Engedd el magad, koma, ebben a fogadóban teljesen más minden, mint amit megszoktál: a vendég paraszt, a falakon kortárs festmények helyett csontvázak lógnak, az adagok meg akkorák, hogy a gyomrocskád sírva könyörög az irgalomért. Kipróbáltuk a párkányi Középkori Parasztéttermet.

Egy laza, szép időben élménynek is kiváló autós úttal elérhető Budapestről a párkányi Középkori Parasztétterem. Hazafelé érdemes megállni Esztergomban, hogy mindenféle értelemben emésszük kicsit az élményt.

Mert a Középkori Parasztétterem más. Nagyon más.

Van némi kavarodás a fogalmak körül: a középkor nem feltétlenül horrortematikát jelent, pedig az itt erősen jelen van, már a parkolóban elkápráztatnak a kalodába zárt, rács mögött sínylődő, karóba húzott, guillotine alatt lefejezett csontvázak.

Aztán a „paraszt” szó is jelölhetne egy életmódot, de itt inkább egy nyers, vaskos humorral fűszerezett kiszolgálást takar. Az enteriőr válogatás nélkül magába töm mindent, egyformán eszünkbe juthat róla a Gyűrűk ura, a Trónok harca, az Adams Family, a Gyalog-galopp, és sok más is. Hasonlóan zavarba ejtő kavalkád uralja az egyéb körülményeket is: középkori étteremhez méltón nincs wifi és a plug-in hibrid szekeret sem tudjuk hol tőteni, ellenben rendelhetünk Pepsit meg 7 Upot. Élmény minden, a vécétől kezdve a kitömött állatokig, de iszonyú tömény ám, úgyhogy kell némi idő megszokni a miliőt.

Hanem aztán tréfára vettük a dolgot magunk is, és ettől egészen váratlan irányt vett a zabakrónika: rendesen kizökkentünk a hétköznapokból, és mire a csapat később érkező része beesett, együtt röhögtünk rajtuk a személyzettel.

„Ezek a parasztok hun vannak? – szólott a gazdasszony. – Egy óra az egy óra! Tapodnak, mint lúd a jégen.” Majd amikor végre beestek, szemrehányóan odavetette: „Hát hol lődörögtetek?”

A gazdasszony meg az alabárdosa kitesz magáért, osztja a vendéget, pardon, parasztot, meg a fogásokat is. Több szakaszban érkezünk, és amikor látja az előörs ivászatát, meglepődik: „Tik má vedeltek, mi van itt?” Amikor pedig a latrinában tökörésző kolléga lemarad a rendelésről, még le is teremti:

„Hugyoztá, amikor a többiek megrendelték, hát mondjad akkó!”

Talán a ribizlibortól, talán a rendhagyó kiszolgálástól, de aznapra el is engedünk (szinte) mindent, amit az elmúlt pár száz évben rakott ránk a civilizáció. Fogyasztunk, zabálunk, röhögünk. De még egy utolsót meghökkenünk, amikor elénk teszik a fogásoktól roskadozó dézsát. Több kalória van benne, mint ahány molekula a világegyetemben; királyi lakomák nézhettek ki így (szóval megbicsaklik újfent a paraszttematika, de már leszarjuk).

Egy gasztroenterológus hordágyon hagyná el a helyiséget, mi viszont hidegvérrel elemezgetni kezdjük, mit látunk: pisztráng egészben, alatta nyúl egészben, a másik hordának valamilyen szárnyas, még az is lehet, hogy sas. De jut csülök, csirke, kacsa, héjában főtt krumpli, gomba, kópószta, lilahagyma, oldalas, kolbász, paradicsom, kígyóuborka, jókora buci, rántott sajt és – némi meglepetésre – fahéjas alma is. Ha valaki esetleg hiányolná a desszertet.

Értjük ám, miért tér vissza a sok paraszt, mert bármilyen sokkoló is elsőre a hely, valahogy mégis ül minden: az ételek annyira egyszerűek, hogy mindenki könnyen megtalálja a fogára valót, a jól adagolt bumfordi humor egyfajta fricska is a mesterkélt, (túl?) píszí világunknak, vagy éppen a kifinomult fine dining vendéglátásnak, ahol olykor külön egy-egy fogáshoz készítettnek tányért valamely neves tervezővel.

Ehhez képest itt megnyílik egy külön dimenzió, ahol a Csecses Teri meg a Fingevő ember diplomája lóg a falon, keresetlen szavakkal dorgálják a betévedő parasztokat, és valahogy minden idézőjeles lesz, tova a nagy komolyság.

Gátlás nem sok van itt, az eurót ellenben már bevezették, de jöhet forint is, mindegy, kellemes áron lehet arcátlanul sokat enni zabálni, a belvárosi éttermek meg hiába keresik az egyediséget a maguk szofisztikáltságában, e téren a nyomába sem érhetnek a párkányi uradalomnak.

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” – kérdeznénk lendületből indulás előtt, ha nem találták volna föl idő közben villanytérképet, meg a tömlőmentes abroncsokon hasító önhordó acélkordét. Szóval megmarad a hangulat, megkedveljük a trollkodó gazdasszonyt, és azt fontolgatjuk, melyik ismerősünknek súgjuk meg a tuti tippet egy olyan tripre, ami biztosan sokáig emlékezetes marad neki.

Középkori Paraszt Étterem
Jozefa Bema 564/4, 943 01 Štúrovo (Párkány), Szlovákia
Ide kattintsá' a pofakönyvér', ide meg az egyebükér'!

Ez is érdekelhet:

Ha ide betérsz, halrajongó leszel, ha meg már az vagy, akkor térj be ide – a Frisshalpiac felfedezése

Halat, pláne friss tengeri halat enni ezerszer jobb annál, hogy évente csak kétszer tegyük. Felfedeztünk egy tuti helyet, ahol még remek hangulatot és szakszerű válaszokat is kaphatsz a fogások mellé.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Az Asus dobja piacra elsőként az AI-laptopok új generációját

Szaftos húsokért, bomba jó sörökért és lazán elegáns hangulatért ide kell beülnöd

Román hiúzokat költöztetnek Németországba

További cikkeink a témában
Hiánypótló funkcióval bővült a világszerte használt magyar szoftver
Hirdetés