Ilyen, amikor a környezetszennyezés egész váratlan módon végződik
Az Ussuri öböl partja vált páratlanul széppé, színessé, na vajon mitől? Igen, a tengerbe hajigált üres vodkás és sörösüvegektől. Az öböl nyugati sarkánál fekszik Vlagyivosztok, amitől mindössze félórányit kell autózni, hogy eljussunk erre a mókás, színes kavicsokkal felszórt bícsre. Amit persze nem kavicsok borítanak, hanem a hullámzástól, hosszú évekig, évtizedekig tartó csiszolástól, kémiai reakcióktól ártalmatlanná szelídült porceláncserepek, üvegszilánkok.
Így lett a korábban „no go” zónának minősített területből - a helyi porcelángyár is ideszórta a selejtet - felkapott, pénzt is hozó turistalátványosság. Persze nemcsak az oroszok szórják tele a tengert, óceánt mindenféle üres üveggel, így számos más part, öböl van a világon, ahol tengeri üveget lehet találni.
Mint minden gyűjthető kis vacaknál, itt is vannak kifejezetten ritka darabok, mivel kis szerencsével akár 100 évvel ezelőtt vízbe vetett üvegeket is lehet találni. És igen, mint minden gyűjthető kis vacaknál, itt is vannak hamisítványok, bár a szakértő üvegkavicsgyűjtőt nem könnyű átverni. Ők főleg a felület mintázata alapján állapítják meg, hogy valóban a tengerből való az adott darab, vagy egy ravasz homokfúvó üzemben antikolták az üvegszilánkot.
Ha lila, rózsaszín, vagy fekete üvegcserepet találsz, szinte biztos lehetsz benne, hogy valami nagyon ritka és régi üveg került a lábad elé. A világoszöld üvegkavicsok korábban kólásüvegként, szódásüvegként tengették életüket, a feketékben olívaolajat tarthattak, míg a pirosakban alkoholtartalmú italokat. Utóbbiak akár a hajókon használt navigációs fények lámpáinak burái is lehettek.
Ezek után már csak az a kérdés, vajon a vízbe vetett pillepalackoknak hány évig kéne sodródniuk, hogy mondjuk 1-es Lego-kockává alakítsa őket a természet?
