"Miért mész Casablancába?" – kaptam meg a kérdést nem egyszer, mielőtt Marokkó legnagyobb városa felé vettem volna az irányt, majd általában el is magyarázták nekem, hogy Casablanca egy nagy, koszos és büdös város, amire semmi értelme elpazarolni az időt Marrákes vagy Fez helyett. Aztán odaértem, és egy nagy, koszos és büdös várost találtam, amire azért mégis megéri rápazarolni némi időt.
Mert hogy hiába nem tesznek érte semmit, hogy a turista azt kapja, amiért Casablancába látogat, a város még így, lepusztultságában is rengeteg látnivalót tartogat az ide érkezőnek, és a régi idők bája még évtizedek után is ott nyugszik valahol két szemétkupac és egy omladozó világítótorony között.
Casablanca egy képben összefoglalva: hatalmas, modern irodaház és nyomornegyed, egymástól nagyjából ötven méterre.
Hangulatos casablancai látkép, rengeteg szeméttel.
A siker értékmérője itt is a tengerpartra épített villa. Van is belőlük elég, ameddig csak a szem ellát, általában saját biztonsági szolgálattal.
A Hassan II mecset. Marokkó legnagyobb, és a világ hetedik legnagyobb mecsete. Élőben is ennyire grandiózus látvány.
A 210 méter magas minaret a világon a legmagasabb. A tetejére szerelt lézer folyamatosan Mekka felé mutat.
Jó helyről nézve olyan, mintha a mecset az Atlanti-óceán közepén állna.
A tengerpart. A valóságban ennyire azért nem lehangoló.
De majdnem. Ez a furcsán derengő fény a rengeteg homok és szmog eredménye, amely a napot is elhomályosítja.
Az iszlám országhoz képest viszonylag szabad Marokkóban egyébként a strandon érhető leginkább tetten az egyenlőtlenség: elvétve látni egy-egy nőt is, akik fülig felöltözve olvasnak a parton, vagy csak nézik a tengert.
És természetesen itt is rengeteg a szemét.
Amikor átlépjük a medina határát, mintha egy másik világba csöppennénk.
Átjáró egy alternatív univerzumba.
Szinte várjuk, mikor repül szembe valamelyik kis csehó ajtaján keresztül Fülig Jimmy, gyöngyházberakásos nyelű bicskával a hátában.
A Central Hotel a medina szívében. Mintha csak egy Rejtő-regényből lépett volna elő.
Rick kávézója kívülről távolról sem emlékeztet Humphrey Bogart legendás szórakoztatóipari egységére.
És belülről sem, de ettől függetlenül még elképesztően jó atmoszférája van.
És azért van némi hasonlóság is.
Főleg, ha teszünk is érte.
(A cikk egy Fujitsu Lifebook U574-en készült, amelyet a MySofttól kaptunk.)
(A képeket egy Sony a6000 géppel készítettük.)
Kövesd a Player Worldwide-ot a Facebookon vagy a Playeren, és a legfrissebb cikkek házhoz jönnek.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.
Hírlevél feliratkozás
Támogatott és ajánlott tartalmaink
