Az utasok nem is tudták, hogy valaki a hátsó sorokból bombával fenyeget, és azért késnek a leszállással, mert a földön idő kell az FBI-nak, hogy összegyűjtsék a váltságdíjat. Az sztori igazán érdekes része viszont csak a következő felszállás után következett.
200 ezer dollár, négy ejtőernyő és egy tankolásra kész tartálykocsi. Ezt kérte 1971. november 24-én egy jól öltözött, negyvenes férfi, ami bár különleges, de veszélytelen igény is lehetne. A Northwest Orient Airlines Portlandből Seattle-be tartó Boeing 727-esére Dan Cooper néven jegyet váltó férfi azonban azt is jelezte felszállás után, hogy robbanószer van nála. És mégsem emiatt igazán érdekes az ügy.
Az azóta – egy sajtóhiba miatt – D.B. Cooperként emlegetett zsaroló az egyik stewardessnek meg is mutatta a táskája tartalmát, piros rudakat és kábeleket, ezért komolyan vették a fenyegetést. Bár az út nagyjából fél óra, ez esetben több óráig tartott, hogy a földön az FBI összekészítse a pénzt és az ejtőernyőket. A pilóták műszaki hibát hazudtak az utasoknak, akik valószínűleg még így is nyugodtabbak voltak, mint ha tudták volna a késés igazi okát.
A gép végül simán landolt Seattle-ben, Cooper tényleg elengedte az utasokat és két stewardesst, cserébe tízezer darab húszdollárosban megkapta a pénzt, az ejtőernyőket, megtankolták a Boeingot, amely William Scott kapitánnyal, William Rataczak másodpilótával, Henry Anderson fedélzeti mérnökkel és Tina Mucklow légiutas-kísérővel hamarosan ismét felszállt, Cooper utasításának megfelelően Mexikóváros felé. A repülő teli tankkal sem tudott volna eljutni leszállás nélkül a célig, ezért a nevadai Renóban akartak tankolni. Cooper korábban szólt a pilótáknak, hogy háromezer méteres magasságon, a repüléshez még épp elegendő, 200 km/óra alatti sebességgel haladjanak, ne helyezzék nyomás alá a kabint, és mindannyian maradjanak a pilótafülkében – leszállás után derült ki, miért.
Cooper útközben valahol kiugrott a repülőből.
A 727-esnek ugyanis hátul is van utaslépcsője, és a pilótafülkében ki is gyulladt az ennek nyitott állapotát jelző fény, kicsit csökkent a kabinnyomás, és enyhén bólintott is a gép – akkor hagyta el Cooper a fedélzetet.
A gép – a nyitott lépcső miatt – különösen óvatosan, de épségben földet ért, Coopert viszont nem találták sehol a repülőn, ahogy a pénzt se, és két ejtőernyő is eltűnt. Hajtóvadászat indult ellene, átkutatták azt a területet Washington állam déli határánál, ahol kiugorhatott, de hiába. Az eset természetesen nagy sajtónyilvánosságot kapott, sok bejelentés érkezett lehetséges D.B. Cooperekről, de komoly nyom annak ellenére sokáig nem került elő, hogy közölték a húszdollárosok sorszámait is.
1980 februárjában, tehát majdnem tíz év után a Columbia folyó partján egy nyolcéves fiú, Brian Ingram talált egy köteg húszdollárost – a sorszámok stimmeltek, és még a sorrend is, ahogy az FBI összekészítette a pénzt. Ez azonban majdnem harminc kilométerre volt a helytől, ahol Cooper kiugorhatott, és a folyó sem sodorhatta oda a pénzt, amelyből a kutatás ellenére sem találtak többet a környéken.
A hatóságok több mint nyolcszáz lehetséges gyanúsítottat tartottak számon, voltak önjelölt, a népszerűségből bevételt remélő ál-Cooperek is, de előbb-utóbb mindenkit tisztáztak. Ahogy a hasonló rejtélyes eseteknél, itt is léteznek összeesküvés-elméletek – a szervezett bűnözés ezzel az üggyel akarta hónapokra leterhelni az FBI-t; az FBI így kényszerítette ki a repülésbiztonsági szabályok szigorítását stb. – mégis a legvalószínűbb, hogy az ismeretlen terület felett, éjszaka kiugró Cooper nem élte túl a menekülést. Akkor persze kérdés, hogy nem került elő soha a holtteste, az ejtőernyője, és a hiányzó 194 200 dollár...
A Légiközlekedési Kulturális Központ videójában sem fejtik meg a rejtélyt, de további sok érdekes részletet elárulnak, és azt is, hogyan változtatta meg a polgári közlekedést a 305-ös járat esete.
Ez is érdekelhet:
(Fotók: Getty Images)