Egy két és fél órás túra keretében kultúrtörténeti előadásokkal színesítve végigjárhatjuk a gazdagréti lakótelep legfontosabb eredeti forgatási helyszíneit.
A magyar Dallas, azaz a Szomszédok teleregény 331 részen át zúdította nyakunkba a hétköznapi emberek problémáit. A kultikus sorozat manapság a Youtube-on él tovább, illetve egy egyedülálló kezdeményezésnek köszönhetően a Bupap jóvoltából különleges élményben lehet részük a rajongóknak.
Konkrétan két és fél órás túra keretében kultúrtörténeti előadásokkal színesítve végigjárhatjuk a gazdagréti lakótelep legfontosabb eredeti forgatási helyszíneit. Egy hardcore fanatikusnak kötelező rászánnia a 2500 forintos részvételi díjat, ennyi pénzért elmondhatja magáról, hogy járt Jutka iskolájától kezdve László atya templomáig szinte az összes az epikus helyen. No, de elég volt ennyi szpojler, kezdjük az elején!
A szervezők
A Bupap (Budapesti Aszfaltprojekt) kifordított turizmusként a hagyományostól eltérő kulturális-helytörténeti túrákat szervez. Programjaikat elsősorban nem az egy–két napra idelátogató turistáknak, hanem azoknak a helybelieknek szánják, akik itt élnek, és itt érzik jól vagy rosszul magukat nap mint nap. Buda és Pest nyolcszáz éves történelme, kultúrája végtelenül gazdag, de őket elsősorban azok a témák foglalkoztatják, amelyek meghatározzák mindennapjainkat. Felidézik a Budapesten játszódó regényeket és itt forgatott filmeket, nyomába erednek a nevezetesebb polgároknak.
A séta remek felütéssel a Gazdagrét térről indul, méghozzá a posta (vagy ahogy a megboldogult Kutya úr emlegette: póóósta) elől, ahová a Lantos utca 8. fő házőrzője gyakran járt csekket befizetni akkor is, ha már nem volt mit, vagy miből. Az ok nyilvánvaló: cherchez la femme!, azaz keresd a nőt!, Hegyi Bernát megtalálta Mimike postáskisasszony személyében.
Merker Dávid szociológus tolmácsolásában megismerkedhetünk a sorozat kulisszatitkai mellett a nyolcvanas–kilencvenes évek panelvilágával. Kiderül például, hogy annak idején a gazdagréti lakónegyedet a többihez képest emberbarátibb környezetben húzták fel a monotonitást megtörvén különböző méretű panelházakkal, amelyekben ötezer lakás található összesen.
A sorozat
A Szomszédok az 1990-es évek egyik legkedveltebb és legismertebb magyar televíziós sorozata volt. Az első rész próbaadása 1987 februárjában, míg utolsó, 331. fejezete 1999. december 30-án került adásba a Magyar Televízióban. Cselekménye a gazdagréti lakótelep egyik panelházában élő emberek, családok és ismerőseinek mindennapjait, életét meséli el, apró-cseprő gondjaikat, mindennapi problémáikat, a kor jellemző helyzeteit, történéseit dolgozza fel harmincperces epizódokban. Nem csak a szórakoztatás, a népnevelés is cél volt, például a cigaretta és a drog kizárólag negatív előjellel jelent meg a képernyőn.
Első célpontunk a teleregény kezdeti részeiben látott háztömb, amely előtt meg is nézünk egy videót kedvenc szereplőink beköltözésének perceiről – Vágási Feri internetbe beszállása óta szerencsére nem mikroszoft vindóz 95-tel, hanem iOS operációs rendszerrel futó iPad segítségével tűnik fel a fülbevalós, bagózó, bőrdzsekis ifjú nyomdász. Értelemszerűen az itt lakók nyugalmát nem zavarjuk meg, vagyis elmarad a harminc–negyven résztvevő egyenkénti körbekalauzolása a lakásokban, pedig szívesen borotválkoztam volna egyet ott, ahol anno Mágenheim doktor.
Apropó, Nagy Fehér! A lakótelep fehér köpenyes megmentője azt a szerepet töltötte be a sorozat idején, amit most Győrfi Pál, az OMSZ szóvivője: ha például elégedetlenek voltak a kor magyarországi mentősei a rohamkocsik állapotával, nemtetszésük „Mágen” tolmácsolásában megjelent az epizódokban.
Következő állomásunk a már említett iskola. Állhatunk annál a táblánál, ahol Julcsi próbált meg törtet törttel szorozni, és bandázhatunk abban az aulában, melyben Bujáki elvtárs utasította rendre a rosszcsont nebulókat. A katarzist mégsem ez okozza, hanem az – élőben sokkal kisebbnek tűnő – tanári szoba.
Béla bácsi és Hável igazgató úr gyakori vitáinak színhelye hozza el a nap legviccesebb pillanatát: miközben videót nézünk egy tanáris jelenetről a faliújság előtt állva, Csaba tanár úr monológja alatt feltűnik a felvételen ugyanaz a nagy piros betűs „HELYETTESÍTÉS” felirat, ami a mai napig ott díszeleg. Epic!
A túra csúcspontja ezután következik, végre célba vesszük azt a bizonyos házat. Mint kiderül, a Lantos fiktív utcanév volt, napjainkban Csiki-hegyek utcaként funkcionál a mesebeli környék. A szervezők ezen a helyen még inkább tiszteletben tartják a helyi lakosokat, pedig az első állomással ellentétben ebben az épületben hosszú-hosszú évekig forgattak. Persze érthető, az itt élőknek hamar elegük lenne, ha az ide zarándokló Szomszédok-hívők becsöngetnének Takácsék egykori apartmanjába, hogy bocsánat, csak egy fotót szeretnénk készíteni Lenke néni szürke foteljéről, amelyben szobahőmérsékleten kötött.
Szintén legendás helyszín a közelben található buszmegálló. Ej, hányszor, de hányszor keveredett verekedésbe itt a Gazdagréti Batmant, amikor jött haza az éjszakai busszal a nyomdából! Ráadásul ebben az utcában egyszer el is ütötték szegény Ferit. Vele szemben található a templom, amelyben belül hidegebb van, mint kint, és amiről érdemes tudni, hogy László atya, a négy évvel ezelőtt elhunyt római katolikus lelkész hathatós közbenjárására épült.
Zárásként hol máshol, mint a presszóban gyűlünk össze, ám nem ott, ahol Alma húzta folyton főnökét, Lacit (az egykori légikisasszony munkahelye az Alkotás utcában található). Ebben az italozóban a stábtagok fordultak meg leginkább, de több jelenetet is forgattak a Muskátli Eszpresszóban Kutya, Sümeghy és a konyak főszereplésével.
Autentikus lenne almafröccsel, vagy Etus-szelettel zárni a kirándulást, helyettük egy kupica konyakkal koccintunk a tizenkét esztendőn át életünk részévé vált figurák egészségére és emlékére.
Tovább:
A legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A szerző e heti kedvencéhez: Lenyűgöző természet – A Föld elrejtett kincsei
(Képek: a szerző fotói, Magyar Televízió archívum)