Varró Zoltán a legismertebb hazai belsőépítészek egyike, aki az utóbbi években külföldön is egyre kapósabb. Talán a világ legjobb szállodájának is megválasztott budapesti Aria Hotel jelentette az áttörést a sikerhez, mindenesetre a jelenlegi egyik legfontosabb munkája, a comói Nuvole Garden Hotel átalakítása ennek köszönhető. Zoltánnal a(z amúgy önálló cikket is megérő) budapesti irodájában beszélgettünk a külföldi munkáiról, azon belül is három meghatározó projektről: Como mellett egy-egy thaiföldi és kolumbiai szállodáról.

A thaiföldi villahotel

A VarroDesignra jellemző, hogy kézről kézre jár a névjegye az ügyfeleknél, azaz a megbízásait sokszor a korábbi sikeres munkái alapján nyeri el. Így nézve az Onyx étteremmel indult el külföld felé a cég: az alapján bízták meg az Aria Hotel tervezésével, majd az Ariát látva bízta meg a comói hotel tulajdonosa az épületének felújításával.

A gyakorlatban azért ez nem ment ennyire gyorsan, például Como esetében több olasz tervezőt kipróbált a tulaj, de egyikkel sem volt igazán elégedett, majd amikor meglátta az Aria Hotelt, egyből tudta, hogy mit keresett. Ezzel együtt úgy érzi,

„magyarként sokkal többet kell hozzáadnom, sokkal jobban el kell varázsolnom a megbízóimat, mintha francia lennék vagy olasz.”

De ezzel nincs is probléma; Zoltán mindig igyekszik valami újat csinálni, amihez kell a kommunikáció is. Egyrészt olyan látványtervekkel dolgozik, amihez később is ragaszkodik, másrészt egy prezentációban el is magyarázza, mit miért tervezett.

Como esetében két komplett prezentáció készült, egy 25 perces, illetve egy közel másfél órás, az előbbi egy „alapcsomag”, amin egyben látszódik minden, és még saját zenét is komponáltak hozzá, az utóbbi minden egyes helyiség minden egyes részletét megmutatja, a szöveget profi narrátor mondja fel, hogy mindenki biztosan értse, miről van szó.

A VarroDesign végzi a Brunatéban található szecessziós műemléképület teljes felújítását, és ők gondolták újra a működési koncepciót is. Zoltán egyfajta „élénk hangulatot”, az Olümpusz megidézését képzelte el, még a hotel nevét is (Felhők Kertje – Nuvole Garden) ő találta ki.

Achille Manfredini 1908-ban tervezett, hatemeletes, 80 szobás szállodáját fénykorában amerikai és olasz filmsztárok is rendszeresen látogatták, az 1960-as években pedig a transzcendentális meditáció guruja, Maharishi Mahesh Yogi vásárolta meg. Ezzel együtt az utóbbi évtizedekben az egykor pompás épület zömmel elhagyatottan állt.

És ha már a kézről kézre járó megbízásoknál tartunk: bár Comót még át sem adták, Varró és csapata a firenzei megbízónak köszönhetően dolgozik már a toszkán városban, és Olaszország más részein is.

A thaiföldi munkával is egy régi ügyfele bízta meg. És lehet, hogy ezzel még nem is ért véget a sorozat: „Amint megérkeztünk megnézni a majdnem kész épületet, és elvégezni a végső simításokat, rögtön megtaláltak. Még öt perce sem voltunk ott, épp csak lesétáltunk a kertbe, amikor odajött két ismeretlen, akik a tulajdonost keresték.

Ott állt mellettem, de tőle meg azt kérték, árulja el, ki volt a tervező, elkérnék a névjegyét. Mondtam, hogy Hello again!”

Ők is pont ilyet kerestek, ami – ahogy mondták – nem ugyanolyan, mint amit mindenki épít Thaiföldön, hanem valami más, jobban illik ide.

Pedig a tulajdonos előtte egy éven át azt hallgatta az üzemeltetőktől, a leendő személyzettől, hogy ez itt nem lesz jó, kicsi a hálószoba, nem jó a ház stílusa, nem lehet kiadni. „Erre megérkezünk, és az első tapasztalatunk ez volt” – jegyzi meg. Aztán amikor elkészült, és bejárták az üzemeltetők, azt mondták kétszer annyiért adják ki, mint eredetileg gondolták.

A thai projekt egy villahotel, amit egy bérlőnek – baráti társaságnak, nagyobb családnak – adnak ki, tehát lényegében szállodaként üzemel a luxus szegmensben, ha nem is klasszikus hotel. Dél-Amerikában viszont tényleg egy klasszikus hotelt tervezett újjá.

Kolumbiában a tervezés előtt egy évvel járt egy baráti meghívásra, persze szétnézett építész szemmel, ezzel együtt akkor nem gondolta volna, hogy valaha is ott fog tervezni.

Nem is akárhol. A helyszín Cartagena legrégebbi, koloniális stílusú épülete, az 1621-ben alapított Szent Klára Kolostor, ahol később Kolumbia első luxushotele, a Sofitel Legend Santa Clara működött. Illetve működik is tovább hamarosan, a VarroDesign munkája nyomán. Az épületben számtalan számtalan történelmi kincs halmozódott fel az évszázadok során:

kripták, kutak, gyóntatófülkék, festmények, ajtók, rejtett ablakok és kerámiatárgyak, de különleges a kerengővel körbevett belső udvar is az oázis hatású kertjével, és annak középpontjában a kúttal.

Zoltánt először csak a szobák felújítására kérték fel, a tervek láttán azonban a teljes épületegyüttes közösségi tereinek megújításával is megbízták. Ugyanakkor Zoltán az egész kérdéskört (bizalom-megbízás-tervezés) leszűkíti egyetlen lényeges tételre: „Önazonosnak kell lenned, csináld úgy, ahogy szerinted jó.” Mint látjuk, a többi jön magától.

Kötelező kérdés (ezért is tettük fel), hogy mennyire más külföldön tervezni, mint itthon? „Mások a szokások és mások az adottságok – kezdi Zoltán. – Például Kolumbiában nincs rendes ajtó. Nem fúj be a hideg, ott inkább a víztől kell félni. Tehát amikor átgondolsz egy épületet, tisztában kell lenned azzal, miben mások a körülmények, minek kell megfelelni. Kolumbiában a légkondi nagyobb probléma, mint a hideg. Ugyanakkor magában a munkafolyamatban igazából már nincs olyan nagy különbség.”

Példaként egy átlag budapesti építkezést hoz fel, ahová a világ minden részéről érkeznek a különböző alapanyagok, csempék, bútorok, kiegészítők, ebben tehát „nincs különbség, csak más az anyagok iránya, máshonnan máshová mutat a vektor.”

Egy különbség azért akad: „Olaszország nagyon más, talán az egyetlen hely a világon, ahol a belsőépítész magasabban van az építésznél. A terveinket egyszerűen csak Bibliának hívják, ott félistenek vagyunk.”

Ez is érdekelhet: