Ötven évet utaztam az időben, miközben klasszikus Škodákat vezettem

Škoda 120 GLS (1976–1990)

Nagyot ugrottunk, ha nem is időben, de minden másban. A farmotoros korszak a hatvanas évek közepe, az 1000 MB bemutatása óta tartott a Škodánál, és az akkor még korszerűnek számító konstrukció evolúciója, 1969-től a 100-as sorozattal folytatva jellemezte a következő évtizedeket. Amikor a képeken látható autót gyártották, az idő már kezdett eljárni a megoldás felett, de a Škodának nem volt sok választása, ezért ebből hozták ki, amit csak lehetett.

A hetvenes évek végén a modellsorozat csúcsa volt a 120 GLS, és ezt azonnal megmondod róla, ha meglátod a rozsdamentes acélból készült, négyfényszórós hűtőmaszkját. 1174 köbcentis, négyhengeres motorja is a legerősebb volt a sorozatban, 54 lóerővel elméletben a 140 km/óra elérése is lehetővé vált. Szebb kárpitok, jobb felszereltség jellemezte, de még a maga korában is alig láttunk belőle, mert a legyártott példányok 70 százaléka nyugati exportra ment.

Nagyon vártam, hogy kipróbáljam ezt a Škodát, mert ez állt a legközelebb ahhoz a 120-ashoz, amiben a gyermekéveimet töltöttem.

A műszerek, a kapcsolók, még az illatok is annyira ismerősek, tiszta nosztalgia volt számomra, szerintem nektek is az lett volna. Meglepő, de a vezetése csaknem olyan egyszerű, mint egy mai autóé, és ha nem volt gondja a hűtéssel, akkor ez a kor ideális családi autója lehetett. Mi legalábbis jobban szerettük, mint az utána következő Daciánkat.

Vissza a cikkhez