Louis Cole népszerű Youtube-sztár utazási blogjában a sztálinista diktatúrát járta körbe és tök jól érezte ott magát.
Csúszdapark, szörfös lányok, ökörködés, buli feeling, Észak-Korea.
Első ránézésre mintha semmi gond nem lenne Cole videóival, de érdemes kontextusba helyezni a beszámolóit. Cole egy olyan országot próbál szalonképessé és népszerű utazási célponttá tenni, amely az alapvető emberi jogokban nem hisz, és amelynek legalább féltucat munkatáborában közel kétszázezer, vagy akár több fogvatartott él.
Bár a leadben sztálinistának neveztük az országot, valójában már jó ideje saját nacionalista útján jár, politikailag nem lehet rendszerbe sorolni, mivel már négy-öt évtizede politikai ideológiák és izmusok helyett a Kim család felsőbbrendűségébe vetett hitet tette államvallássá.
Amikor a Cole-hoz hasonló népszerű, milliós bázissal rendelkező bloggerek úgy döntenek, hogy erről megfeledkeznek (minden valószínűség szerint anyagi juttatás ellenében), akkor legitimálják az elnyomó rendszert, azt az országot, ahol nem csak a politikailag gyanús elemeket, hanem azok családját (felségét, gyerekeit és a szüleiket) is automatikusan elítélik.
Persze ettől még Észak-Korea buli hely, figyi csak!
Becslések szerint a Kim rezsim politikájának következtében az 1990-es évek óta közel kétmillió ember halt éhen, és az ország folyamatosan segélyekre szorul, miközben nukleáris fenyegetéseivel destabilizálja a régiót.
Miközben Cole olyan videókat posztol, amelyeknek a címe, hogy „játék helyi kölykökkel”, addig a Kim-rezsim arra tanítja a gyerekeket, hogy a Kim család és a haza szeretete fontosabb, mint a szülők iránti szeretet.
Ennek következtében történnek olyan esetek, mint ami a 13 éves Szin Donghjokkal történt, aki a 14-es tábor nevű munkatáborban született, és kamaszként beárulta a szökni készülő bátyját és anyját, majd jutalmul végignézhette a kivégzésüket.
Cole elkészítette az általa a világ első Észak-Koreában készült klipjének nevezett zenés videót is. Penge!
Cole a világméretű felháborodás következtében kénytelen volt védeni a mundér becsületét, és annyit hozott fel saját mentéségre, hogy ő nem oknyomozó újságíró, és eleve bízott abban, hogy azok, akik megnézik a videóit, szélesebb tudással rendelkeznek a témáról.
Mindez magyarra fordítva nagyjából azt jelenti, hogy nem kér bocsánatot, és leszarja.
