Haláluk után sok példányt mumifikáltak is.
Az Atacama-sivatagban régészek olyan papagájok mumifikált testére és temetkezési helyeken elszórt tollakra bukkantak, amelyek egyáltalán nem honosak a térségben.
Elképesztő az a tény, hogy a madarak élve átvészelték a csaknem 7000 méter magas Andokon át vezető utat
mondta José M. Capriles, a Pennsylvaniai Állami Egyetem munkatársa.
Hatalmas füves pusztaságokon át, hideg időben és nehéz talajon kellett őket az Atacama-sivatagba szállítani, miközben gondoskodni kellett arról, hogy életben maradjanak.
Capriles és kollégái csaknem három éven át tanulmányozták az észak-chilei múzeumi gyűjteményekben lévő példányokat.
A tanulmányozott maradványok többsége 1100 és 1450 közötti időből származik. Capriles szerint ez ugyan háborús időszak volt, de a kereskedelem virágzott, rendszeresen közlekedtek lámakaravánok a térségben.
A szakemberek szerint az élő madarakat néha több mint 500 kilométerrel arrébb fekvő területekről szállították lámakaravánokkal a sivatagi oázisokba A kutatók azt is megállapították, hogy a madarak ugyanazt ették, mint újdonsült gazdáik, ugyanakkor egy részüknek nehéz sors jutott.
A tollaik miatt kellettek, és amint felnőttek megkopasztották őket.
A madarak egy részét mumifikálva, szélesre tárt csőrrel, kidugott nyelvvel találták meg. Néhány példánynak ki volt tárva a szárnya, mintha repülne.
MTI; kiemelt kép: illusztráció/Getty Imíges