Ha valakinek Ázsia jut eszébe, nagy valószínűséggel az első gondolatai között van Bangkok. Így voltam ezzel én is, de teljesen más kép élt bennem róla, mint amit végül ténylegesen tapasztaltam.

Voltam már metropoliszoknak számító városokban, ám Bangkokra sosem gondoltam így. Ezért is volt nagyon fura, hogy megérkezésünk után másfél óra alatt jutottunk be a reptérről a városba.

Oké, dugó volt, ami ott állandó jelenség. Hiába a soksávos utak, aki teheti, autójában ül, és a dugóban áll. Végre találtam valami hasonlóságot a magyar helyzettel!

A térképen minden közelinek tűnt. Ó, itt egy jó kávézó, itt meg egy jó szpot, nézzük meg! Aztán elindultunk gyalog, mert európai mértékekkel mértem a térképes appok távolságait, és jött a megdöbbenés: negyven percet sétáltunk, de még nem értük el a célunkat. Igazi szenvedés volt abban a klímában.

 

Így sajnos nekem leginkább az maradt meg Bangkokból, hogy vonulunk, és én próbálom túlélni a kávézó-étterem-tömegközlekedés közötti szakaszokat. Ezeken a helyeken ugyanis jó idő van, kb. 20 fok, igaz, mindig csatakosan esik be oda az ember.

Tudom-tudom: minek mentem oda. Ha viszont már ott voltunk, megnéztük, és nem is bántam meg. Mintha az eredeti Ghost in the Shell vált volna valósággá. A szagokkal, a sikátoraival, a high tech és lepukkantság keveredésével együtt.

Nekünk semmi problémánk nem akadt az egész ott tartózkodásunk alatt. Pedig két esetben is belekerültünk rendesen a dolgok sűrűjébe, és bár mindenki bámulta a feleségemet, hogy mit keres egy fehér nő a sikátorokban, semmi gond nem volt. Sőt, még segítséget is kaptunk, amikor látták a helyiek, hogy nagyon nem ott járunk, ahol kellene.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az éjszakai Bangkok nekünk kimaradt. Akkor biztos más arcát mutatja, és a sikátoros részeket sem érdemes bejárni, de mi most nem kerestünk ilyen élményeket.

Ha már a múltkor sikerült Baliról őszintén – egyesek szerint lehúzósan – írnom, akkor Bangkokról is meg kell tennem. Nekem az utazások során az egyik legfontosabb téma a gasztronómia. Úgy indultam neki Bangkoknak is, hogy széteszem magamat currykkel, levesekkel és minden egyéb csodával, hiszen minden videóban azt látni, hogy az utcákon mindenhol árulnak valamilyen kaját.

A helyzet az, hogy a videók nem hazudtak: tényleg mindenhol, mindenkor és mindenki árul valamit. Csak magamban csalódtam. Azt hittem, bárhol bármit meg tudok enni, de Bangkokban ez nem így van. Hiába volt jó pár oltásom mindenféle ellen, a legtöbb árus annyira nem bizalomgerjesztő módon készítette a kaját, hogy nem mertem enni belőle. Bőven elég volt pár nappal előtte Balin három napig koplalni, és vezetni a porcelánbuszt...

Magyarországon a legtöbb helyet az ÁNTSZ örökre és még két hétre bezáratná, úgyhogy végül csak éttermekben ettünk. Ha lett volna egy helyi koma, aki megmondja, mit szabad kóstolni, akkor bevállalósabb lettem volna, de hát ilyen kománk nem volt.

Ahová viszont beültünk, minden eszméletlenül finom volt, és Bali után végre olyan árfekvésű, amit én elképzeltem Ázsiáról. (Meg amilyen árképzése anno Balinak is volt.)
Két fő étellel-itallal két-három ezer forintnyi összegből jóllakik, és végre az alkohol is olcsó volt. A nagy üveges szodzsu (rizsből készült égetett szeszes ital, Korea legnépszerűbb alkoholfajtája – a szerk.) is max. ötszáz forintra jött ki, így sikerült rendesen végigtolni a koreai ívet is Bangkokban. Természetesen csak gyomorfertőtlenítés céljából!

Az ételek mellett említést kell tennem még a specialty kávézókról is. Annyira más szintet képviselnek, hogy még Berlin is elbújhat a The Barnnal Bonanzástól és a Five Elephanttal együtt. A % Arabica nevű hálózatnak olyan helyei vannak, amelyek a legjobb értelemben emlékeztetnek egy laborra.

A dizájn és a tökéletesen elkészített kávék magasiskolái ezek a helyek, de a hagyományos és ugyancsak pazar miliővel megáldott Monochrome is megérdemli a figyelmet és a látogatást. Kapható például citromos-rozmaringos kávé is, ami rendesen lehűti az embert abban a pokoli időjárásban.

Mint az eső, ami minden délután jön. Legfeljebb negyedóra, de az maga a megváltás. Minden lehűl, és az olyan embereknek, mint én, jut pár perc énidő. Utána viszont még nagyobb lesz a pára, amint kisüt a nap...

Ha kultúremberek vagyunk, akkor is van mit nézni. Elképesztően gyönyörűek a templomok, és nem várják el a látogatásnál, hogy a férfiak hosszú nadrágban legyenek. Ha meg egy kicsit az ember letolja a nadrágját a kilencvenes évek Beastie Boys-sztílójára, akkor meg amúgy sem szólhatna senki.

Szerencsére a leghíresebb és legszebb templomok nagyon közel fekszenek egymáshoz, pár óra alatt végiglátogathatjuk. Lenyűgöző az a részletgazdagság, amivel a templomokat díszítették!

Magyarországon, ha lehetséges, próbálom elkerülni a plázákat. Bangkokban viszont más a helyzet, hiszen ott találhatók a világ legnagyobb malljai.

Olyanok, mint egy külön kerület, csak emeletes kialakításban. A luxusmárkáknak és a hamisítványoknak is saját plázájuk van! Így már értem, miért van úgy kikerázva a legtöbb ázsiai ember a legjobb cuccokkal. Valószínűleg a legtöbb fake, de olyan minőségű, hogy nehéz megmondani, hogy nem eredeti. Szóval ha haverod most jött haza Bangkokból, és mindig más Gucci- és LV-cuccban látod, akkor ez a megfejtés!

Nekünk ennyi jutott most Thaiföldből. Ha Baliban kevesebb időt töltünk, akkor Bangkokban, elmehettünk volna még erre-arra. Talán legközelebb – bár a feleségem úgy hagyta el Bangkokot, hogy szerinte szörnyű volt, és soha többet! Nekem viszont tetszett, és mennék máskor is, mert ez a város még biztosan ennél is több élményt tartogat.

Ázsia trip előző beszámoló: