A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek a 20. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme volt Csepelen, ma viszont már csak az egyik legizgalmasabb elhagyatott hely Magyarországon. Mutatjuk a régi erőmű épületét.
Az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia második legnagyobb hadiüzeme, alapító tulajdonosa a pesti születésű, zsidó származású Weiss Manfréd gyáros volt. 1886-tól Weiss Manfréd Acél és Fémművek néven először konzervgyár, majd a háború idejében lőszergyár volt.
Az első világháború után a gyár átállt a szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek és kerékpárok készítésére. Az idő folyamán gyártottak repülőgépmotort, és még trakotorokat is. A leghíresebb persze a Csepel kerékpár volt – kezdetben még csak az alkatrészek (váz, abroncs, sárvédő, villaváll és középcsapágyház) készültek itt, a többi Ausztriából jött. Később viszont már 28 modellt gyártottak Csepelen.
Aztán a rendszer és az idő elkezdte bedarálni, 1948-ban államosították, a gyár neve WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat lett. A Rákosi-korszakban az üzem neve már nem utalt Weiss Manfrédra, 1948-1950 között a gyár vezérigazgatójának a mérnök Bíró Ferencet, Rákosi Mátyás öccsét nevezték ki. 1950 és 1956 között a neve Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek lett, majd 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek.
A régi és az új erőmű
Az energiaellátás a kezdetektől kulcskérdés volt, és a Csepel Művekkel együtt fejlődött – írja a 24.hu. Az először 1949-ben, majd a hatvanas években jelentősen átalakított és fejlesztett Erőműtelep épületeit mára szinte teljesen elbontották, a megmaradt irodaépületben a mai napig végeznek közműszolgáltatást. Az épülethez egy nagy kapacitású iparivíz-tisztító üzem kapcsolódik, amely a közeli, villamosenergiát termelő Csepel II erőművet látja el. (Fotó: 24.hu)
A Csepel Művek a mai napig egy gigantikus gyárrendszer, melyben több épületet felújítottak, és munka is folyik bennük, de még mindig akad néhány épület, amely rohad. A Városi Gorillák ezúttal a régi erőműben néztek körül.
Ez is érdekelhet:
(Fotó: Városi Gorillák)