Kezdjük az elején, ezzel a képpel, és némi információval, hogy honnan indulunk.

Dubaj újkori történelme a 19. század elején indul, amikor az azóta is uralkodó Ál-Máktum dinasztia kézbe vette az irányítást, leváltak Abu-Dhabiról és az Abu Fasala klántól. A század végéig az Egyesült Királyság védelmét élvezte az Oszmán birodalom ellenében, a város pedig jelentős kikötője volt a nemzetközi kereskedelemnek, az 1930-as évekig pedig elsősorban gyöngyhalászatáról volt híres a város.

Az elektromosság és telefon bevezetése 1950-ben történt, amikor a város lakossága a negyvenezret súrolta, de ha már homár, akkor az első repülőtér is megépült, hogy előre is mutasson a történet. Nem sokkal később aztán becsapott az olajvillám, és minden megváltozott.

 

1966-ban felfedezték a fekete aranyat a homok alatt, és akkora seggberúgást kapott a gazdaság, amilyet a történelem során alig láttunk ezidáig. A pénzbőség megindította a beruházásokat a környéken, és a munkaerő áramlása erőteljesen megindult a térségbe. 10 év alatt megnégyszereződött a lakosság száma, elsősorban indiai és pakisztáni vendégmunkás érkezett, hogy az elképesztő mennyiségű hirtelen pénzből felöltöztessék a sivatagot.

1971-ben aztán a hét emirség (Dubaj, Abu Dhabi, Sardzsa, Rász el-Haima, el-Fudzsejira, Umm-el-Kaivein, Adzsmán) megalapította az Egyesült Arab Emirségeket (amely államformáját tekintve alkotmányos monarchia), majd két év múlva jött az egységes valuta, a dirham. Katar és Bahrein, további két állam, mely a brit védnökség lejártát követően végül nem tudott megegyezni a többi hét emirséggel, így ők függetlenként szervezték tovább életüket, viszont minden állam független lett 1971 december 1-én. Innen kezdődik a térség modern történelme, a megszámlálhatatlan mennyiségű pénz kora.

A népesség rohamosan nőni kezdett, az olajpénzek pedig infrastrukturális beruházásokat indítottak. A kilencvenes évekre Dubaj a térség kereskedelmi központjává vált, és a fogyó olajkészletek felől a gazdasági fókuszt egyre inkább a turizmus és kereskedelem irányába fordították.

Vámmentes területeket nyitottak, és a kétezres évekre olyan hatalmas ingatlanfejlesztésekbe fogtak, mint a Dubai Internet City, a Dubai Media City vagy a Dubai Maritime City, illetve olyan egyedi építkezések indultak, mint a Pálma szigetek, vagy Világ-szigetek, vagy a 7 csillagos szálloda, a Burj Al Arab.

A sivatagot gyakorlatilag lebetonozták, a tengerre is építkeztek, az évtized második felére kilőttek egy 20 milliárd dolláros belváros projektet is, melynek keretein belül olyan monumentális épületek születtek, mint a Burj Khalifa (több, mint 4 milliárt dollár, cserébe elképesztő kilátás), a világ jelenleg legmagasabb épülete, vagy a Dubai Mall, a világ legnagyobb beváráslóközpontja (itt többször is sikerült eltévedni).

A belváros, ahol a Khalifához hasonló látványberuházások zajlanak jelenleg is, 15 évvel ezelőtt sehol nem voltak. A kivitelezést itt az EMAAR nevű vállalatóriás végzi, a belvárosban minden második épület gyakorlatilag félkész, rohamtempóban épül.

Nagyszabású turisztikai események, sportesemények, kiállítások és elképesztő hőfokon üzemelő építkezések jellemzik ma a világ egyik leggyorsabban fejlődő városát. Az egész olyan, mint egy utópia. Az első 1-2 napon még távolságot tart az ember ettől a high-tech valamitől, aztán megnyílik előtte, és olyanná válik mint egy fesztivál. Folyamatosan olyan érzésünk, mintha egy nagyon menő multicégben járnánk-kelnénk. Ahol, így érzed, hogy itt mindent ki akartak faszázni, nem nagyon kötöttek kompromisszumokat, mindenhova a legszebbet, a legjobbat, de miközben szagolgatod, szívesen társítanál emellé egy arcot, aki megszólít. Ez egyelőre nekünk hiányzott az egyenletből.

Az egész város olyan érzést kelt, mintha kombinálnánk Las Vegas-t Szingapúrral, és megsóznánk egy kis Chicagoval: a rendszer nagyon következetes, nagyon kemény, mindenki tudja a helyét, egy darab szemét nincs az utcán, minden csillog-villog, és minden de minden kapható. A Marina környéke határozottan emlékeztetett minket Chicagóra. Minden sarkon elköltheted az összes pénzed, és a látvány alád is pakolja ezt az életet. Ez a város a kirakat, egy főleg technológiai és szórakoztató kiállítás, egy vidámpark, egy steril, jól szervezett utópia.

Egy-egy piros lámpa 3-5 Ferrarit egész biztosan átenged a belvárosban, de a többi autó sem Lada Samara. Egy fekete Lexus LS 600-zal diszkréten válik itt az ember észrevétlenné. Egy napon belül legalább 10 McLaren P1 után kellett megfordulnunk, az itt tartózkodásunk első napján elkezdtem fotózni a menő verdákat, de leálltam fél óra múlva, mert megtelt a memóriakárya.

Eltelik 2-3 nap, és azt kezdtük el érezni, hogy végülis itt lehetne maradni, ha nagyon kéne. Az idő (most) hibátlan, sosincs 10-15 fok alatt a hőmérséklet, van tenger, van egy modern város, pénzt is lehet keresni és el is lehet verni.

Az élet itt mindenesetre mocskosul drága, kivétel pár dolgot, mint a benzin, (ami kb literenként 140 forint), a taxi (nyilván a benzinárak és az olcsó pakisztáni munkaerő miatt) és a BigMac (sarkítok). A menü ott is 1600 Ft körül van, mint itthon. Nyilván lehet itt is okosan élni, de fel kell építeni a rendszert hozzá. De nézzük az étel árakat a belvárosban: nagyjából 4.000 - 7.000 Ft között mozog egy pizza, de egy klasszikus belvárosi étteremben a főételek ártartománya az 50 - 100 AED között mozognak, vagyis a 4.000 - 8.000 Ft, mellé egy bambi 15 AED - 1.200 Ft.

Az alkohol szinte elérhetetlen (szállodákban, külföldieknek van, 1 pohár bor 60 AED - 4.800 Ft, egy üveg sör 40 AED - 3.200 Ft, szerencsére sok helyen van 17:00 - 20:00 között happy hour, amikor féláron vannak ezek is, és olyankor csak azt mondod, hogy "huh, ez elég drága azért baszkikám"), lemész a strandra és veszel egy normális méretű fagyit, máris 25 AED - 2.000 Ft

Vennél ruhát? Most január 1-31 között óriási shopping festival van a Dubai Mall-ban, és akár 50-60%-os leértékeléseket is talál az ember. Ilyenkor pont annyiba kerül minden, mint otthon. Persze az olcsóbb árfekvésű termékeknél kisebb a különbség, arányaiban is. Van azért ott is H&M, nem csak Louis Vuitton.

Lakás? Mert azért lakni csak kéne valahol…Na, hát ezügyben sincsenek jó híreink: egy jó környéken (belváros, vagy a Marina környéke) egy 80 négyzetméteres, kétszobás lakás bérleti díja évi 150.000 AED - 12.000.000 Ft, igen, havi 1 méter. Ha megvennéd, akkor ez kb 350.000.000 FT körül alakul. Ez egy belvárosi lakás, egy jó környéken, de nem egy ház, kerttel. Nagyjából egy ilyet Budapesten az 5-6 kerületben 50.000.000 Ft környékén tudnánk kb megvenni, bérelni kb 250.000 - 350.000 FT-ért, havonta.

Kevéssé felkapott helyen egy kisebb pecót össze lehet vadászni havi 5.000 - 6.000 AED-ért, vagyis 400.000 - 480.000 Ft-ért. Meg nyilván, kint a sivatagban lehet ingyen is aludni, de az nem olyan komfortos, és Dubai elég nagy város ahhoz, hogy autózni kelljen napi 2x2 órát a munkába és vissza.

Nézzük a másik oldalát, néhány példa, mennyit lehet keresni Dubajban, bérből és fizetésből (havi bérek):

Belsőépítész: 17.000 - 65.000 (1.360.000 - 5.200.000 Ft)
Bolti eladó: 1.500 - 2.500 AED (120.000 - 200.000 Ft)
Igazgatói pozíciók: 50.000 - 70.000 AED (4.000.000 - 5.600.000 Ft)
Fejlesztő mérnök: 10.000 - 21.000 (800.000 - 1.680.000 Ft)
Marketing manager: 11.000 - 34.000 AED (880.000 - 2.720.000 Ft)
Projekt manager: 12.000 - 75.000 AED (960.000 - 6.000.000 Ft)
Repülőgép pilóta: 30.000 - 50.000 AED (2.400.000 - 4.000.000 Ft)
Egyetemi tanár: 5.000 - 30.000 AED (400.000 - 2.400.000 Ft)
Vendéglátás: 500 - 25.000 AED (40.000 - 2.000.000 Ft)

Nincs közte a te melód? Bővebben itt!

Nehéz egyértelműen megítélni, mennyire élhető hosszútávon a hely, de nekünk alapvetően tetszett. Visszakanyarodva a hasonlatokhoz, hogy ez itt valami keveréke Las Vegas-nak és Szingapúrnak, kiegészítenénk még azzal, hogy akkor fog ez igazán működni és tetszeni (nekünk), ha a vendéglátás oldalát úgy fogják csinálni, mint az olaszok. Egyelőre még úgy csinálják, mint az arabok, és ők ebben annyira nem jók. Lényeg a lényeg, ha érdekel a környék, ki kell próbálni, lakva majd kiderül, ráadásul zökkenőmentes a kijutás, a WizzAir direkt járata hetente többször fordul.