Nagyon vártuk, de nem kaptunk mást, mint egy gengszterkorszakba helyezett Seagal-filmet, remek színészekkel, akiket nem tudtak irányítani. Vagy nem kellett volna.
A megtörtént eseményeken alapuló Gengszterosztag Mickey Cohen maffiavezér városvezetési terveinek letörésére irányuló törekvéseket mutatja be, a főgonosz (Sean Penn) ugyanis nem átall minden módszert megragadni arra, hogy ő uralja Los Angelest. Ez egészen addig remekül is megy neki, amíg egy kőkemény zsaru, John O’Mara (Josh Brolin) meg nem elégeli a ténykedését, és felsőbb utasításra (de legnagyobb egyetértésre) nem szervez Cohen-leszámoló akapulkó akciócsoportot a legkülönfélébb arcokból.
Természetesen lesz benne szerelmi szál (Emma Stone hozzájárulásával), sok lövöldözés, robbanás, de eljátszottunk a gondolattal, vajon mi lenne ezzel a mozival, ha a modern korban játszódna? Még ennél is nagyobb bukás. A Gengszterosztag-ot ugyanis pontosan a korszellem menti meg (már amennyire lehet), a régi autók, a régi ruhák, a régi fegyverek, a régi helyszínek, és nem a nagy nevek, akik szinte kivétel nélkül szürkék Ruben Fleischer rendező (Zombieland, 30 perc vagy annyi se) irányítása alatt.
A karakterek egydimenziósságuk miatt nem hagyják, hogy komolyan vegyük őket. Gosling és Brolin sosem volt még ennyire semmilyen, a produkció egyik legérthetetlenebb pontja viszont a többnyire zseniális Sean Penn játéka, aki ennyi erővel elmehetett volna a Dredd-be is rosszalkodni, a folyamatosan lebiggyesztett szájától még nem lesz gonosz, csak egy rettentően irritáló karakter. A film végére még azt is eléri, hogy ki akarj osztani egy tockost, de nem a velejéig romlott Mickey Cohennek, hanem magának az isteni Seannak. És lehet, hogy még ő is megértené.
Bármennyire is fájó, a film nem több B kategóriás akciómozinál, buta fordulatokkal, kartonpapír karakterekkel, de legalább nem veszi teljesen komolyan magát, csak éppen nem tudja eldönteni, mi akar lenni. Néha már-már önmaga paródiájába fordul, aztán keményen megfogja a gyeplőt, drámázik, hogy aztán újra nevetségessé váljon. Ki érti ezt?
Tény, hogy a Gengszterosztag élvezhetőségéhez kell némi humorérzék, és persze az is, hogy ne egy maffiafilmet akarjunk látni, hanem egy teljesen agyleszívós akciómozit, olyat, amilyenek a régi időkben voltak, amikor a végén a főhős eldobja a fegyvert, mert puszta kézzel akar harcolni a gonosz ellen. Ilyen film a Gengszterosztag. Ha ezt tudod, akkor akár jól is szórakozhatsz. Ha maffiafilmet akarsz látni, rossz helyen keresgélsz.
