Egy jól menő, ám cinizmusba savanyodott hawaii-i ügyvéd, Matt King (George Clooney) nagy döntés előtt áll. Népes és jómódú családja értékkezelőjeként neki kell döntenie egy hatalmas földbirtok értékesítéséről. A dilemmát súlyosbítja, hogy felesége egy hajóbaleset következtében kómába esik. A tragédia egyrészről összerántja a családot, másrészről egy olyan titokról lebbenti fel a fátylat, mely házasságával, családjával kapcsolatos viszonyai átértékelésére készteti hősünket.

Az utódok a rendező már említett előző filmjéhez hasonlóan egy teljesen földhözragadt történetet mesél el, szinte szándékosan mellőzve mindenféle nagyívűséget. A sztori két biztos pontja (és főszereplője) az ezúttal is borzasztó erősre festett környezet, illetve a kómában lévő feleség, aki maga a mozdulatlanságba dermedt befejezetlenség. Míg az utóbbi a tökéletes passzivitás ellenére is a cselekmény motorjává lép elő, addig az előbbi találó metaforája a főszereplő belső világának. Az ikonikus helyszín realizálásával a rendező nagyon okosan erősíti a hétköznapiság érzését. A helyenként szinte szürkére komponált képeken olykor azonban átüt a napfény, megmutatva a szigetek csodálatos arcát, jelezve, hogy a szereplők egykedvű monotonitásban „kibekkelt” napjai minden percében ott rejlik a boldogság lehetősége.

A film a boldogságkeresés mellett a nyitottságról is szól. A főhős közvetlenül a főcím utáni monológjával kijózanítja a nézőt, amikor a Hawaii-jal kapcsolatos sztereotípiák felszámolására hív fel, és később is visszatérő jelleggel az előítéletek létjogosultságát tagadó motívumokba botlunk, melyek mind a dolgok prekoncepcióktól mentes megismerésére buzdítanak. Az utálatos lánygyermeket az első percekben legszívesebben hülyére pofoztuk volna, csakúgy mint idióta udvarlóját. Noha az említett karakterek nem is ússzák meg némi fizikai fenyítés nélkül, de később mindkettejükről kiderül, hogy rakoncátlanságuk ellenére képesek a főhős legjobb barátaivá válni, ha úgy hozza a szükség.

Utódok (The Descendants)

• Hossz115 perc
• Rendező Alexander Payne
• Főszereplők George Clooney, Shailene Woodley, Amara Miller
• Kinek? Életművészeknek / filozófia-hallgatóknak / kiégett adrenalin-függőknek

A nyugodt tempóban elmesélt cselekmény a film alapvető csendessége ellenére tele van mini-katarzisokkal, melyek elsősorban a férj és a halálos ágyán fekvő feleség közötti kapcsolaton keresztül törnek a felszínre. Többek közt Clooney érdeme, hogy a szemrehányás, majd a megbocsátás és a végső búcsú jelenete is jó ideig makacsul befészkeli magát a néző gondolatai közé. A színészekről általánosságban is elmondható, hogy egytől-egyig legjobb formájukat hozzák, ami feltehetően a rendező remek színészvezetését is dicséri. Meggyőződésem, hogy ha nincs a nagynevű sztár, akkor a film sem kerül ennyire a figyelem középpontjába, hiszen egy minden elemében visszafogott mozival van dolgunk, ami nem harsányan, hanem kíméletesen masszírozza belénk az értékes tanulságot. Bár nem vonnánk meg az Utódoktól a közönségfilm minősítést, arra mindenképpen figyelmeztetünk, hogy egyfajta szemlélődő, befogadó lelkiállapot szükséges a megtekintéséhez. Szerencse, hogy ezt a hangulatot Alexander Payne néhány perc alatt képes elérni a legizgágább mozilátogatónál is.