Nagyon sokat köszönhetünk Kirk Douglasnek, az utolsó olyan sztárnak, aki még Hollywood fénykorában élt és alkotott. Stanley Kubrick felfedezője, Michael Douglas édesapja, az egyetlen igaz Spartacus 103 éves korában hagyott itt minket.
Kirk Douglas arca és neve talán már nem mond sokat a húszas éveit taposóknak, de a harmincasok egészen biztosan elcsípték néhány filmjét gyerekként az állami televízión. Jellegzetes arca, kifogástalan fizikuma és határozott kiállása miatt az ötvenes évek vitathatatlan férfiikonjaként tartották számon.
1916. december 9-én született New Yorkban Amerikába emigrált orosz zsidó, hétgyermekes család egyedüli fiúgyermekeként. Hollywood 1949-ben figyelt fel rá először, amikor a legjobb férfi főszereplő Oscar-díjára jelölték az A bajnok című sportfilmben nyújtott alakításáért, és ezzel be is került a reflektorfénybe. Talán leghíresebb szerepe a Spartacus volt, mellyel nemcsak ő vonulhatott be a feledhetetlen filmesek Pantheonjába, de azzal, hogy ragaszkodott Stanley Kubrickhoz, a korábban csak kisebb költségvetésű filmekben dolgozó korszakos rendezőt is sikerült meginvitálnia az A-ligába.
Fiának, Michael Douglasnek is sikerült átörökítenie a karizmájából. Michael a kilencvenes évek elejére érte el a sztárstátuszt, amikor idősödő édesapja már nem tudott komolyabb szerepeket vállalni. Az Oscar című moziban még eljátszotta a címszereplőt alakító Sylvester Stallone haldokló édesapját, mely után gyakorlatilag visszavonult. 1996-ban súlyos szélütés érte, mely miatt újra meg kellett tanulnia beszélni. Az ezt követő időszakról könyvet is írt My Luck of Luck címmel.
Amikor századik születésnapját ünnepelte, a The Guardian interjút csinált vele, melyben ezt mondta:
Soha nem gondoltam volna, hogy megélem a századik születésnapomat. Sokkoló... és egyúttal szomorú is.
A szomorúság igazából most indokolt. Egy csodálatos kort megélt színészóriástól, egy hamisítatlan hollywoodi ikontól búcsúzunk.
