Az együttműködés, az összetartozás és a bátorság ünnepe Katalóniában az úgynevezett castell-ek építése. És ennél jobb képeket még nem láttunk róla.
Az észak-spanyolországi tartomány különleges, és cseppet sem veszélytelen hagyománya a 18. századig nyúlik vissza, és rendszerint hangos helyi fesztiválokon kerítenek rá időt, amikor egy-egy ilyen élő torony felépítésében akár ötszáz ember is részt vesz. A mutatvány jelentőségét jól mutatja, hogy a tradíció felkerült az UNESCO szellemi örökségi listájára, mint az egyik legfontosabb ember alkotta mestermű.
Persze ahogy az illendő, az irdatlan odafigyelést igényő felépítményeknek külön bulija is van, ez a félévente megrendezett Concurs de Castells Tarragonában, ahol nem csak örülnek egymásnak az egyenpólós "castellerek", de konkrétan versenyeznek is, hogy ki tudja összehozni a legnehezebb, legmagasabb tornyot. Egy helyi születésű és azóta is itt élő fotós-filmrendező, David Oliete pedig meg is örökítette ezt, a maga – alighanem a helyi viszonyok ismeretéből is következő – érzékenységével, úgy mutatva meg az eseményt, hogy attól még otthon, a fotelben lustulva is verejték csapódhat a tenyerünkre.
Oliete ráadásul nem csak fotókon mutatja meg az egymásra utalt, megfeszült izomzatú emberek masszáját – akiknek az alsó hányada egyébként nem csak az erődítmény megtartásáért felelnek, de afféle védőhálóként is funkcionálnak, ha megbicsaklana a torony –, de egy nyúlfarknyi dokumentumfilmet is összedobott a tavalyi nagy eseményről, meg annak robbanékony, szenvedélyes atmoszférájáról:
