A Janjira erődöt trójai stílusú csellel foglalták el, onnantól viszont ellenállt a brit, francia, portugál támadásoknak, és a helyi hatalmaknak is – csak a történelem győzte le.

India nyugati partjainál, Mumbaitól mindössze 165 kilométerre található egy különös erőd, amit erővel sosem tudtak elfoglalni. Ez a Sziddi királyok egykori központja, az alig kilenchektáros, ovális alakú, sziklás szigetre épült Murud-Janjira, amit nemrég a BBC mutatott be röviden. A Murud a sziddik abesszín származására utal, a Janjira az arab jazeera (sziget) szóból származik, vagyis a Murud-Janjira lényegében a sziddik szigete.

A XV. században épült erődöt britek, franciák, portugálok is megtámadták, ahogy a szomszédos Maratha birodalom is – hiába.

A Janjira ellenállt az ellenségeknek, és jó darabig az időnek is; az erejét a jó adottságai mellett a fontos részletekre figyelő zseniális tervezésnek köszönhette. Éppen ezért csak egyetlen egyszer, csellel tudták elfoglalni, éppen a sziddik.

Mit is tud ez a különleges erőd?

  • A masszív, 12 méter magas gránit falai egészen a szikla pereméig kihúzódnak,
  • a főkapu a part felé néz, és csak egészen közelről, durván bő tíz méterről látható, míg a nyílt tenger felé csak egy kis posztamens kapu van a meneküléshez,
  • és aki rá is talált a főbejáratra, rendkívül nehezen tudott csak kikötni hajóval, mert semmiféle erre alkalmas területet nem építettek, egyenesen a kapu lépcsőire lehetett kilépni.

Persze ezzel még távolról sincs vége: az erődöt 26 tüzérségi torony védte, ezek még ma is épségben vannak. Mindegyikbe több ágyút helyeztek el, a fénykorában 572 ágyút számláltak, köztük hármat, amiktől a hatalmas, állítólag tíz kilométeres lőtávolságuk miatt rettegtek az ellenfelek.

Mindezek mellett működött egy másik erőd 32 kilométerre keletre, egy dombtetőn, amit a Sziddi uralkodók előőrsként használtak.

A Janjira látképe egy 1870-es angol metszeten

Ez a felszereltség, és ezek az építészeti megoldások csak kiteljesítették az erőd adottságait. Odabent minden rendelkezésre állt: kaszárnyák, tiszti szállások, iskolák, mecset, és két kis tó, édesvízi forrással. Ez utóbbi rejtett kincs volt, mert miután az erődítményt eredetileg halász nép lakta, az alapvető ellátás megoldott volt, a bent élő mintegy 550 család az udvaraiban még zöldségeket is termelt magának.

És működött egy különleges intézmény is, amiről a sziddi származású Mueen Guthakar számolt be:

aki elhagyta az erődöt, kapott a katonáktól egy, az erőd szimbólumával díszített érmét. Visszatéréskor ezt kellett bemutatnia, afféle korabeli belépőkártyaként – aki elhagyta az érmét, azt azonnal megölték.

Nem csoda ezek után, hogy senkinek sem sikerült bevennie a Janjirát. Kivéve egyetlen alkalommal, ugyebár éppen a sziddiknek.

Eredetileg ugyanis a koli halásznépé volt a sziget, Raja Ram Rao Patil építtette az Ahmadnagar szultánság engedélyével, hogy békében élhessenek a kalózoktól és tolvajoktól. Idővel azonban nem engedelmeskedtek többé a szultánnak, aki megtorlásképpen támadást indított. Mivel Piram Khan tábornok nem tudta hagyományos módon megtámadni az erődöt, cselhez folyamodott:

szeszkereskedőnek álcázta magát, és engedélyt kért, hogy egy éjszakát tölthessen az erődben. Miután ezt megkapta, köszönetnyilvánítás ürügyén mulatságot rendezett, leitatta a koli katonákat, majd a hordókba bújt embereivel támadást indított.

A trójai stílusú művelettel a sziddik kezére került az erőd, amit aztán kibővítettek, megerősítettek, és innentől kezdve meg is tartottak egészen a huszadik század közepéig.

A Nawab palota panorámát nyújt az Arab-tengerre

Erővel még a brit gyarmatosítók sem tudták bevenni a Janjirát, ezért jóváhagyták a sziget függetlenségét. Így maradt az erőd az egyetlen független előőrs az egész gyarmati Indiában. Amit nem lehet erővel elfoglalni, azt a lassú hanyatlás győzi le, így történt a Janjirával is: miután 1947-ben India függetlenné vált, a sziget Bombay fennhatósága alá került.

A sziddi uralkodók egykori palotája

A független Indiához való csatlakozás után az uralkodók elhagyták a szigetet, és a közeli partszakasz falvaiban települtek le. Innentől a többi lakó élete is egyre nehezebbé vált, és lassanként kiürült a sziget,

noha döbbenetes módon az utolsó család csak az 1980-as években hagyta el Jinjarát.

Ezért aztán a BBC filmjében is megszólal olyan, aki még lakott az erődben, illetve más sziddi leszármazott is. Ma már viszont a halászat és a katonáskodás mellett egy új iparág, a turizmus kínál megélhetést nekik: a főkapuval szembeni Radzspuri városból indulnak turistahajók a szigetre, ahol megnézhetik a romokat, a nem is olyan távoli emberi élet nyomait. Beszámolók szerint a belső kutak némelyike még mindig ad hűvös édesvizet.

(Források: BBC, Atlas Obscura, Wiki, fotók: Getty Images)

Ez is érdekelhet:

Régebbi lehet a Machu Picchu, mint ahogy eddig gondoltuk

Radiokarbonos kormeghatározásnak vetették alá a romvárosban talált emberi maradványokat.

Támogatott és ajánlott tartalmaink
További cikkeink a témában