Bevallom, nagyon homályosak voltak az emlékeim Sopronról, mikor egy Ausztriába tartó út felé menet úgy döntöttünk, megszállunk a városban egy estére. Egy 9x13 centis fotókkal teli fényképalbum kezdett el pörögni a fejemben egy réges-régi osztálykirándulásról, amiből leginkább az maradt meg, hogyan próbáltunk a tanárokat kijátszva dugiban vodkát csempészni az ásványvizes flakonba, de magából a városból körülbelül semmit nem tudtam felidézni.

Ezért mondhatni abszolút szűz szemmel érkeztem meg Sopronba most ősszel. Igazából arra számítottam, hogy Sopron is egy lesz a szép, de nagyon hasonló magyar városok közül: egy Kossuth Lajos utca, egy főtér sárga templommal, egy híres római rom, egy temető, egy kultúrház. Nem is tévedhettem volna nagyobbat, úgyhogy elmondom, miért érdemes Sopronba menni, ha neked is hasonló módon kimaradt.

Beszélő épületek

Sopron történelmi belvárosa valami egészen hihetetlen. A középkorig visszanyúló műemléképületek közt sétálgatni olyan, mintha egy regényben lennél főhős és a város adná a narratívát: nincs két ugyanolyan homlokzat, sem pedig épület, ami ne lenne sokszáz éves.

Ha szeretsz csavarogni és fogékony vagy a házak hangulataira, a soproni Várnegyedben azonnal el fogsz veszni:

mindegyik ház a maga egyedi és utánozhatatlan romantikájával csábít rá, hogy elképzeld, vajon kik lakhattak itt mondjuk 1740-ben és kik laknak itt most; milyen történeteket hordoznak a dekadensen elegáns balkonok, az osztott ablakos homlokzatok, a buja belső kertek, a hobbitméretű kiskapuk.

Leginkább Szentendre és a Budai várnegyed közt van valahol ez az ékkő, de nem is szabad hasonlítgatni, annyira egyedi és gyönyörű.

Kúl és kortárs

Mivel közel van Ausztriához, könnyen lehetne, hogy a vendéglátóhelyek kimerülnek a kockásabroszos-gulyásos Das Beste Ungarische éttermekben. De abszolút nem ez a jellemző Sopronra: persze ilyen helyek is vannak (és bizonyára nagyon finomak is), de a városban simán találni olyan vendéglátóegységeket, amik abszolút a kortárs fiatalokat célozzák meg nagyon minőségi kínálattal.

Ilyen például a Várnegyedben a város első specialty kávézójaként nyílt Kultúrpresszó, ahol lehetetlen eldönteni, vajon a dizájn vagy a felhozatal a kúlabb.

De ugyanígy adunk egy óriási ötöst a Kovászüzem pékségnek, ahol olyan fenomenális kenyereket sütnek, hogy bekönnyezik az ember szeme, és akkor a többi ínycsiklandó pékárujukról nem is beszéltünk.

Karnyújtásnyira a természettől

Ha a városi sétálgatást egybekötnék a természetközeliség és komplex szolgáltatások idilli nyugalmával, akkor érdemes olyan szállást nézni, ami nem közvetlenül a belvárosban van.

Ilyen a Fagus Hotel a Lővérek lágy ölelésében, ahol a hotelszobánk teraszáról a végtelen lombkoronák tesznek arcpakolást az ember lelkére.

A fenomenális környezethez pedig méltó szolgáltatási kör is párosul: az augusztusban teljesen megújult szállodában pompás spa részleg és komplett szaunavilág csábít relaxálásra, az étteremben változatos kínálat és egészen pazar borválaszték kíséri az esti beszélgetéseket, a bárban pedig isteni koktélokkal engedhetjük ki a még ezek után is bennmaradt gőzt (nem hinnénk, hogy sok lenne).

Szerintünk egy soproni kiruccanást összekötni egy ilyen önbalzsamozó, megnyugtató és regeneráló élménnyel csak hab a kirándulás tortáján.

Mindenhez közel

Ha Ausztria wi-fi lenne, akkor Sopronban legalább három pálcikával fognánk a jelét: a városból cirka negyed óra alatt már osztrák földön vagyunk autóval, a Fertő-tó csupán hat kilométer, Bécs pedig hetven, szóval Sopron amellett, hogy önmagában is megér egy kirándulást, csodálatos bázis kilőni a közeli, gyönyörű helyekre is.

Úgyhogy ha még az utolsó, meleg őszi napokba belefér még egy belföldi nyaralás, akkor irány Sopron, szerintünk nem lehet tévedni vele.

(Fotók: Getty, Fagus Hotel, Kultúrpresszó, Kovászüzem Facebook)

Ez is érdekelhet: