Budapesttől négyszáz kilométerre várja a rettegni vágyókat az Energylandia, 18 hullámvasúttal, melyek közül öt darab át is fordítja a kedves vendéget.
Mi mást is kívánhat tizennyolcadik születésnapjára egy felnőtté váló lánygyermek, minthogy szülei vigyék el egy olyan hullámvasútra, ami át is fordul menet közben, Nyilván egy csomó minden mást kívánhatna, de a mi lányunk ezt kívánta. Ebből lett a Rácz család Balti-túrája, melynek utolsó napjára, Kata születésnapjára ütemeztük be az EnergyLandia vidámpark meglátogatását. A meglepetés tökéletesen sikerült, az ünnepelt számára csak akkor derült ki, hová is tartunk a közeli Krakkóból a kocsival, amikor a horizonton feltűntek a hatalmas vasszerkezetek.
Amikor otthon elkezdtük szervezni ezt a nyári programot, hamar kiderült, hogy nincs is olyan sok hullámvasút Európában, amely tudná az átfordulós trükköt. Még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hogy a lengyelek alig nyolc éve, csupán négyszáz-valahány kilométerre tőlünk, kissé bizarr módon Auschwitz mellett, a közeli szlovák-cseh-német hármashatártól nem messze megnyitották EnergyLandiát. Jelenleg 18 hullámvasút működik a parkban, de induláskor még itt sem volt lehetőség a fejjel lefelé száguldásra,
a folyamatosan bővülő parkban jelenleg üzemelő öt darab, igazán extrém, átfordulásokat is tartalmazó hullámvasút-pálya mind csak később készült el.
Aki hasonló fejjel lefelé fordulós vágyakkal utazna a lengyel családi szórakoztató központba, mint mi, a következő neveket keresse a park térképén: Formula, Abyssus, Mayan, Hyperion és Zadra. Ha engem kérdeznek, a sorrendhez is érdemes ragaszkodni. Ezzel a szekvenciával építhető fel a legjobban a vidám rettegés a „nem is volt ez olyan borzasztó”-tól az „azt hittem, beszarok”-on át az „úristen, tényleg nem haltam meg?”-ig.
Mi ezt nem így csináltuk. A biztonság kedvéért ahogy megérkeztünk, rögtön beálltunk a bejárathoz legközelebbi átfordulós pálya sorába, hogy akármi is lesz, meglegyen Kata ajándéka. Így hát a 2018-ban átadott, 77 méter magas, 85 fokos zuhanással indító, 4,8 g-s csúcsgyorsulást produkáló Hyperionnal szereztük meg az első élményünket. Végsebesség: 142 km/h. Kisebbik lányom, Csepke ámultan tapasztalta, hogy az emberi test képes félórás kontrollálhatatlan végtagremegéssel reagálni egy ilyen vidám stresszhelyzetre. Mi Adriennel határozottan úgy éreztük, törvényben kellene tiltani, hogy embereket tehessenek ki ilyesminek. Csak Kata vigyorgott boldogan; úgy tűnt, hogy neki ez a rettenet valahogyan tényleg jó.
De a fene tudja. Lehet, hogy mégse rossz ötlet a legdurvább pályán kezdeni. Így ugyanis, miután a hullámvasutak csodálatosan részletes online lexikonjában, a Coasterpedián kiböngésztem, hogy a legdurvább terhelési szélsőértékeken talán már túlvagyunk, könnyebben vettük rá magunkat, hogy mégiscsak felüljünk a többi rémségre is. Leszámítva persze Katát, aki csillapítatlan lelkesedéssel állt be az újabb és újabb sorokba.
A sorban állásosdi nem is olyan durva a hatalmas, 35 hektáros parkban, amely tavaly 1,8 millió látogatót fogadott és szezonban nagyjából mindig tele van. A vidámpark működése elképesztően jól szervezett, nagy kijelzőkön lehet követni, hogy melyik attrakcióra épp hány perc a várakozási idő. A legnagyobb érték, amit láttunk, 50 perces sorban állás volt, de ha ügyesen ütemezzük a dolgokat, 20-30 perces átlagos sorokkal lehet végigjárni a legdurvább hullámvasutakat. Ez nem is sok, ha az ember benne van az események sodrában.
Az egy-két perces menetek között szinte kell is egy félórás nyugalmas, szemlélődős álldogálás a párakapukkal, árnyékolókkal kellemesebbé tett sorokban, hogy megemésszük az előző szörnyűséget és felkészüljünk a következő borzalomra.
A sorok úgy kanyarodnak, hogy a vendégek oda is, vissza elmennek egy sor, vonalkódos csuklópánttal elektronikusan nyitható szekrény mellett. Ebbe lehet betenni a táskát, vizet, mobilt, szemüveget, majd ezeket a menet után a túloldali ajtó nyitásával újra felvehetjük. Ha mégis marad a kézben egy mobil vagy egy flakon víz, az orron egy szemüveg, az se baj: a személyzet ezt átveszi és megőrzi a menet végéig.
A kocsit ejtés helyett lineáris motorral gyorsító, szinte kilövő, csupán 560 méter hosszú, de a rövid pályán az utasokat háromszor is átfordító Formulát én kihagytam. A család szerint ez hiba volt, mert a gyors menet inkább volt vicces mint félelmetes. A két lineáris motort, tehát egy gyorsító szakaszt a pálya közepén is tartalmazó, 1316 méter hosszú, kétperces menetet adó, 100 km/h végsebességű, négyszer fordító Abyssusra viszont felültem. Ez valójában egész kellemes volt, néha még a szememet is ki mertem nyitni rajta.
Nekem durvább élmény, a családom számára viszont az utólagos élménybeszámoló-csere szerint kifejezetten pihentető volt a függesztve száguldós, 5 g-s csúcsgyorsulást elérő Mayan. Ezen mindössze 689 méteren ötször fordultunk át, miközben nem egy kocsiban ültem, ahogy egy rendes autós emberhez illik, hanem úgy lógtam lefele (néha felfele), ahogy a vágóhídi jószágok szoktak a konvejoron.
Hogy ezt a kellemetlen képzettársítást feloldjam, a Zadra nevű hullámvasútra is felültem. A kombinált acél-fa vázas, masszív, tömör konstrukció megnyugtató látványt nyújt, a kocsik is békés, szelíd szerkezetnek tűnnek. Az embert nem is kalodázzák olyan durván bele a park munkatársai, mint a többibe, épp csak a csípőjére hajtják rá a biztonsági rögzítést. Még fejtámla sincs a kocsin, szabadon ülünk egy széken. Itt aztán biztosan semmi baj nem lehet!
A baj rögtön a menet elején megérkezik, amikor a Zadra indító lejtőjén 90 fokos szögben, vagyis teljesen függőlegesen, pofával lefelé zuhanással kezdődik az élmény. Aztán jön a 121 km/h végsebesség, jönnek a kanyarok, a 4 g-s gyorsulások, a három átfordulás, én meg csak ott lógok egy rúdon a derekamnál fogva, és hiába próbálok még a lábujjaimmal is kapaszkodni valamibe,
csak azt érzem, hogy csúszok, zuhanok, sodródok, kiesek, meghalok, tuti nem élem túl ezt a száztíz másodpercet.
Túléltem azért. Olyannyira, hogy még ebédelni is sikerült valamikor a reggel 10-es nyitástól este 9-es zárásig hihetetlenül gyorsan eltelő nap közepén. Az árak üdülőhelyiesek, semmi sem olcsó, de a frissen sülő pizza, a semleges tömegkaják vagy épp a lengyel konyha sajátosságai szerint készült ételek, a saláták, levesek minősége jó. Az EnergyLandia gasztroélménye messze meghaladja a tipikus hazai aquaparkok, családi fesztiválok büféinek, önkiszolgáló kajáldáinak színvonalát.
Izgalmas, érdekes, emlékezetes napot töltöttünk a lengyel vidámparkban, jó szívvel ajánlom a helyet mindenkinek, aki hullámvasutas kalandokra vágyik. A sok kis hullámvasút, dodzsem, ringató-billegető bigyó, a színes környezet, az élő figurákkal, gólyalábas emberekkel, sárkányokkal is benépesített mesevilág a kisgyerekek számára is remek élményeket tartogat. Baj csak a már nem kicsi – még nem nagy gyerekekkel lehet, számukra biztosan frusztráló, hogy 140 centis magasság alatt a legmenőbb cuccokról ki vannak zárva.
Ha nem csak az átfordulós hullámvasútért megy egy család, hanem mindenért és akár még a vízividámparkos részt is ki szeretnék próbálni, egy nap biztos nem lesz elég EnergyLandiára. A park is tudja ezt, ezért kétnapos jegyet is kínálnak, akik pedig a környékbeli szállásról oda-vissza utazásokkal sem akarnak időt tölteni, akár kempingezhetnek is a hatalmas parkolóban, a bejárat mellett:
Lehúzást egyáltalán nem tapasztaltunk. A 179 zlotys, 15 ezer forintos belépőkön felül egy húszzlotys parkolójegyet kellett váltanunk meg valami tíz zlotyt kellett fizetni a tárolószekrényt nyitó-záró karszalagért. Mindezért annyit mehettünk bármin, amennyit csak akartunk, mertünk, illetve amennyi belefért a napba. (A teljes árlista, gyerekkedvezmények, a kétnapos jegy ára itt található.)
A mosdók tiszták, folyamatosan takarítják őket, ráadásul sok vécé tematikusan is illeszkedik a környező attrakciókhoz, a pisilések külön élménynek számítanak. Komfortot növelő és költséget csökkentő faktor, hogy a csapvíz minden mosdóban hideg és nemhogy iható, de kifejezetten finom - nem kell cipelgetni a magunkkal hozott langyos vizet, sem méregdrágán venni helyben literszám a palackozottat.
Mi még egy extra ajándékot is kaptunk a parktól. Kiderült, hogy akinek épp születésnapja van, 18 éves korig 1 (egy) zloty árú jeggyel mehet be a komplexumba. Így történt, hogy szigorúan véve a költségeket Kata nagykorúvá válásának megünneplése kb. 84 forintba került. Ha nem számítjuk azt a néhány további százezret, amit az egész lengyel- és baltikumi kirándulásra költöttünk, persze.
Ráczék teljes nyári balti-túrájának leírása itt olvasható: