Lehet, a terepautók sem mennek át mindenen, de azért elég nagy a különbség a piperkőc SUV-k, és egy valódi terepjáró közt. A szép nagydarab SUV-oknak sokszor már egy durvább földút is határeset, egy sima városi autóval pedig a közelébe sem mehetnénk egy ilyen helynek:

Az meg már hab a tortán, hogy a kezünkbe kapott 1986-os Lada Nivában gyakorlatilag egyetlen felesleges csavar sincs. Szervo? Ugyan már! Elektronikus asszisztensek? Ilyen még az álmokban sem létezett akkoriban.

Dizájn? Na ne hülyéskedjünk, ez az autó pofátlanul őszinte, nagy ívben tesz minden külsőségre, és megy át mindenen.

Ami mégis van benne, az működik bő harmincévesen is, ráadásul merőben praktikus. A műszerfal a klasszik kockaladáét idézi, ugyanaz a kilincs is rajta, hátsó biztonsági öv nincs, cserébe pofonegyszerű minden, az első találkozáskor tudjuk, hogyan hajtsuk fel az első üléseket, a behúzott kéziféket pirosan villogó lámpa jelzi, egyszerűen nem lehetsz olyan hülye, hogy úgy felejtsd.

Van viszont a sima váltó mellé még egy terepváltó és egy diffizár, mind hasznos jószág. A terepváltó például felezi a fokozatokat, így egy amúgy meglehetősen ijesztő lejtőn egyesben, motorfékkel komótosan lecammog a Niva.

Na jó, bőg a motor, mint az állat, ezt ismerjük be.

A 78 lóerő (a gyári érték szerint, ki tudja, mennyi maradt belőle mára) itt nem a gyorsaságot, hanem az erőt szolgálja, miközben a visszapillantók simán behajlanak, amikor elcsapjuk a belógó akácágakat.

A kilúgozott, csillogó-villogó autók után ez hatalmas vezetési élmény: erdős-dombos vidéken haladunk, egy kiadós eső másnapján, agyagos-saras-nyomvájús talajon, időnként félméteres árkok hol keresztben, hol hosszában, hol úgy, mintha Picasso rajzolta volna az utat.

Izomból kell tekergetni a kormányt, így is csak késve sikerül a kívánt irányba terelni a kocsit, ha megcsúszik a saras úton, kicsit olyan, mint egy szánkó.

A lejtőn jól begyorsulunk, a szokatlanul kemény féket nem hatja meg a városi ember pihepuha talpa.

Tehát mire sikerül túlélni egy kanyart, meg egy lejtőt, máris ott a következő, jobb mint a vidámpark.

Aztán persze lassan csak megszokjuk, megzabolázzuk, tudjuk, hol egyes, és hol lehet felkapcsolni egészen kettesig. Nyilván meghaladta a tudomány a 86-os Nivát, de a zajos, totálisan nyers, valódi terepen gond nélkül masírozó vas világába tett időutazás legalább akkora élmény, mint a fordított irányú ugrás az e-autózás high-tech jövőjébe.

És vannak apró nyalánkságok is: a tesztpéldány üzemanyagjelzője nem a régi már, a tulajdonos ment a kocsival egy-két órát, mikor még mindig teli volt a tartály a mutató szerint. Gyanús volt a dolog,

megállt tankolni, és hát 23 liter fért az elvben teli tartályba.

Ezzel együtt Fejér megyéből Somogyba gond nélkül megtette a mintegy másfél órás utat, durván nyolcvannal hasítva az országúton. Jól tette, nehéz lett volna jobban indítani a nyarat ennél az offroad kalandnál.

Kalandozni persze más irányba is lehet, ezt ismerjük el:

Villanyautójának sportcsomagot, nekünk reményt adott a BMW - i3- és i3s-teszt - Roadster

Alapvetően meghatározza a viszonyunkat emberrel, szakmával, szituációval, fogalommal vagy bármilyen tárggyal az első benyomás. Alsó tagozatban nálunk az a hír járta az osztályban, hogy az iskolai fogorvos bele szokott hamuzni a gyerekek szájába: elég alacsonyan indult az egészségügyi dolgozók bizalmi indexe.