Ez a hős nem fogja megváltani a világot, de legalább erős, és szórakoztat. Csak hát nem ehhez vagyunk szokva, ha egy film elején látjuk a Marvel-logót.

A Marvel olyan gyönyörűen építi fel epikus szuperhős-történetét, hogy az már-már a csodával határos, minden mindennel összefügg, a minőséggel sincs semmi probléma, sőt, Vasember, Thor és barátaik nem kaptak gyenge mozikat az utóbbi években, és akkor még finoman fogalmaztam. Erre itt van Ant-Man.

Az a hős, aki valahogy kilóg a képből, pedig aki követi a Marvel-univerzumot, az tudja, hogy Hangya is Bosszúálló, de valahogy mégsem tudjuk elképzelni, hogyan. Nem annyira laza, nem annyira karakteres, de legalább szuperhős. Azaz még csak nem is szuperhős, hiszen egy ruha segítségével tud hangyaméretűvé válni, és ha már azzá válik, olyan erős is lesz, mint valami nano-Hulk.

A Hangya alig készült el, a Simon Pegg-Edgar Wright-Nick Frost hármas lett volna eredetileg a felelős érte, és ez volt a legjobb hír valaha, amit csak egy képregényfilmről hallottunk, de mégsem jött össze a buli, a helyükre Peyton Reed rendező úr (Szakíts, ha bírsz, Az igenember) került, valamint Paul Rudd, a színész, aki a 40 éves szűzből, meg a 40 és annyiból ismert. Magyarul komikus, az meg ugye nem túl jó egy fél-akciófilm szempontjából.

Rudd azonban nem volt rossz választás, működik a Hangya szerepében, de a körítés késztet picit ásításra, az a sztori, ami semmit sem ad, semmi újat nem mutat, van egy találmány, amit el kell pusztítani, mert ha a gonosz kezébe kerül, akkor jaj a világnak. Megkeresi tehát a feltaláló, Hank Pym (Michael Douglas) az egykori tolvajt, Scott Langet, hogy ugyan vállaljon már szuperhősi szerepet, mert a világnak nagy szüksége lenne rá. Még szerencse, hogy Hanknek van egy szexi lánya, Hope (Evangeline Lilly), így a szexuális feszkó is azonnal bekerül a képbe. Kérjük, fáradjon a kasszához! Köszönjük!

Az Ant-Man kellemes, de sajnos nagyon-nagyon biztonsági játék, és néha nem tudni, melyik korosztálynak akar szólni: a felnőtteket kiszolgálja a gyönyörű látvány, de a hangyahadsereg, valamint a tény, hogy Hangyának van egy szárnyas hangyája, akit HangyAlbertnek hív, egy igen fiatal réteget céloz meg, azt a réteget, amelyet újabban kizárt a Marvel a mozikból, ez pedig a felnőttek számára könnyen ronthatja el a szórakozást.

A Hangya sokkal inkább hasonlít Sam Raimi Pókember-filmjeihez, mint az újkori Marvel-filmgyártás alapműveihez, és ez bizony valahol baj, mert ahogy a Markos-Nádas mondta, „nem ezt beszéltük meg, te szemét”, vagyis joggal vártuk volna el, hogy már megint egy borongós hangulatú képregényfilm kerül a mozikba, helyette viszont egy minden korosztályt kiszolgálni igyekvő, sablonos sztorijú, de látványos, szórakoztató, de sokszor bántóan semmilyen mozi került a vásznakra. Na de sebaj, a kassza csörög, Ant-Man pedig visszatér az Amerika kapitány harmadik részében is, aztán ki tudja, lehet, hogy még folytatást is kap. Az viszont már lehetne egy kicsit komolyabb és feszesebb, ha lehetne kérni. Egynek ez is jó, de csak egy hangyaf*sznyi hiányzott a dicsőséghez. Kólával elmegy egy nyári estén.

6
  • Sablonos szuperhős-sztori, de legalább a látvány erős
  • Ez a Marvel-film most mindenkinek szólni akar, ezzel viszont nem jár jól
  • Paul Rudd meglepően jó akcióhős

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon