A Föld második legnagyobb szigetét csodáljuk, de csak távolról: Pápua Új-Guinea

Pápua Új-Guinea Óceánia egyik izgalmas szigetcsoportja, és a világ azon kevés országainak egyike, ahol állítólag a mai napig fennmaradt a kannibalizmus. Nem egy turistaközpont, de mivel roppant látványos, muszáj körülnézni.

A száraz tények szerint Pápua Új-Guinea Óceánia egyik szigetcsoportja, melynek jelentősebb szigetei a Bismarck-szigetek és a Salamon-szigetek egy része. A szigetnek szárazföldi határa csak nyugaton van Indonéziával. Délen Ausztráliával, míg keleten a Salamon-szigetekkel van szomszédságban. Az ország 80 százaléka Új-Guinea szigetének keleti felén helyezkedik el.

Ami pedig a hírét illeti, nem túl jó, mert bár a fekvése és a klímája alapján igazi turistaparadicsom lehetne, mégsem az. Egyrészt állítólag még mindig él az a hagyomány, hogy megeszik egymást – persze csak valamelyik eldugott törzsben, és nem az egész országban. Ez pedig a korowai törzs, melynek tagjai a mai napig úgy vélik, hogy ha egy ember felett átvette a hatalmat egy démon, akkor kötelességük megölni és megenni. Azt nem tudni, hogy ez tényleg valóság-e, vagy csak marketingfogás, de az biztos, hogy működik.

A korowai törzs tagjai egyébként 1974-ben találkoztak először fehér emberekkel, addig azt sem tudták, hogy létezik ember a törzsükön kívül.

Pápua Új-Guinea területén már az őskorban is éltek emberek, nagyjából 60 ezer évvel ezelőtt, szóval egy roppant ősi helyről beszélünk, sőt igen innovatív is volt, mivel a sziget belsejében levő felföldön önállóan háziasítottak növényeket. A forró, nedves egyenlítői éghajlatú ország kulturális és földrajzi értelemben is egyike a legkevésbé felfedezetteknek, minden bizonnyal számos felfedezetlen növény- és állatfaj él Pápua Új-Guinea belsejében.

Fantasztikus fekvésű, nyugodt helynek tűnik ez, de nem érdemes egyénileg körülnézni, szervezett kísérő nélkül kockázatos az ország felfedezése. Pápua Új-Guineában ugyanis a közbiztonság problémás, a modern civilizáció által éppen csak megérintett országról beszélünk. De mutatunk képeket, hogy azért mégis körül tudjunk nézni.

Pápua Új-Guinea a világ második legnagyobb szigete, és a világ egyik legnagyobb kiterjedésű, egybefüggő trópusi esőerdőjének is otthont ad. Valamint itt élnek a világ „leghagyományosabb” erdőlakói, egyébként is az egyik leginkább vidékies jellegű ország, a népesség csupán 18%-a él városokban.

Összesen 56 erszényes emlősfaj él Új-Guineában, a fakúszókenguru Új-Guinea egyik legismertebb állata, de igen elterjedt a képen látható foltos kuszkusz is.

Port Moresby Pápua Új-Guinea fővárosa és egyben legnépesebb városa is, valamivel több mint 300 ezren élnek itt. Mégpedig egy egész éven át tartó fülledt hőségben, az egyes hónapok középhőmérséklete 26 és 28 Celsius-fok között ingadozik.

Port Moresby látképe Poreporena falvakkal az előtérben.

Rengeteg a szigeten az aktív, működő vulkán, itt a Matupit sziget felől láthatjuk a Tavuvurt, a Turangunant, a Tovanumbatirt és a Rabalanakaiát.

Igen megnyerőek az egele törzs tagjai a tradicionális szettjükben.

Itt szinten egy igen gyakori törzsi bemutatót láthatunk.

A Kimbe-öböl egy nagy öböl Nyugat-Új-Britannia tartományban, amely egy igen fontos biodiverzitás-központ. Egyébként is hangsúlyos a globális biodiverzitás Új-Guineán, ugyanis amíg a Föld felszínének kevesebb mint fél százalékát fedi le, addig itt az öt-tíz százalékát.