Nem elég, hogy Rjukan városka a UNESCO világörökség része, valamint a világítástechnikai innováció egyik központja, de még a II. világháború egyik legfontosabb helyszíne is volt.
Norvégia Telemark megyéjében található a híres Rjukan nevű, alig háromezer lelket számláló települése, amely az 1900-as évek legelején épült egy hatalmas és igen mély völgyben. 1906-ban a Rjukan névre keresztelt terület csak néhány tanyából állt, sőt akkoriban még Saaheim néven futott, amikor aztán a Norsk Hydro az újonnan kifejlesztett Birkeland–Eyde eljárással salétrom- és műtrágyatermelést kezdett a területen.
Azért esett a választás erre a területre, mert a Rjukan-vízesés a 104 méteres leghosszabb esésével egyszerű eszközt biztosított a szükséges, nagy mennyiségű villamosenergia előállítására. A gyár apropóján pedig munkásoknak építettek szállást a vasútállomás és a városháza mellett, így duzzadt fel a falu, 1920-ban már elérte a 8350 lakost. A város ekkor hivatalosan Rjukanra változtatta a nevét.
1934-ben a Norsk Hydro hidrogénüzemet épített az erőmű mellett. A víz elektrolízissel történő hidrogéntermelés mellékterméke a nehézvíz volt.
A későbbi Nobel-díjas Odd Hassel árulta el a Norsk Hydrónak, hogy valójában
az ő birtokukban van az egyetlen, rendszeres nehézvíztermelést biztosító üzem Európában – és bizony abban az időben a nehézvizet az atombomba szükséges alkotóelemének tartották. Ezért volt fontos a náciknak elfoglalni, a szövetségeseknek pedig szabotálni a termelést.
A németeknek öt tonnára lett volna szükségük, amihez mindenáron hozzá is akartak jutni, azonban a norvég hősöknek köszönhetően erre sohasem került sor: számos sikertelen kísérlet után a norvég ellenállók 1943. február 23-ára virradó éjszaka felrobbantották a gyárat.
De nemcsak erről híres Rjukan, hanem arról is, hogy masszívan sötét van, a környező hegyek ugyanis októbertől márciusig tartó árnyékot vetettek a településre.
Oscar Kittilsen, a Norsk Hydro könyvelője volt az, aki a Rjukan Dagbladet 1913. október 31-i számában elsőként szorgalmazta a napfény tükrökkel való bevezetését. Ezt először technikai nehézségek miatt elvetették és inkább egy kötélpályát húztak fel – Samuel Eyde iparmágnásnak köszönhetően. Az 1928-ban felavatott Krossobanen felvonó évtizedeken át szállította fel a hegyre a napfényre áhítozókat.
Száz évvel később aztán mégis megvalósult Kittilsen álma: Martin Andersson helybeli képzőművész tervei alapján három, egyenként tizenhét négyzetméteres tükröt, azaz heliosztátot szereltek a völgy északi oldalán magasló hegygerincre.
A számítógéppel vezérelt óriástükrök követik a Nap állását, és ennek köszönhetően a direkt napsugárnál csak picivel halványabb fénnyel árasztják el a kedves kiváros főterét. És ezzel lényegesen javítva a helyiek életminőségét.
Ez is érdekelhet:
Hogyan vált egy kókuszültetvény luxusparadicsommá?
A Seychelles-szigetek a világ egyik legszebb szigetcsoportja, ahol a türkizkék lagúnák és a fehér homokos partok egy különleges luxusszállodát rejtenek.
Kék és zöld tó is van ebben a kráterben az Azori-szigeteken
Valójában egy tó, de két különböző színe van a vizének.
(Forrás: Wikipédia, Az utazó, BBC; fotó: Getty Images)
