Miután megérkeztünk Rotterdamba a vízpárát pöfögő Toyota Mirai-jal a Hidrogénexpóra, úgy gondoltuk, még egy kicsit mélyebbre merülünk a közlekedés és a víz kapcsolatába és egy helyi hajót is kipróbálunk. Na jó, igazából nem mi gondoltuk így, hanem maga Rotterdam, amikor a város 1999-ben úgy döntött, hogy a legszélesebb csatorna mentén fekvő elővárosokat (a mi szállásunk is egy ilyenben volt) nemcsak romantikus, hanem kifejezetten gyors, hatékony hajójáratokkal kapcsolja rá a városközpontra. A Waterbus, azaz Vízibusz név nem túl kreatív, viszont teljesen jogos: ezek a hajók a mindennapi közösségi közlekedés szerves részei és tényleg vannak olyan gyorsak, mint egy városi busz. Sőt!

Érkezik a katamarán a Dordrecht nevű előváros kikötőjébe, illetve vízibuszmegállójába

Jópofa félkarú rabló a kikötőben, ami nem rabol, hanem a kar meghúzására ad egyet az ingyenes helyi újságból

A megállók/kikötők kulturáltak, egyszerre szolgálják az utasok kényelmét, de főleg a fennakadásmentes, gyors ki-beszállást. Vegyük észre, hogy a kiszálló sáv szélesebb: a gyors ürítés után jöhet a ráérősebb beszállítás

Pont, mint a budapesti Futár

A helyiek chipkártyával szállnak fel, az olyan gyüttmentek, mint mi, a neten vettünk jegyet kábé egy perc alatt és az is jó volt

Sokan hibrid közlekedési rendszerben használják a gyorshajókat: bringával együtt szállnak fel és mennek be a belvárosba vagy onnan haza. A személyzet nagyon kedves, készségesen segít a bicajok lerakásában. Bár a tempó, a menetrend tartása érezhetően elsődleges szempont, olyat is láttunk, hogy egy mozgássérült, motoros kerekesszékes utast a jegyvizsgáló és a kapitány együtt kísérte fel a rámpán egészen az utcaszintig, nehogy baj legyen.

Akár bankkártyával is ki lehet fizetni az utat felszállás után

Az ülések tiszták, kényelmesek, természetesen vécé is van a hajón

Safety first: a mozgássérült utas kikísérésére a kapitány is lejött a hídról

A koncesszió jelenlegi tulajdonosa, az üzemeltetést tavaly óta végző Blue Amigo nevű cég különböző méretű, korú, gyártmányú hajókkal végzi a szolgáltatást. 100-130-155-200 személyes hajók járnak fel-alá a csatornán, ahogy elnéztem, mind rohadt gyorsan. A mi egyik hajónk, ha helyes a nyomozásom eredménye, az ausztrál NQEA hajóépítő 1999-es gyártású River Runner típusú, 40 méter körüli hosszúságú gépe volt, ami elvileg 46 km/h-s utazósebességre képes két darab, egyenként 16,4 literes V8-as Scania turbódízel motorjával.

És valahogy így néz ki és így hallatszik a fedélzetről, amikor ez a gép elindul:

Oké, nem valami zöld meg csendes, ahogy a 32800 köbcenti feldübörög, visítanak a turbók és dől a füst, de erre van megoldás. Az elektromos forradalom már a Waterbushoz is megérkezett; nemrég elindult az első elektromos gyorshajó, két darab, egyenként 375 kilowattos motorral:

A Dordrecht-Rotterdam távolság, amit 38-40 km/h-val, néhány gyors megállóval úgy 40 perc alatt tettünk meg, összevethető mondjuk egy Vác-Budapest távolsággal. Oké, itthon a kilátás útközben kicsit más jellegű lenne, mint a rotterdami csatornáról volt:

Más, de azért az se lenne rossz! Valamiért persze biztosan nem működne nálunk egy ilyen járat, hiszen ha működne, lenne, de én nagyon szeretném, ha valahogy mégiscsak létezne valami ilyen tempós és hangulatos elővárosi hajókázás a Dunán. Persze biztos csak én vagyok így ezzel.