Húsvét előtt már mondhatni rutinszerűen gurultunk át Komáromon keresztül Komárnóba egy háztartási nagybevásárlással összekötött kirándulásra. Jaj, hogy milyen hülye skizofrén dolog ez az egész bevásárlóturizmus! A spórolni próbáló emberben rejtező kis nacionalista zokog ugyan befelé, hogy a Duna szlovákiai partján látványosan alacsonyabb áron kínált kutyaeledel és még a 15 centes betétdíjjal együtt is olcsó (és jó) dobozos sörök után fizetett kinti áfából nem a magyarországi, hanem a szlovákiai orvosok, tanárok kapnak majd fizetést, de azért elég nehéz az Erzsébet híd túlsó lába alatt tékozolva az eurókat úgy istenigazából nekibúsulni. Államhatár ide vagy oda, Komárnóban ma is nagyjából mindenki magyarul szól hozzánk, szóval az oda fizetett adóból is jut bőven magyar betegek ellátására, magyar gyerekek oktatására. És közben lehet tépelődni, hogy amúgy a kis Lacika gyógyítása vagy oktatása elviekben fontosabb-e, mint a kis Ladislavé, hiszen EU-s polgárként gondolkodva ez korántsem egyértelmű dolog.

Ettől a nagy önmarcangolástól a 21. századi nemzeti identitásunk vagy az áruk EU-s szabad mozgásának dilemmái felett, mint mindig, most is nagyon megéheztünk. A triviális és finom knédli-sült hús-káposzta helyi kombóra most nem volt se kedvünk, se időnk, inkább valami gyorsabbat kerestünk. Már épp felütöttük volna a Google Mapset, hogy keressünk valami egzotikus szlovák kínait vagy kebabost, amikor megláttuk a Rákócziho út melletti Mekit, ami nem Meki.

Ahogy begurultunk a parkolóba, áthajtottunk egy dimenziókapun, mint egy Rick és Morty rajzfilmben.

Az étkezde hátuljánál kihajolt a piros sildes félsapkás lány a drive-through ablakán, hogy beadja a kajászacskót egy kocsiba. Már a fémfogantyús üvegajtó nyitásánál megvolt a tipikus Meki-hangulat, bent a bútorok, a burkolatok, az illatok is egyértelműen mekisek, de mekisek a hamburgereket bemutató hiperrealisztikus ételfotók is az átadópult felett. Mekisek a konyha inox fritőzei, kólaadagolói, fagyigépei, de még a mosdó hangulata is. Egyértelmű volt, hogy egy Mekiben vagyunk, de a színekkel és a szavakkal mégsem stimmelt semmi.

McDonald's helyett 3 Tripl's feliratok virítottak mindenütt. Sajtburgert, sőt: sajtburgermenüt lehetett kapni, de Big Mac és McRoyal helyett egészen más nevek szerepeltek az árlapokon, McFreeze helyett pedig Sundae-k csavarogtak csábosan a poharakban mindenféle kiegészítőikkel.

És akkor ráébredtem, mi lehet a megfejtés. – Ez McDonald's volt régen, csak bezárt és átvette valaki, ugye? – kérdeztem a pultoslányt. – Nem, ez sosem volt Meki, pont így nyitott meg már vagy tíz éve.

És tényleg! Ha nem is tíz, de már kilenc éve biztosan ketyeg a komárnói 3 Tripl's, hiszen a cég weboldalaként használt Facebook-oldalon 2014-es a nyitást beharangozó bejegyzés. A McDonald'sra semmilyen utalás nincs sehol, csak a Google Maps-es vélemények között szerepel itt-ott, hogy nahát, ez olyan, de mégsem az.

Volt tehát egy vállalkozó, aki úgy gondolta, ő is tud csinálni egy olyan gyorskajáldát, mint a Meki! Profi fagylaltgépet, kólagépet, krumplisütőt, húspogácsa-pirító platnit tud ő is venni a gasztroipartól, ahogy a tálcákba is tud papírlapot, a hamburgerek köré márkázott zsírpapírt, a nagyobb burgereknek dobozt, a krumplinak tasakot gyárttatni. Egy autós kiszolgálópult kialakítása is menni fog, „Amerika arany csöcsei” helyett pedig lehet terveztetni egy másik logót. Lehet gyorséttermet nyitni anélkül is, hogy az ember becsatlakozna az M betűs (vagy bármelyik másik) franchise-ba! A dolog láthatóan bejött, a hely átélte a covidot is, bár a terjeszkedés még nem indult meg: az alternatív gyorsétteremláncnak egyelőre ez az egy, révkomáromi szeme van.

És milyen a kaja?

Az olcsó, minimalista sajtburger látványra nagyon olyan, mint a mekis, de beleharapva kevésbé kifejezett a sajt és kicsit tömörebb a húspogácsa. Az ízzel nincs baj (mármint hogy ez se egy húdefinom valami, viszont nem is rosszabb, mint az ötletadóé), inkább az a zavaró, hogy miért más, ha amúgy úgy néz ki és a környezet is pont olyan. A sült krumpliban nem volt semmi meglepetés és nyilván a gépi Coke Zeróban sem. A Profiterol Sundae fagylaltja és csokiöntete egy az egyben Meki, vagyis rettenetesen édes és művi, de finom; a kis krémes tésztagolyók elegyítése a fagyival viszont már akkor is a 3 Tripl's specialitása, ha engem gyanúsan a Family Frostnál kapható profiterolra emlékeztetett, amit ettem.

És az egész láthatóan működik. Komárnói családok eszegettek bent velünk, a drive-through ablaknál folyamatos volt a forgalom. A 3 Tripl's-kaland után már tényleg csak egyet nem értek: hogy lehet, hogy még sosem találkoztam sehol a világon egy ennyire szemérmetlen, de funkcionálisan teljesen hibátlanul működő Meki-koppintással?

Ettünk már úgy is szlovákiai határvárosban, hogy még jól le is csesztek mellé: