Az élhető megapolisz

Holland telepesek 1614-ben alapították meg az első kolóniát Manhattan szigetének déli csücskén Új Amszterdam néven, de az a New York, amelyet ma ismerünk, alig száztíz éve, a huszadik század elején született meg. Az 1900-as évek első évtizedeiben indult meg a jelenlegi városképet is meghatározó felhőkarcolók elődeinek építése, ekkor duzzadt az 1890-ben még csak harminchatezer lakost számláló város alig harminc év alatt tízmilliós megapolisszá, a világ legsűrűbben lakott emberi településévé. New Yorkot le lehet írni számokkal, csak felesleges, mert nincs az a bonyolult mátrix, amely visszaadná az élet különböző síkjainak azt a masszív, lélegzetelállító mash upját, ami másodpercenként az ember arcába csapódik, miközben az utcákat és sugárutakat rója.

Vannak rosszul megépített városok, amik olyanok, mintha csak centrumukat kereső külső kerületekből épülnének fel, de New York nem tartozik közéjük. A deklarált főváros Manhattan, körülötte pedig az önálló tartományokként működő csatolmányok fekszenek: Brooklyn, Bronx, Staten Island és Queens. New York utcáin állva könnyen észreveszem (nem ördöngösség) az Új világ és az öreg kontinens közötti alapvető különbségeket. Míg Európa nagyvárosainak alaprajzát évszázadokkal ezelőtt fektették le évszázadokkal korábbi tempóra és életritmusra berendezkedett tervezők, addig New York szerkezete már a modern, 20. és 21. századi ember igényeihez igazodik, és pontosan ettől tűnik annak, ami: egy brutálisan hatékony, energikus kohó, „a város, ami sohasem alszik.”

Ich bin ein New Yorker

New York befogadó város - ahogy Thomas Wolfe írja: mindegy, hogy valaki öt éve vagy öt perce tartózkodik itt, ugyanolyan New York-inak számítanak. New York már hosszú évtizedek óta az, ami Párizs volt a huszadik század elején: kreatív erőmű, amely mágnesként vonzza magához a művészeti élet – zene, képzőművészetek, építészet, színház – fenegyerekeit és „fenelányait”, hogy itt, ebben az energiától sugárzó laboratóriumban kísérletezzenek, és hozzák létre legújabb ötleteiket.

Az egyik legfrissebb, és még alakulóban lévő projekt High Line névre hallgat, és egyszerre kombinálja a kertészetet, az építészetet, a környezetvédelmet és a street art-ot. Két fiatal építész egy Manhattant átszelő, használaton kívüli magasvasutat alakított át növényekkel, pihenőszigetekkel, mini-galériákkal teli sétánnyá, ami zöld kígyóként kúszik végig New Yorkon, méterekkel az utcaszint felett. A tavaly nyáron nyitott, koncerteknek, fesztiváloknak, görkorcsolyaversenyeknek is helyt adó park hatalmas siker, már az első hónapokban százezrek vették birtokba a magaslati botanikus kertet. A pálya utolsó szakasza még nem készült el, a terveken a parkot működtető, nyitott közösség dolgozik.

Három remek program: DUMBO

New York a bizarr rövidítések fővárosa, lásd az olyan negyedek elnevezéseit, mint a SoHo, NoHo, TriBeCa, NoMad, NoLiTa és DUMBO. A mozaikszó mögött a Down Under Manhattan Brigde Overpass, vagyis a „Manhattan-hídi átjáró alatt” név bújik meg. A DUMBO Brooklyn-ban van, de még majdnem Manhattan: jelenleg ez az aktuális bohémtanya: apró (ezt helyi méretekben tessék érteni) galériák, antikváriumok, art-klubok és art-kávéházak fókuszpontja.

fotó: Sam O'Hare

Intrepid Múzeum

A csajod garantáltan unni fogja, (ezt példákkal is tudom bizonyítani) de az Intrepid repülőgép-hordozón kialakított múzeumot nem lehet kihagyni. A II. világháború csatáiban is részt vett úszó erőd fedélzetén egy halom programban lehet részt venni, és be lehet kukkantani a parancsnoki hídra is. A NASA ígérete szerint a nyugdíjba vonult Enterprise űrsiklónak hamarosan a West Side 86-os mólójában pihenő Intrepid fedélzete fog otthont adni.

Bringatúra

A „New York egy büdös betondzsungel” állítást a városlakók olyan ötletekkel próbálják megcáfolni, mint a korábban tárgyalt High Line projekt, de akadnak egyéb próbálkozások is. A Central Park környékén számos bringakölcsönző működik, érdemes felpattanni egy drótszamárra és bebarangolni a város tüdejét (Central Park), de kalandos kedvű playerek nagyobb túrákra is vállalkozhatnak, Manhattant ugyanis profin kialakított, biztonságos kerékpár útvonalakon lehet körbetekerni. Ott ezt is sikerült megoldani.

Kéktúra, Manhattan

A jól bevált, prospektusokból közismert látványosságokkal ki lehet tölteni akár egy kéthetes túrát is, és tulajdonképpen ez is egy járható út. Szabadság-szobor, Empire State Building, Central Park, Chinatown, Greenwich Village, MoMA, a Met mind biztonságos megoldás, csupa olyan célpont, amit tízből kilenc turista boldogan végighajt, és elégedetten tér haza.

Van azért néhány olyan kötelezőnek kikiáltott pont, – a helyi turizmus Szent Gráljai –, amelyek a klasszikus „úton” hangulatra vágyó utazók számára – amely csoportba magam is sorolnám –, kevésbé érthetők és még kevésbé szerethetők. Az egyik ilyen entitás az évi közel negyven millió látogatóval a város és az államok legkedveltebb turistacélpontjának számító Times Square, amelyet 2010-ben sétálóutcává alakítottak át – a helyiek legnagyobb bánatára. (Ha van valami, ami miatt Bloomberg polgármester szavazókat veszített, akkor ez a lépés biztosan közéjük tartozik.) A Times Square-en megtalálható minden, amit nem szeretünk Amerikában – műanyag és talmi – és egyébként is, milyen hely az, ahol a nevezetességet üdítőmárkák és más multik tizenöt méteres, villogó logói jelentik?

Kis-Itália is pontosan az a hely, amelyet érdemes lenne újra kitalálni, azoknak, akiknek ez lenne a hivatásuk. Egykori latinos, gengszteres romantikája erősen megkopott, és leginkább egy giccses éttermekből álló szabadtéri plázára hasonlít, amelyben az összezsúfolódott trattoriák, restauranték és pizzériák próbálják túllicitálni egymást valami agybeteg versenyben.

Made in New York

Ha Bécs original soundtrack-je a klasszikus zene, Berliné a techno, Párizsé a sanzon, akkor New Yorké a jazz. A Moon Hooch trió két szaxofon és egy dob megszólaltatásával trance-szel, house-szal kevert jazzt játszik, és könnyen elképzelhető, hogy ők a „Next Big Thing”, vagyis a Következő Nagy Dobás a New York-i underground szcénában. Low4 című daluk megkapó és hektikus tisztelgés a Nagy Alma és lakói előtt.

I♥NY

A kötelező látnivalók természetesen fontosak, de érdemes legalább egy napra eldobni az útikalauzokat, és egész egyszerűen csak belevetni magunkat az utca sodrásába. (Az igazi modern nomádok és playerek messze elkerülik a helyi kéktúra útvonalakat, és inkább megpróbálnak együtt „rezegni” a hellyel, bárhol is legyen az.) New York nem a meditatív elmélyülésről, a csendes kikapcsolódásról szól: olyan, mint egy szünetek nélküli bokszmeccs, ahol az egyik sarokban te állsz, a másikban meg New York a maga nyolcmillió lakosával.

Ha mégis kell valami kiindulópont egy spontán túrához, akkor a Broadway-ben nem lehet csalódni, hosszú órákig lehet fel-alá galoppozni rajta, anélkül, hogy megunnánk, de más sugárutakkal sem lőhetünk mellé. New York tavasztól őszig az egyik „legoutdoorabb” város a világon. Míg egy csomó olyan hely akad bolygónkon, ahol az események, látnivalók főleg belső terekben élvezhetők, itt az utca minden kétséget kizáróan az egyik legizgalmasabb és legvonzóbb program.

Hasznos&Praktikus

Ha a legkedvezőbb repjegy árakra vagy kíváncsi, akkor melegen ajánljuk a skyscanner.hu-t, ami a modern nomádok egyik legjobb barátja. Ezen a honlapon egy halom opció beállításával választhatod ki a számodra legmegfelelőbb járatot.

Az Egyesült Államokba már lehet vízum nélkül utazni, ráadásul az egész igénylési procedúra online is intézhető. Ez a mentesség kilencven napnál rövidebb utazásokra vonatkozik! Mindenképpen ajánlatos utazási biztosítást kötni, és nem árt, ha feljegyzed a helyi nagykövetség címét és elérhetőségét is.

Ha a megfelelő szállásra vadászol, akkor a tripadvisor.com-nál jobbat nem tudunk ajánlani. Hiteles ratingek, árlista, és mindez pár kattintással. Ezen az oldalon nem csak hotelek, hanem étterem értékelések között is csemegézhetsz.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Tegyél egy futóedzőt a fa alá!

Retrokvíz: felismered, hol készültek ezek a fotók a 80-as években?

Kék és zöld tó is van ebben a kráterben az Azori-szigeteken

További cikkeink a témában
Életmód Otthon Így jutottunk a nyugati minimalizmustól az eklektikus ezredfordulón át az okosotthonokig – 20 éves a MaxCity, Kovács Zsófival beszélgettünk
Hirdetés