Kőszegi-hegység, Írottkő

Nyugatról keletre haladva elsőként teljesen egyértelmű, hogy Kőszeget és térségét fogjuk javasolni. Kőszegi-hegységben a kötelező csúcs, amelyre fel kell jutni, az Írottkő lesz. Az egykor határállomásként is működő toronyba tartó túrát lehet Kőszegről és esetleg Velemről is indítani, mi most inkább ez utóbbit javasoljuk.

Ha Kőszegen van is a szállásunk, akkor is könnyedén eljutunk Velemre, erre a csodaszép kis településre, ami már önmagában is elegendő lehetne egy kellemes nap eltöltésére. Aztán amikor átkelünk a főutcán és rátérünk az Írottkő felé haladó turistaútra, még inkább rájövünk, hogy a lehető legjobb helyen vagyunk egy jó kis túrázáshoz. A csúcsig érintjük a Szent-Vid Kápolnát, az Országos Kéktúra emlékhelyét (Írottkő ugyanis a nyugati vége az országos túraútvonalnak, amibe ha valaki belevág, ide már mindenképp hozza magával a kis füzetecskéjét, amibe gyűjtögetheti a pecséteket), sőt még átvágunk egy csodás fenyőerdőn is.
A csúcson aztán elolvashatjuk a kőkilátó falán elhelyezett emléktáblát a trianoni határról, megnézhetjük az 1922-es feliratú határkövet, a tetőről pedig jól körbetekinthetünk, szép időben pedig akár az Alpokig is elnézelődhetünk. Kőszeg felé aztán újabb látnivalók következnek, mint a gyönyörűen felújított és múzeumként üzemelő stájerházak, a pazar panorámával bíró Óház-tető, a kőszegiek kedvenc kirándulóhelye, a Hét(vezér)-forrás, a trianoni kereszt, vagy épp a Szent Korona egykori háborús búvóhelye Kőszeg határában.

A városba beérve aztán persze újabb látványosságok várnak ránk, élükön a Jurisics-várral, és nem mellékesen kellemes éttermek, kávézók, ahol a fáradt vándor kellemesen átmelegedhet és csillapíthatja a kicsivel több mint húsz kilométeres túra után ránk törő éhségét.

Pilis, Dobogókő

Másik nagy kedvencünk természetesen a Pilis és annak legmagasabb pontja, a Dobogókő. Hogy most akkor itt van-e a Föld szívcsakrája, vagy sem, erről még nagyon sokáig fognak vitázni néhányan, (egyes e-mailek szerint a Dalai Láma azt mondta, hogy igen ott van, aztán aki meg ott volt az Arénában a Láma tanításán, az emlékezhet rá, milyen nagyot nevetett a buddhista vallási vezető, amikor feltették neki az erre vonatkozó kérdést).

Sebaj, akármi is van ott, az biztos, hogy nagyon jó dolog Dobogókőn időzni. És hogy ne csak a csúcsot említsük meg, ez esetben egy olyan körtúrát ajánlunk, ahol aztán van bőven látnivaló.  Magyarország egyik leglenyűgözőbb túraútvonala a kedves kis Duna-parti településről, Dömösről induló útvonal, ami a Rám-szakadékhoz visz.
Ide aztán tényleg csak rendes túracipőben érdemes kilátogatni, mivel a láncokkal és létrákkal megsegített útvonal nedves szakaszain meg-megcsúszhatunk – tekintve, hogy mégiscsak egy patak medréről van szó. Miután kigyönyörködtük magunkat és megúsztuk, hogy nem ránk szakadt ma sem ez a gyönyörű természeti képződmény, folytassuk is utunkat felfelé Dobogókőre.

Miután elfogyasztottuk a kellemes kis teánkat és szendvicsünket, esetleg betoltunk egy jó bablét a turistaházban, és körbenéztünk a kilátópontról, indulhatunk is vissza Dömösre, de természetesen egy másik útvonalon. Szerintünk ugyanis egyértelműen a Prédikálószék és a Vadálló-kövek nevekkel illetett természeti képződmények felé érdemes venni az útirányt és úgy visszajutni a Duna-partjára a húsz kilométeres túrát követően.

Mátra, Kékestető

Magyarország legmagasabb pontja – mint azt köztudott –, épphogy 14 méterrel emelkedik az ezer méter fölé, de ha felmegyünk a kilátóba, akkor még pár méterrel magasabbra kerülhetünk. Érdemes is megtenni ezt a kis liftezést, ha már felmásztunk a Kékesre, mert elég pazar panoráma tárul elénk a szabadtéri körerkélyen.

A Kékesre feljutni természetesen több irányból is lehet. A környék legmozgalmasabb üdülőtelepülésről, Mátrafüredről például máris három kijelölt ösvény, a piros, a zöld és a kék háromszög jelzés is felvisz a csúcsra. A legelső kicsivel több mint nyolc kilométeres, a középső a hét kilométerhez van közelebb, míg az utolsó a hatezer métert sem éri el.  Nyugati irányból mi a Mátraszentistván felől jövő Országos Kéktúra útvonalat javasoljuk, ami egyébiránt érinti a szintén csodás környezetet biztosító Galyatetőt, majd onnan egy igazán szép úton visz fel az ország tetejére, a kiindulóponttól a végállomásig 18 kilométeren keresztül.
Ha keleti irányból érkezünk ugyanezen a jelzésen, érdemes Sirokról indulni – ahol kihagyhatatlan a vár meglátogatása – és úgy felmászni a hegyre. Ez utóbbi útvonalon is csodás látvánnyal és érzésekkel gazdagodhatunk, és igazi terepasztalként fog kirajzolódni alattunk az egyre szélesebb és egyre inkább messzeségbe tűnő, színes, őszi táj. Ennek a túrának a hossza huszonegy kilométer, ami senkit ne riasszon meg: egy kicsi kitartással szinte bárki számára teljesíthető távolságról van szó.

Bármelyiket is választjuk, biztos, hogy az őszi erdőben túrázásnál kevés jobb dolgot talált fel magának eddig az ember.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A szerző e heti kedvencéhez: Garantáltan hideg zuhany – A világ legszebb vízesései

 (A szerző fotói)