Európába” – mondta Tom Oliver, az egyetem professzora.
A kutatók több száz kiképzett önkéntes hosszú távú megfigyelési adatait, valamint a Szaharától délre fekvő térség és Európa légköri, klimatikus adatait használták ahhoz, hogy megismerjék a lepkék vándorlását. A kutatók szimulációi megmutatták, hogy a rendszeres hátszél Afrika és Nyugat-Európa között jó lehetőséget biztosít a kontinensek közötti utazáshoz.
Kiszámolták, hogy
a lepkék nappal leszállás nélkül repülnek, és csak éjszaka pihennek a Szaharán való átkeléskor, megállásaik során nektárral táplálkoznak.
Ez hasonlít az énekesmadarak vándorlásához. Arra a következtetésre jutottak, hogy a lepkéknek egy-három kilométerre a tengerszint fölött kell repülniük, hogy kihasználják a hátszeleket, mivel a másodpercenként hatméteres sebeségükkel nagyon nehéz lenne átrepülni a Szaharán.
Ez is érdekelhet:
Meg akarták menteni a tasmán ördögöket, katasztrófa lett belőle
Egy ausztrál szigeten kövezték ki a pokolba vezető utat.
(Forrás: MTI)
