Nagyon olasz, de nagyon nem is

Az 1,4 milliós Milánó Róma után Olaszország második legnagyobb és egyben legjelentősebb városa. De míg Rómába leginkább a régiért, a kolosszális antik varázslatért érdemes elmenni, addig Milánóban teljesen máshogy jön át az olasz vájb. Milánó új, pezsgő és kozmopolita: az olasz városokkal ellentétben egy cseppet sem ráérős, hanem mindig siet valahová.

Milánóban érezni az üzletiességet, ami valahogy egyáltalán nem olaszos, de mégis baromira az: egészen egyedi, magával ragadó a város atmoszférája.

Stílus, stílus, stílus

Az egy négyzetméterre jutó stílusos emberek száma Olaszországban kérdés nélkül Milánóban a legtöbb. Nagyon sok városban jártam nem is egyszer az országban Rómától Velencén át Ravennáig, és szinte mindenhol azt tapasztaltam, hogy csak az olasz férfiak stílusosak (de ők sem mindenhol ugyanannyira), a nőknek valahogy nem sikerül eltalálniuk ezt a di modát. Milánó viszont nem véletlenül a divat fővárosa.

Annyi a stílusos ember, hogy megszámlálhatatlan: elég csak egy kávézó teraszán ücsörögni egy-két órát, és nézni az embereket, az egész város egy komplett divatkézikönyv. Elképesztően inspirálóan öltözik fiatal, felnőtt és idős, amiből egytől egyig mindannyian meríthetünk.

Bar Basso

Van egy hely Milánóban, ami összefoglalja és a magasba emeli a város esszenciáját. Ez a Bar Basso a Via Plinio 39-en, amelynél kultikusabb bár kevés van úgy általában a világon.

A bárt a két világháború közt 1933-ban alapította Giuseppe Basso, és itt találták fel a Negroni sbagliatót, ami szó szerint „elrontott negronit” jelent, és a történet szerint úgy keletkezett, hogy gin helyett véletlenül proseccót kevertek az italba.

A Bar Bassónál menőbb hely nincs Milánóban: asztalhoz jutni délután négy után szinte lehetetlen, az emberek annyira kiáradnak az úttestre, hogy az autók fordulnak inkább vissza, látva, hogy úgysem jutnak át.

A bárban elegánsan öltözött pincérek keverik az isteni koktélokat, a hely pezseg az élettől, az asztaloknál a leghíresebb dizájnerek, divattervezők, cégigazgatók, és a kreatív szcéna nagy nevei koccintanak teljes természetességgel melletted. Ha van bakancslistás hely a világon, a Bar Bassót vedd fel a listára, egészen epik és felejthetetlen élmény!

Brera, a történelmi belváros

Ha bejártuk a kötelező nevezetességeket, érdemes elveszni Brerában, Milánó történelmi negyedében. Milánó összességében nagyon modern város (építészetében is), de Brerában láthatjuk a gyönyörű, kicsit dőlt házakkal és zegzugos macskakövekkel csalogató, régi arcát a városnak.

A negyedet nem véletlenül hívják Milánó Montmartre-jának: Brera telis-tele van kortárs galériákkal, dizájnüzletekkel, éttermekkel, bárokkal, éjszakai klubokkal, művészeti boltokkal, színes piacokkal, de még jövendőmondóra is befizethetünk.

Elképesztő a nyüzsgése a negyednek: bohém, vidám, hangos, művészettel és élettel telien olasz.

Castello Sforzesco

Végül pedig ha egy kicsit kiszakadnánk a város dübörgő nyüzsgéséből (és hidd el, ki kell), akkor irány a Castello Sforzesco! A kastély maga is egészen egyedi látnivaló, a mögötte lévő, 47 hektáron elterülő Parco Sempione pedig Milánó egyik legnagyobb parkja, a milánóiak egyik kedvenc pihenőhelye.

A 19. század végén létesített parkban található 108 méter magas toronyból (Torre Branca) pedig csodálatos kilátás nyílik a városra, de elég csak a parkban leheveredni egy finom gelatóval, és élvezni a dolce far nientét.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Getty Images, Unsplash)