Galaxismegőrző igényes mozinézőknek - A galaxis őrzői-kritika

Nem voltam hívő, aztán egy előzetes vetítés meggyőzött arról, hogy ez lesz az év egyik legjobb filmje. A galaxis őrzői minden várakozásomat felülmúlta.

Nehéz helyzetben van a Disney, ugyanis amióta megbüntette Magyarországot azzal, hogy hazánkban állítólagosan innen kikerült kamerás felvételek miatt két héttel később küldi mozikba filmjeit, csak hallani tudunk arról, a világ többi pontján hogyan muzsikáltak különböző műveik. Ez azért is lehet káros, mert egy-egy agyonhájpolt film hozzánk érkezésére már csodát várunk, és néha bizony ezt a csodát nem feltétlenül kapjuk meg. A galaxis őrzői-ről több helyen lehetett hallani, hogy év blockbustere gyanús, rettentően erős képregényfilm, mi pedig imádkoztunk, hogy nehogy túlzott elvárásokkal üljünk be rá.

Ebben az esetben pedig simán lehetnek túlzott elvárásaink. A galaxis őrzői tényleg jó. Nagyon.  Azon ritka sci-fik egyike, amelyben a karakterek kidolgozottsága is kellően erős, a sztori is következetesen végiggondolt, szép, szórakoztató és egy pillanatra sem válik unalmassá. Maga a történet egy Földről űrbe szippantott, majd ott fosztogatók által felnevelt fiúról szól, aki egy nem túl szép napon összeverődik néhány rosszarcú lénnyel, egy lövöldöző mosómedvével, Mordállyal, egy harcias, ugyanazt a mondatot ismételgető fával, Groottal, egy kopasz izomaggyal, Drax-szel és egy szép, zöld amazonnal, Gamorával. Lesz hamarosan egy közös ellenségük is, így összefognak, hogy együtt tegyenek rendet egy messzi-messzi galaxisban.

Azért kell rettentően örülni a Guardians of the Galaxy-nek, mert nem éri be félmegoldásokkal. Nincs összecsapott forgatókönyve, nincsenek összecsapott akciójelenetei, nincsenek magára hagyott karakterei, James Gunn rendező olyan magabiztossággal varázsol újra belőled lelkes kölyköt két órára, hogy az valami csoda. Nyilvánvalóan el is kezdődik az összeméricskélős verseny egy bizonyos Star Wars-nevezetű szériával, és bár nem lesz belőle klasszikus, mégis valahol olyan az egész, amilyen nem sok sci-fi tudott lenni az érinthetetlen széria óta. Nem az ő hibájából nem ér fel ilyen magaslatokba.

 

Peter Quill, azaz Űrlord egy az egyben az új Han Solo, és hát ki ne imádna egy kísérletek során intelligenssé tett, cinikus, de kőkemény mosómedvét? Amennyire féltem Rocket karakterétől, annyira működött végül a vásznon is, szerencsétlen Bradley Cooper ugyan biztosan szeretett volna arccal is megjelenni egy ilyen produkcióval, de hát valakinek ezt a melót is el kellett végezni. Még mindig Vin Dieselé a legjobb meló a filmben, aki Grootként annyit mondogat folyton, én vagyok Groot. Alig pár perc munka, és máris lehet nézni a bankszámlákat, hogy megjött-e az a vaskos utalás. Álommeló!

És hogy miért nem lesz belőle generációs klasszikus? Mert talán már egyetlen film sem lenne képes erre. Átalakultak a filmfogyasztási szokások, így pedig nagyon-nagyon nehéz lenne egy olyan klasszikus, eleve sorozatnak szánt filmmel akkorát robbantani, mint a Star Wars tette. A galaxis őrzői ettől függetlenül a legjobb dolog, ami a képregényfilmekkel és a sci-fikkel történhetett, mert évek óta nem akadt olyan mű, ami ennyire lebilincselő látvánnyal és sztorival, egy súlyosan menő filmzenei kazettával, valamint egészséges humorfaktorral vette volna be a trónt, amit az év blockbusterjének tartanak fenn. Egyelőre az őrzők nyerésre állnak.

 

10
  • Minden együtt van benne egy tökéletes sci-fihez
  • Kihozza az emberből a gyereket két órára
  • Nagyon jó a humora

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon