A hogyan, és merre túrázzunk télen sorozatunk második epizódjában emeljük a tétet, kicsit nehezebb túraútvonalakat térképezünk fel. Természetesen újabb öltözködési jó tanáccsal is ellátunk télvíz idejére.

Az előzményekből kiderült, hogy télen milyen bakancsra van szükségünk, melyik a megfelelő téli túranadrág, és mutattunk három tingli-tangli túraútvonalat is, inkább vasárnapi sétához vagy kiránduláshoz.

Most viszont három olyan úttal szeretnélek megismertetni, amelyek közel tíz kilométer hosszúak, és már kisebb szintemelkedés is van bennük.

Ez már nem az ebéd utáni séta kategória! Mindegyikhez utaznunk kell egy keveset, de ezt az áldozatot megéri meghozni a testi és lelki felfrissülés reményében.

Holdvilágárok

Ez a legközelebbi helyszín a fővároshoz, és egyben a legmisztikusabb is. Egy kanyonszerű vidéken kell gyalogolni, sokszor a kis patakot is keresztezünk. Már az út elején ki van írva, hogy mindenki csak saját felelősségére látogassa, és bár ennyire nem komoly a helyzet, tény, hogy odafigyelést és jobb túrabakancsot igényel az út. A múltkori részben már említett magas szárú és vízálló lábbeli itt is jól jön.

Az út egyik legizgalmasabb része a Meteor létra, amely egy katlanban helyezkedik el. A létra mellett érdekes látnivaló még a barlang is. Mindkettő full parának hangzik, de igazából egyik sem veszélyes.

Ez a rész ki is kerülhető egy komolyabb erdei lépcsősorral, de érdemes bevállalni. A túra további szakaszán még belefuthatunk a Lajosforrásba is, amelynek a vízéből mindenképp érdemes is, már ha esetleg nincs éppen brutál nagy sor előtte.

Tipp: Erről az útvonalról elérhető a Lom-hegy is, amely régen egy légvédelmi bázis volt. Urbex-rajongóknak kötelező, viszont ezt is mindenki csak saját felelősségére keresse fel!

Jankovich-barlang

Különösen szép helyszín, ahová sokszor visszatérek. A Janko-barlang Bajót közelében található, de a legjobb kiindulási pont a túrához a Szalézi rendház, amely Péliföldszentkereszten található.

Próbálnám megfogalmazni ezzel a hellyel kapcsolatban az érzéseim, de nem megy! Mindenkinek látni kellene ezt a vidéket, gyönyörű, és van benne valami, amit nem tudok megmagyarázni. Amúgy a Kék-túra egyik szakasza is erre megy, szóval még egy pecsétet is be lehet húzni.

Tipp: Közel található ehhez az útvonalhoz Magyarország – elvileg – első lombkorona-tanösvénye a Gerecsében. Ha már úgyis errefelé jártunk, mindenképp nézzük meg Tardos közelében!

Nagy-Hideg-hegy

A mostani epizód legkeményebb tripje. A közel 15 kilométeres távon több mint hatszáz méteres a szintkülönbség, ami barátok között is már az oké kategória.

Többször voltam itt az elmúlt időszakban, mindig remek Blair Witch-hangulatban a brutál köd és a jeges teher alatt nyögő fák miatt. Igaz, jártam már úgy is, hogy 500-600 méteren brutál köd volt, itt fent pedig napsütéssel találkoztam – eléggé olümposzi érzés!

A Nagy-Hideg-hegyen található egy turistaház, ahol rákóstolhatunk egy forralt borra, és morfondírozhatunk egy sort azon, milyen jó lehetett régen itt a sí(élet), és milyen kár, hogy mára már csak a felvonók vasszörnyetegei maradtak. Arra még feleslegesebb pazarolni a karatereket, hogy az olyan gyönyörű épületek, amilyen a Magas-Taxon található, ma már az enyészeté. Pedig régen a megfáradt vándor ehetett vagy ihatott itt egy kellemeset, hogy aztán ezzel emelje egy magasabb élményszintre a túráját. Szörnyen kár ezekért a turistaházakért!

A mostani részben egy igazán a téli időjáráshoz való kiegészítőt ajánlok.

Legnagyobb előnye, hogy megakadályozza a hó bejutását a bakancs és nadrágszár közé, nem kell félni, hogy nedves lesz a zoknink vagy a nadrágszárunk belülről. Szerencsére a már említett temérdek saras túraút miatt nemcsak havas vidékeken lehet használni, hanem helyi viszonyok között is, elkerülhetjük, hogy a nadrágunk szára és a bakancsunk egy részére kilónyi sár kerüljön.

Érdemes figyelni kamáslivásárlásnál, hogy legalább térd alá érjen, legyen gumírozott a szár felső része, hogy a lábra feszüljön! Valamilyen vízálló anyagból készüljön, és jó, ha olyan komfortfokozó dolgokkal is rendelkezik, mint a saroknál összehúzható szíj és a cipőfűzőbe akasztható kampó. Ezeknek köszönhetően sokkal jobban a helyén marad majd!

Az utolsó részben pedig három kemény túraútvonallal jelentkezünk majd, amely után jó lesz hazaérni, majd egy konyak társaságában a fürdősós vízben azon mélázni, milyen jó érezni, hogy élünk!

Ha nem olvastad, és érdekel az előző cikk:

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Decathlon.

(Fotó: Bodor-Nagy Edit, Bodor Tamás, videó: Bodor Tamás)

Hírlevél feliratkozás

Iratkozz fel a hírlevelünkre, és mi minden héten érdekes, szórakoztató sztorikat küldünk neked a világból.