Tom Cruise túl kemény lett – Jack Reacher-kritika

Minden nő őt akarja. Mindenkit legyőz. Mindenkinél okosabb. Csak ne Tom Cruise lenne az.

Egy mesterlövész egy szép napon úgy dönt, egy parkolóház tetejéről öt utcai járókelővel végez. Valóságos nyomokból épült rendőrségi vidámpark marad utána, melynek köszönhetően teljesen biztossá válik, hogy a támadást egy volt katona, James Barr követte el. Amikor a férfit őrizetbe veszik, Barr egy szót sem szól, annyit azonban papírra vet, hogy „keressék meg Jack Reachert”. Ez nem lesz egyszerű, mert az előbb emlegetett Reacher, az egykori katonai rendőr szabadúszó igazságosztó szellemként a világot járja, és semmi nyomot sem hagy maga után, olyannyira nem, hogy mindösszesen egyetlen ruhája van, amelyben büntetlenül ugrálhatna bármelyik Bon Jovi-koncerten.

Természetesen kiderül, hogy itt komolyabb összeesküvésről van szó, természetesen jön a kötelező jó nő (Rosamund Pike), természetesen lesznek harcok, autósüldözés, fegyverek ropogása, de akkor mi olyan történik a filmben, amit eddig nem láttunk még? Jóformán semmi. Hagyományos akciókrimi lett a Hullahegyek, fenegyerek rendezőjének új filmje, amolyan igazi macsó-szórakozás, ami azonban nem tud végig elég feszes lenni ahhoz, hogy ne akarjunk időnként laposakat pislogni a kukoricánk felett.

A néhol unalomba forduló, néhol kissé hihetetlen fordulatokkal operáló történet azonban az élvezhetőség szempontjából kisebb probléma, mint ahogy maga Tom Cruise is az, aki az eredeti könyvek karakteréhez képest (magas, kigyúrt férfi) finoman szólva is más alak, ráadásul olyan szinten megalkuvásra képtelen, kőkemény figurát kell hoznia, mintha Bourne-t összekevernénk Hulkkal, vagy legalábbis négyzetre emelnénk a Mission Impossible-filmekben alakított karakterét, Ethan Huntot.

Cruise mindent elővesz saját eszköztárából, hogy átmenjen a keménylegény-vizsgán, de még így is nehéz elhinni neki, hogy tényleg minden fejet szétver, minden harcost legyőz, mindenkinél jobban lő, mindenkinél okosabb és minden nő az ágyába akar kerülni, amint megpillantotta őt. Valóságos szuperlény ez a Jack Reacher, Tom Cruise viszont nem az. De annyi baj legyen, nagyjából a film felénél az ember megbarátkozik a gondolattal, ez van csak, eszi, nem eszi, nem kap mást. Cruise (aki a film producere is egyben) viszont szemmel láthatóan rohadtul élvezi a helyzetet, itt most ő a legnagyobb hős, a tökéletes férfi, és valahol ez válik nagyon zavaróvá a fájdalmasan hosszú, több mint kétórás játékidő közben.

Ha nagylelkűen át tudunk siklani logikátlan cselekedetek és ezerszer látott, sablonos momentumok felett, akkor egy csavaros sztorival megáldott, ízig-vérig hagyományos akciókrimit kapunk egy olyan kőkemény főhőssel, amire régóta nem volt példa a moziban. Nem szabad sokat várni tőle. Akkor a nézőt sem érheti fejlövés a vetítőből…