Letekertünk 80 kilométert 36 fokos hőségben, és meg sem kottyant. A figyelmünket lekötötték Burgenland lankái, szőlői és nádasai, frissítettek a helyi italok, a magyar kompkapitány pedig a Fertő tóról mesélt nekünk.
Nyaralni bármilyen formában imádunk, de az aktív, sportolós-tájnézős egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből. Felfedezel új helyeket, mozogsz, a szabadban vagy, de akár ráérsz beszélgetni helyiekkel, rácsodálkozni ismeretlen dolgokra.
Minderre gyakorlatilag tökéletes hely a közeli Burgenland: évi 300 nap napsütést ígér, amihez a tapasztalataink szerint gyakran jár szél-szellő is. Ez a nyári hőségben kifejezetten előnyös, pláne ha még sportolni is akarsz.
Márpedig itt sportolni lehet, tekerhetsz a hegyekben, országúton vagy szervezhetsz sima kis egynapos élménybringázást, amit akkor is bírni fogsz, ha az év többi 364 napján a monitor előtt gubbasztasz. Tudjuk, mert kipróbáltuk.
A felhozatal parádés: Burgenlandban 3300 kilométernyi kerékpárút van, továbbá 300 km hegyikerékpáros út és 40 km hegyikerékpáros ösvény (trail), és végtelen számú csendes, tüchtig falvacska, ahol megállhatsz egy sörre.
Indulás
Mi a határtól kényelmes autóútnyira lévő Rustból indultunk. Mintegy kétezer lakosával ez Ausztria legkisebb városa, még 1681-ben a magyar korona ruházta fel a királyi szabad város jogaival. A régi magyar neve Szil volt, ennek a német fordítása a Rust, így került vissza a magyarba Ruszt néven. De a bicózás szempontjából lényegesebb, hogy
a városka valamivel magasabban fekszik a tó körüli településeknél, aminek a kör elején örültünk, a kör végén nem annyira. Legalábbis a kevésbé edzettek.
Indulás előtt egy helyi étteremben alapoztunk, nehéz megállni, hogy ne toljuk túl a helyi – különféle húsokból és sajtokból álló – ételeket, de borral és gyümölcspálinkával is kínálnak. Nem akarjuk megsérteni őket, de a reggel induló 80 kilométeres útra is gondolunk, szóval csak visszafogottan töltögetünk.
Reggelizni bőségesen lehetne, ha tudnánk a hotelben, ahol szintén a kraftos helyi ételek közt olyan ínyencségeket is felfedezünk, mint a fügemustár, ami pontosan füge+mustár, de magozott chilit és almaecetet is keverhetünk hozzá a receptek szerint, és mindezt sajttal fogyasztjuk. Meg a helyi péktermékekkel, amiket nem lehet eléggé méltatni, sokféle van, mindegyik friss, ropogós, voltaképpen azzal el tudnánk lenni egész nap.
De most már tényleg indulás!
Ismerős tájak, hasító nénikék
Az utunk 80 kilométer, Rustból északnak tartva megkerüljük a tavat a Német Kerékpáros Klubtól ötcsillagos értékelést kapó B10-es kerékpárúton. Riverside 500-as trekking bringákkal megyünk, ami utóbb jó döntésnek bizonyul, mert ötcsillagos értékelés ide vagy oda, azért vannak murvás, kavicsos szakaszok, ahol nem szívesen gázolnánk országúti bringával. Így viszont ha nem is élvezetesek, azért kibírhatóak ezek a szakaszok.
Riverside-on itt ültünk először, de néhány kilométer után olyan, mintha mindig is ilyen állt volna otthon a tárolóban: az egytányéros hajtásrendszer kilenc sebessége tökéletesen elég, könnyedén váltogatunk fel-le, a kényelmes, ergonomikus markolathoz szintén gyorsan hozzászokunk, a mechanikus tárcsafékeket szerencsére nem kell komolyan tesztelni, amikor viszont viccből egyszer mégis mattoljuk, kimondottan jó érzés, ahogy a teleszkópos felfüggesztés puhán megfogja az embert. Az is sokat segített, hogy indulás előtt mindannyian kiválaszthattuk a négyféle méretből a megfelelőt.
A felszerelésünk szerény, de simán elég az egésznapos útra: naptej, ami nagyon kell a 36 fokos hőségben, egy-egy kulacs víz, váztáska, amibe ez az egész belefér, meg még férne sok minden, ha akarnánk. A váztáska külön nyerő: tökéletesen illik a váz belső háromszögéhez, pofonegyszerű felszerelni, és vízálló, azaz nem kell benne félteni a technikát sem. Erős, tartós, abszolút nem zavaró tekerés közben, és már kezdenénk lelkesen számolgatni a térfogatot, amikor egy netről leszakadni képtelen kolléga bemondja a megoldást: 8,5 liter. A feltekerhető (roll top) zár önmagában is bejön, bár itt nyilván a vízhatlansághoz járul hozzá.
Szóval ez minden felszerelés, és nem is kell több. Például mert út közben olyan pihenőhelyek vannak, mint a Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) falu melletti
közösségi cseresznyézős placc, ahol a fák a cseresznye mellett árnyékot is adnak, miközben több fajta termését is szüretelhetjünk.
Jobb pihenőhely nem is kell, vagy mondjuk úgy, hogy a falusi kocsmák más szempontból ugyanolyan jók. Árnyék, folyadék ott is van.
Burgenland eltérő karakterű tájai közül a tókerülő út sima, egyenletes, kényelmesen elférnek rajta az oda-vissza bicikliző csapatok. Néhol van egy-egy útelágazás, az illmitzi kompot öten háromféle útvonalon érjük el, de elérjük. Az útelágazások, a kavicsos szakaszok miatt érdemes némi ráhagyással számolni, meg amúgy sem versenyezni jöttünk.
Ha van ráhagyás, bőven jut idő élvezni a cseresznyéskerthez hasonló pihenőket, meg az ismerős tájat is: a tó nyugati oldalán az úttól balra a Lajta-hegység (Leithagebirge) lankáit, jobbra a Neusiedler See körüli nádast láthatjuk. Szőlőültetvények, búzamezők, Steyr traktoros gazdák szegélyezik utunkat, időnként bealáz bennünket egy-egy korban és súlyban is előttünk járó helyi nénike, vagy mert februártól novemberig bringával közlekednek a tó körül, vagy mert elektromos bringájuk van, a jó ég tudja.
Komp és domb
Az intenzív tóparti levegő, a békés táj, a bringázás kiszakít a hétköznapokból, mini nyaralás, aminek előfeltétele, hogy ne kelljen külön időt szánni a hangolódásra. Magyarul ha csak egy hétvégére jössz ide, akkor is tökéletesen tudsz pihenni, de bőven eltölthetsz egy hetet is a tó körül. Látnivaló rengeteg van, mi beértük a tájjal és az útba eső falvakkal, de kastélyok, várak, állatkert, kilátó, golfklub, vitorláskikötő, természeti park és a Fertő–Fertőzug Nemzeti Park is ott van a tó körül. Vagy a das Fritz étterem Weiden am See-nél, a tóparton.
Abszolút nyerő hely, ahol simán eltöltenénk egy egész napot is, ha nem volna még vonzóbb menni tovább. Meg egyébként is az a tanulság, hogy egy nagyobb túra közben is jobb beérni egy könnyű ebéddel, marad energia továbbtekerni, aztán a vacsoránál pótolhatod a kalóriákat.
Az infrastruktúra itt mindent megold, a kulacs víz (és a naptej) mellett tényleg semmire nincs szükséged akár egy egésznapos túránál sem, az éttermek és a szállodák felkészülten várják a bringásokat (ún. Bett + Bike), mi több, a partnerszállásokon ingyen kapsz Burgenland Cardot, amivel mintegy 250 szolgáltatást vehetsz igénybe ingyen vagy kedvezménnyel.
Például a kompot 50 százalékkal. Összesen három kompjárat szeli át a tavat, ezek öt részre tagolják a partot, vagyis elég szabadon beoszthatod a távot, akár egészen szelíd, 10-20 km-es etapokat is tekerhetsz, vagy megkerülheted kétszer a tavat, ami 240 km, és már azért konkrétabb teljesítmény.
Mi – miután bámészkodva keresztülhajtottunk Podersdorf üdülőfalun, majd a bicikliúton elgurultunk a turistáktól szemernyit sem tartó kacsák (vagy libák) mellett – elérkeztünk az Illmitz-Mörbisch komphoz, amit természetesen magyarok üzemeltetnek. Megmutatják nekünk a 6200 nézőt befogadni képes Mörbisch-i Víziszínpadot, Európa egyik legnagyobb szabadtéri színházát.
Autós komp nincs, a tó legnagyobb mélysége 1,8 méter, átlagosan viszont csupán 70 centi. A kapitány szerint egy forróbb nyári napon öt centit is apad a vízszint, amit túlzásnak remélünk, nehogy már egy nyár alatt elpárologjon az egész!
Jó, a kapitányunk viccel, azt is tervezgeti már, hogy lovaskocsival hajtson át a tavon: „ha szügyig ér a víz a jószágnak, akkor már jó!” Mi még a menetrend szerint, a vízen érkezünk el Mörbisch am See-be, ahonnan még jó tíz kilométer a ruszti szállás. Hát ezen a szakaszon jön igazán jól, hogy a Rockrider sisak – aminek már a nevéért eleve jár egy pluszpont – jól szellőzik, mert a kánikula ellenére sem lesz csatakos a hajunk, ráadásul könnyű (mérettől függően 280-370 gramm), nagyon jól állítható, és a szivacsbetétei igen kényelmesek. Olyan, mintha semmi sem lenne a fejünkön, de mégis van, véd a naptól meg védene ütődéstől is, ha esnénk. De nem esünk.
El sem mentünk, visszavágyunk
Pont az utolsó tíz kilométeren jönnek kisebb-nagyobb emelkedők. Nem vészesek, de aki kevésbé szokott hozzá a bringázáshoz, annak a mosolya nem igazán őszinte 70 kilométer után. Ellenben nincs miért sietni, nem kell elérni kompot, a vacsora is megvár, meg az élboly is, úgyhogy váltunk párat a bringán, meg agyban is:
egyszerűen csak nézzük a tájat, pihenünk a lejtőkön, és áldjuk az eszünket, amiért memóriahabos nyereghuzatot is vittünk magunkkal.
Ülőmunkát végzünk na, mint nyilván ti is sokan, szóval ez az eszköz egy okos beruházás. Oké, így is sajog kicsit a seggünk, amikor leszállunk a bringáról Rustban, de az jobban fáj, hogy csak ennyi volt, mert már önkéntelenül is azt számolgatjuk, hogyan, mennyit volna jó tekerni, ha több időre jöttünk volna. Mert mini nyaralásnak ez teljesen rendben volt, de bizony nagyon megérné tovább maradni, több látnivalót felfedezni, több helyi bort is kóstolni, és még jobban kiszakadni a mindennapokból.
(A cikk elkészítését támogatta a Decathlon.)
(Fotók: Player.hu, Getty Images)
Ez is érdekelhet: