Miért kell repülőknek leszállniuk az Antarktiszon, és egyáltalán hová tudnak?
Nem éppen repülésre termett az Antarktisz a mozgó jégtábláival, és az időnként felbukkanó pingvinekkel, mégis van ott leszállópálya, ami kulcsfontosságú az üzemeltetője számára.
„Sosem tapasztaltam akkora kihívást, mint az Antarktiszra repülni, kétszer pingvint láttam a leszállópályán” – mondta Luke Brauteseth, a White Desert cég antarktiszi üzemeltetési menedzsere.
A White Desert magánrepüléseket kínál a földrészre, ahol három ideiglenes táborhelyet működtet. Mivel helyi ellátás lényegében nincs, minden árut és személyt repülővel visznek.
A leszállópálya viszont semmiben sem hasonlít a hagyományos társaira, minden évben újjáépítik és folyamatosan karbantartják, hatalmas jégtömeg pedig folyamatosan mozog, évente mintegy 80 métert.
„Egy bizonyos hőmérséklet felett aztán egyáltalán nem lehet fel- és leszállni, mert a gépek instabillá válnak; minden egyes repülés előtt súrlódási vizsgálatot végzünk, és minden évben földradarral határozzuk meg a leszállópálya helyét, hogy biztosak legyünk abban, hogy nincs gleccserszakadék vagy más veszélyes a jég alatt” – sorolja a nehézségeket Brauteseth.
Airbus A340 először 2021-ben szállt le az Antarktiszon, de más gépek már a 20. század közepe óta eljutottak oda – az első 1956-ban. Noha 50 lehetséges kifutópálya van, a Déli-sarkot zömmel hajóval közelítik meg. A CNN egy riportjában láthatjuk is leszállni a gépeket.
Az Antarktiszról jelentjük még:
A Déli-sarkon öt nap alatt egyszer sem kel fel vagy megy le a nap
Egy ötnapos time-lapse bizonyítja.
