Mindenkiben ott motoszkál az érzés: jó lenne elveszni, beleszarni a mókuskerékbe, és élvezni a céltalan szabadságot. Andy Lee profin komponált képei erősítik ezt az érzést, így csak saját felelősségre kattints. Még a végén, tényleg elindulsz.
Jack Kerouac neve sokaknak ismerős lehet. Úton című kultikus regénye újra a kulturális köztudat fősodrába került, amikor pár éve Hollywood a történet megfilmesítése mellett döntött. Nem lett túl emlékezetes darab, aki a céltalan, mégis vonzó mérföldgyűjtés hiteles élményébe szippantana bele, maradjon az írott verziónál.
Sőt, annál is izgalmasabb a nemrég megjelent ős-verzió, amit a korabeli pletykák szerint Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt, kábítószertől felpörögve írt. Egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül. "Mögöttem semmi, előttem minden, már csak így van az úton mindétiglen." - írta, és nehéz másra gondolni Andy Lee lenyűgöző fotóit látva.
Az angol fotós erős utómunkával földöntúli hangulatot kölcsönöz a kihalt utakról készített képeknek, és mind elemi erővel csábít arra, hogy felállj, és megkeresd a saját kihalt utad.
