1842. április 11-én az indiai Dardzsilingben elhunyt Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, kutató, az első tibeti-angol szótár megalkotója.
(Forrás: wikipedia.org)
Az erdélyi születésű tudóst a hazai közvélemény elsősorban mint a magyarság heroikus kutatóját tartja számon, holott legjelentősebb, a Kelet-kutatás szempontjából történelmi fontosságú műve a világ első tibeti-angol szótára, melyet egy elszigetelt himalájai kolostorban, Zanglában alkotott meg. Szangje Puncog, egy tibeti láma segítségével a nyelv és a tibeti buddhizmus egyik legnagyobb szaktekintélyévé vált. Csoma sohasem adta fel eredeti célját, azaz a magyarság gyökereinek felkutatását. 1842-ben, 58 évesen sokadik alkalommal próbált eljutni Tibetbe, majd onnan az ujgurok földjére, ugyanis meg volt győződve róla, hogy „a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal." Útban Tibet felé malária következtében elhunyt.
Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve – Kőrösi Csoma Sándor – bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében.
Gróf Széchenyi István
1933-ban Japánban Kőrösi Csoma Sándor lett az első európai, akit boddhiszatvának, azaz buddhista szentnek nyilvánítottak.
