A kutatók több mint 100 kelta fegyverre bukkantak.
A vaskor régészeti kor Németországban és Európa többi részén a bronzkor végén kezdődött, amikor az új fém vált a fegyverek, földművelő eszközök és más tárgyak alapanyagává.
A kora vaskor Németországban időszámításunk előtt 800 és 45 között tartott, a késő vaskor pedig a rómaiak térhódításával, az időszámítás előtti 1-ben ért véget. Az ásatás helyszíne a feltételezések szerint egy hegyi erőd lehetett, ezek általában kőből, agyagból vagy más anyagból épültek. Itt az 1950-es évek óta folyik a munka, a korábbi vizsgálatok során felszínre kerültek az erőd körüli sáncok és néhány tárgy is.
A kutatók új megközelítéssel, fémdetektorok segítségével kezdték vizsgálni a helyszínt, így találtak rá a kardokra, dárdákra, lándzsacsúcsokra, pajzsokra, övhorgokra és hámrészekre.
A kardok, dárdák és lándzsák nagy része súlyosan sérült volt. A kardok ketté vagy háromfelé voltak törve, a dárdák és lándzsák hegye eltompult. A sérülések komolyságából a szakértők arra következtetnek, hogy ezeket szándékosan csinálták egy csata után, tehát valószínűleg elvették ezeket a legyőzött ellenségtől.
Erre utal az is, hogy az erőd területén felhalmozva találták őket.
A kutatók szerint a harc vélhetően a mai Wilzenberg területén zajlott, a győztesek pedig győzelmüket jelképező trófeaként vitték magukkal az erődbe a fegyvereket.
MTI; kiemelt kép: Illusztráció/Getty Images