Nem sokkal azután, hogy az Amerikai Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, az amerikai hadsereg megalapította a Légi-tengerészeti fotográfiai egységet, hogy az propaganda fotókat készítsen, ami segíthet az újoncok verbuválásában. A haditengerészet nagy versenyben állt a légierővel a legjobb újoncok megszerzése terén, így olyan fotókra volt szüksége, amik segíthettek abban, hogy a legjobb képességű fiatalok őket válasszák.

A feladattal az akkor egyik legismertebbnek számító fotóst, Edward Steichent bízták meg, aki azonnal maga mellé vette a szintén neves fotósnak számító Wayne Millert és Horace Bristolt. A csapatuk egyik kevésbé ismert tagja volt Alfonso “Fons” Iannelli, akinek a fotóit nemrégiben fedezték fel, és állította ki a New York-i Steven Kasher Gallery.

Iannelli kezdetben a laborban dolgozott asszisztensként, ám Steichen gyorsan előléptette fotósnak. Miközben ügyelt ara, hogy a képek megfeleljenek a haditengerészet propagandacéljainak, igyekezett bemutatni a tengerészek életét, érzéseit és mindennapi rutinjukat is.

Fotóit egyfajta formai szigor és érzékenység jellemzi, amellyel az olyan világi pillanatokat, mint a priccsen pihenés vagy a dekken ücsörgés egyfajta nagysággal, melankóliával és rejtéllyel ruházott fel.

A háború után Iannelliből jó nevű fotós lett, aki tucatnyi magazinnál dolgozott, és megalapított egy fotóügynökséget és egy filmgyártó stúdiót is. A Fons Iannelli: War/Post War című kiállítás még augusztus 11-ig látható a New York-i Steven Kasher Gallery-ben.

A többi fotót nézd meg a Retronaut oldalán.